Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
6. szám - Scheuer Gyula: Mészképző ásványvízforrások és kiválásaikat befolyásoló tényezők
340 HIDROLÓGIA ] K .ÖZL ÓNY 2003. 83. ÉVF. 6. SZ. nyeges és meghatározó eltérések mutathatók ki függetlenül attól, hogy mészanyaguk közelítően megegyező. A hideg karsztvizekből kivált mészanyag megnevezésénél ezért az utóbbi években már következetesen mésztufa kőzetnevet használom, míg az ásványvizekből képződött mészköveknél a forrásvizek hőmérsékletétől függően ha hidegek akkor forrásmészkő, ha pedig meleg vagy forró vizekből keletkeztek hévforrásmészkő kőzet megnevezést alkalmaztam. 2. A mészképző ásványvizek vízföldtani jellemzése A mészképző ásványvizek ritka egyedi és jelentéktelen esetektől eltekintve a szilárd kőzetekhez kapcsolódó hasadékvizek csoportjába tartoznak. Az ilyen tároló kőzeteket két nagy csoportba osztják (Juhász J. 2002): nem karsztosodó kőzetekre, és karsztosodé kőzetekre. A nem karsztosodé tároló kőzetek sorába tartoznak a magmás, üledékes, és a metamorf kőzetcsoportok igen változatos kifejlődésű kőzetféleségei, amelyeket a bennük kialakult rések-hasadékok teszik víztározóvá és vízvezetővé. Ezek a rések, hasadékok genetikailag többfélék lehetnek, de a legjelentősebbeket a kőzeteket különböző földtani korokban ért és lezajlott hegységszerkezet hozta létre és tette gyakorlatilag víztartóvá. Továbbá nem elhanyagolható még a mag más működéssel kapcsolatban keletkezett kőzettöredezettség sem. A karbonátos kőzetek (mészkő, dolomit, márvány) a vízben oldódó kőzetek csoportjába tartoznak és a bennük tárolt vizet karsztvízként különítik el a nem karsztosodó kőzetek rés és hasadékvizeitől. A karsztos kőzeteknél keletkező vízvezető és tároló rendszerek alapvetően kétféle típusra vezethetők vissza, mégpedig a hegységszerkezeti*, oldásból és erózió révén keletkezett vagy keletkező üregekre, barlangokra, járatokra stb. amely utóbbiak alapvető és meghatározó szerepet játszanak e kőzeteknél. Ha ezt az osztályozást a mészképző ásványforrások oldaláról vizsgáljuk, akkor nem tisztázott az a tény, hogy a csoportosítás alapján hová sorolhatók azok a kőzetformációk, amelyek a két csoport között átmenetet képeznek, ill nem sorolhatók be a karsztok fogalomkörébe. így pl. a mészkőréteges agyagpala, vagy ennek fordítottja , továbbá azok a 30-60 m vastagságú mészkövek vagy dolomitok amelyek köztes kőzetként települnek a nem karsztosodó kőzetek közé, de az ásványvízforrások vízkémiai adottságaira meghatározóak, mivel jól oldódva okozzák kalcium-hidrogénkarbonátban gazdag vizek kialakulását, így megállapítható, hogy a fentiekben közölt szilárd kőzetekre vonatkozó csoportosítás a mészképző ásványvízforrások esetében problematikus, ezért indokolt egy harmadik kőzetcsoporttal kibővíteni, amelyek a kettő között átmenetet képviselnek. A mészképző ásványvízforrásokat többféle szempont szerint lehet vizföldtanilag osztályozni. Vizsgálva ezek vízhozamait megállapítható, hogy mennyiségi vonatkozásban nagyfokú változatosság figyelhető meg. A kis vízhozamtól (1-2 I/min-től) az extrém nagy hozamokig (2050 m 3/min) mindenféle változat előfordul. Az utóbbiak közé sorolhatók természetesen ritkák és csak egyedi különleges vízföldtani adottságok kedvező összeesése esetén jönnek létre. Ehhez kapcsolódna megkülönböztethető még egyediforrás, forráscsoport és forrásteriilet. Nagy vízhozamú egyedi forrásra példaként említhető a törökországi Pamukkale, a forráscsoportokra a Bridgeport-i források hozhatók fel (USA, Kalifornia), ahol kb. 500 x 500 m-es területen belül számos kisvízhozamú vízfeltörés figyelhető meg, és ezek környezetükben különkülön, egymástól függetlenül raknak le mészkövet. Egy adott forrásterűletre az jellemző, hogy ezen belül változó számú, és hozamú forrás fakad. Ilyen forrásterület nagysága esetenként 1-2 km 2-t is elérheti, de a források számos esetben egy adott vonal mentén lépnek ki. A források fakadhatnak megközelítően azonos magasságban, de olyan esetek is előfordulnak, ill. figyelhetők meg, amikor egymáshoz viszonyítva különböző magasságokban törnek fel egyidőben. Ez a fakadási magasságkülönbség néha a 200 m-t is elérheti. Ilyenek közé sorolható a legismertebbek egyike a Mammoth Hot Springs-i terület, ahol számos hévforrás fakad jelentős távolságra és magasságkülönbséggel egymástól. Ezek közé tartozik még az oroszországi Pjatyigorszk-i forrásterület is számos forrással és nagykiterjedésű forrásmészkővel. Hidrodinamikai szempontbél vizsgálva az ásványvízforrásokat, igen változatos adottságok tapasztalhatók. A források lehetnek nyílttükrű és nyomásalatti rendszerekhez kapcsolódók, így leszálló, vagy felszállé források. Ezt tovább elemezve felszínközeli és mélységi eredetűek. Ebből adódóan vannak felszínközeli nyílttűkrű források és mélységi felszálló források többek között. (Pálfy M. nyomán) 1. Forrásmészkő előfordulások 2. Mészképző hideg posztvulkáni karsztos ásványvízforrások. Az előzőhöz sorolhatók pl. Erdélyből a 6-7°C-os hidegvízű igen dinamikus mészképző borszéki ásványforrások (1. ábra) melyek a paleozóos mészkő réseiből - repedéseiből lépnek a felszínre. (Pálfy M. 1905). A borszéki ásványvizek kialakulásában egyértelműen hőhatás nélküli posztvulkáni kapcsolatot mutattak ki, amely főleg jelentős mennyiségű C0 2 gáz átadásában nyilvánul meg. Ezért a paleozóos mészkő hideg karsztvize alakul át posztvulkáni gázok hatására karsztos ásványvízzé Tehát ebben az esetben olyan recens karsztos hidrodinamikai rendszer alakult ki, amelynél hőhatás nélkül érvé-
