Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

6. szám - Scheuer Gyula: Mészképző ásványvízforrások és kiválásaikat befolyásoló tényezők

346 HIDROLÓGIA] K.ÖZLÓNY 2003. 83. ÉVF. 6. SZ. ad. b. Az előzőekben leírtak alapján a mészképző ásványvízforrások felszínre lépése különböző klímaa­dottságú területeken történhet és vízhozamjárása és a mészkicsapódás az adott éghajlat sajátosságait tük­rözi vissza. Ezért a változatos klímatartományok éghajla­ti elemei (hőmérséklet, szél, párolgás, légnedvesség, csa­padék) különböző és változó mértékben hatnak és befo­lyásolják a feltörő ásványvizeknél a mészképződés folya­matát és menetét, amely kifejeződik a kiválás mennyisé­gében, rétegzettségben (vékonyabb-vastagabb réteg) és a rétegek keménységében, tömörségében. Mert pl. a török­országi Pamukkalénál kimutatták a vizsgálatok - de más helyen is - azt, hogy a meleg nyári évszakban kivált mész nagyobb vastagságú, mint a téli, de a téli keményebb mint a nyári. Ez azzal magyarázható, hogy a nyári hónapok e­setében a mészképződést elősegítő éghajlati elemeken be­lül főleg a gyors párolgás az egyik jelentős hatótényező, míg a téli hónapokban a fellépő hűvös és hideg hónapok­ban a hőmérsékletcsökkenés lép előtérbe a ki csapódási folyamatban. Ugyanez állapítható meg a kontinentális teriileteken kívül még az arktikus, subarktikus és magashegységi klímatartományok esetében is, ahol ezek a jellemzők még élesebben jeletkeznek. Ilyen klímatartományokban foko­zottabban érvényesül és hat a hosszú téli időszak nagy hi­dege miatti gyors vízhőmérséklet csökkenésből eredő ki­válás, és csak korlátozottan érvényesül a rövid nyári hó­napokban fellépő a kiválást elősegítő tényezők (párolgás). A meleg, nedves, páradús trópusi területeken a mészképződés folyamatát már más tényezők befolyásol­ják és alakítják, továbbá olyan jelenségek is fellépnek, a­melyek főleg ilyen éghajlatú tartományokban érvényesül­nek, minután a víz nem képes 24-26°C alá lehűlni. Az éghajlati tényezőktől független fizikó-kémiai folya­matokon (nyomáscsőkkenés, gáz eltávozás) túlmenően ­ez a megállapítás természetesen érvényes valamennyi fel­sorolt és vizsgált klímatartomány forrására is - a párolgás korlátozott jelentőségű, és a hőmérsékletcsökkenés a for­rás adott hőmérsékletétől függően, ha nagy akkor kezdet­ben gyors, majd lassan elhúzódóan jelentkezik a lehűlés­ből eredő kiválás. Ha a forrás hőmérséklete 40°C alatti, akkor lassú elhúzódó hőmérséklet csökkenésből eredő ki­csapódás figyelhető meg. A helyszíni tapasztalatok alap­ján előtérbe kerül a dús vegetáció miatt fellépő másodla­gos - a nagy mennyiségben termelődő növényzetnek ki­válást elősegítő szerepe. A megfigyelések szerint a nö­vényzet jelentősen felgyorsítja a mész-szénsav egyensúly megbomlását. Ezért a kiváló mész gyorsan bevonja a le­vél, ág és egyéb növényi részeket, így a forrásmészkőre a likacsosság lesz a jellemző. Ilyen típusú kiválásokat fi­gyeltem meg azoknál a lqtői előfordulásoknál, amelyeket olyan források hoztak létre, amelyek vízkémiailag meg­közelítően egyensúlyi állapotúak és csak akkor válnak mészképzővé, amikor a mész-szénsav egyensúly meg­bomlás lassan és csak több hatótényező együttes eredmé­nyeként következik be. A fent leírtakból összefoglalóan levonható az az általá­nos következtetés, hogy a feltörő ásványvíz mészképző­désére az adott hely meteorológiai adottságai bizonyítot­tan meghatározó szerepet játszanak. Elsődlegesen úgy, hogy a forrás vízgyűjtőterületén kialakult klimatikus ele­meken belül a csapadék mennyisége és eloszlása meg­határozó jelentőségű, mert annak beszivárgó része bizto­sítja azt a vízforgalmat, amely a forrás állandóságát és vízhozamát biztosítja. Másodlagosan pedig úgy, hogy a forráskilépés helyén fellépő és érvényesülő klímaadottsá­gok (hőmérsékletingadozás, légnedvesség stb.) közvetve vagy közvetlenül elősegítik vagy korlátozzák a kicsapó­dási folyamatot vagyis annak intenzitását. Irodalom Bányai J. 1938: A székelyföldi ásványvizek lerakódásainak geológiája. Szédeczky Emlékkönyv. Kolozsvár Bargar KJE. 1978: Geology and Thermal History of Mammoth Hot Springs. Yellowstone National Park. Wyoming. Geological Sm>ey Bulletin 1444 1-55. Baizkov K.A. et al. 1979: Metallonosznoszty termalruh vod Kavkaza. In: Metallonosznoszty tcrmalmh vod szkladcsatih oblasztyej SzSzSz­R. Leningrád. 30-46. BSgJi A. 1978: Karsthydrographie und physische Speläologie. Sringer Verlag. Berlin - New York. 1-137. Chafetx Ib.-Folk R.L. 1984: Travertines: deposition»! morphology and the bacteriallycontroUed constituents. Journal of Sedimentary Pet­rology 54.289-316. Cipriani N. et al 1972:1 travertmi di Rapolano terme. Memorial Socia­le Geologko ItaHano 11.31-46. Dunn. J.K 1953: The origin of the deposits of in Mono Lake. Journal of Sedimentary Petrologie 23 .1.18-28 Felh J.IL-Bamej L 1979: Spring deposited Travertine in eleven Wes­tern States U.S. Dep. of the Inferior Geological Survey 1-135. Franko O. et al. 1975: Tvorba a klasifikicia mineráinich vod západ­nych Karpat Bratislava 104-188. Jakucs L. 1980: A karsztbiológiai produktum. FHdraJu' Költemé­nyek 28. 331-344. Korpás L. 1998: Paleokarszt. Studies in Hungary. MÄFI kiadv. 5-138. Maxlmovics G.A. 1963,1969: Osznovi karsztoyjegyenyija 1.2.vol Perm Me» inj M- di LoHo G.C. 1957: Acque minerali del mondo. Roma. Piliy M. 1905: Borszékfürdő és Gyergyóbelbor geológiai és hidrológiai viszonyai. Földtani Közlöny 35. 1-12. Pécxdy Gy. 1981: Éghajlattan. Tankönyvkiadó Budapest 5-336. Sato K 1961: On the Types of Japanese Volcanic Thermal Water. Jour­nal et Geology and Geography. 32 2. 293-315. Scheuer Gy. 1992: A mediterrán országok legismertebb édesvízi mész­kő előfordulásai és összehasonlításuk a hazai adottságokkal. Mér­nökgeológiai Scemle 40 133-166. Schcuer Gy. 1996. Dél-Amerika legismertebb édesvízi mészkövet lera­kó hévforrásai. Hidrológiai lájékwtató ápr. 37-41. Scheuer Gy. 1996: Megfigyelések és tapasztalatok a Yellowstone Nem­zeti Park-i Mammoth Hot Springsnél (USA). Hidr. Táj., okt. 43-45. Scheuer Gy. 1996: Ázsia ismertebb hévforrásai és édesvízi mészkő fel­halmozódásaik Hidrológiai Kftdfay. 76.6.374-378. Scheuer Gy. 1997: Észak-Amerika legismertebb édesvízi mészkövet le­rakó hévforrásai. Hidrológiai Iájékactató ápr. 37-41. Scheuer Gy. 1999: Hideg mészképzű ásványforrások vizsgálata. Hidro­lógiai Tiyékoitató. 35-40 Scheuer Gy. 2002: A hideg karsztvizek mészhifáinak vizsgálata és főbb típusaik. Hidrológiai Kfelhy. 82.4. 225-232. Scheuer Gy - Szentirmai L. - Suatlnnai U-oé 1993 : Az arktikus és szubarktikus éghajlatú területek hévforrásai és üledékképaö tevé­kenységük vizsgálata. Mérnökgeológiai Sxemle. 40 125-147. SUar J. 1969: On the Origin of the Mineral Springs in Yunnan (China). Mineral and thermal waters of the World. 3" Oversea Countries. Prague XXHI. Intera Geol. Cangr. Rep. the 23. Sess. 19 vol. 45-51. Uaitydeva L.G. 1979: Metallonosznoszty ternálnih vod Parnira i Tyan­Sanja. in.Metallonosznoszty termálnih vod szkladcsatic oblasztyej SzSzSzR. Leningrád 59-77. Vartmayan G.Si. 1977: Mesztorozsgyenyija uglekiszlih vod gomo szkladcsatik regionov Nyedra kiadó. Moszkva. Vilei I LA.-Goodie AJ5. 1991: Tu&s, travertines and allied carbonate desposits. Progress In Phhical Geography 1. 19-41. Vitális Gy.-Hegyi L-né 1973: Hidrotermális és metaszomatilcus jelen­ségek a Dunai andezithegységgel határos mészkő területeken. Hidro­lógiai KSdSny. 53.2. 219-221.

Next

/
Oldalképek
Tartalom