Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
6. szám - Bócz Brigitta Noémi: A Csömöri-patak természetbe illő szabályozása
322 HIDROLÓGIA] K.ÖZLÓNY 2003 . 83. ÉVF. 6. SZ. dendő területek közé tartoznak a szabadtéri fürdőhelyek, a mezőgazdaságból származó, a vizek állapotát veszélyeztető nitrát szennyezések származási helyei, s a különösen védendő vizes és vizekhez kapcsolódó élőhelyek. A Keretirányelv előírásainak érvényesítésébe és különösen a Vízgyűjtő Gazdálkodási Tervezés folyamatába be kell vonni a társadalmat. A társadalmat informálni kell a Keretirányelv bevezetésével kapcsolatos tevékenységekről, és biztosítani kell a társadalmi konzultáció lehetőségét. A Keretirányelv előírásai szerint az Európai Unió tagállamaiban 2015-ig jó állapotba kell hozni minden felszíni és felszín alatti vizet, és fenntarthatóvá kell tenni a jó állapotot. Felszín alatti víz esetében: A mennyiségi állapotot jó osztályba soroljuk, ha a víztestben a felszín alatti víz szintje olyan, hogy a hosszabb időszakra számított átlagos éves kitermelés hozama nem haladja meg a hasznosítható felszín alatti vízkészletet. Ennek megfelelően a felszín alatti víz szintje nincs kitéve olyan antropogén elváltozásoknak, amelyek következtében: - a kapcsolódó felszíni vizekre a 4. cikkben megállapított környezeti célkitűzések nem érhetó'k el, - a kapcsolódó felszíni vizek állapotában bármilyen jelentős romlás következne be, - a felszín alatti viztesttöl közvetlenül függő szárazföldi ökoszisztémában bármilyen jelentős romlás következne be, továbbá: - egy térben behatárolt területen időlegesen vagy folyamatosan előfordulhatnak a vízszint változás miatt az áramlás irányában bekövetkező változások, de az ilyen irányváltozások nem okozhatják a sós vagy egyéb víz térnyerését, és nem jelezhetnek az áramlás irányára vonatkozóan az előbbieket előidéző tartós és egyértelműen meghatározható antropogén eredetű tendenciát. A kémiai állapotának meghatározásához a vezetőképesség, és a szennyezőanyagok koncentrációja vizsgálandó. Felszíni víz esetében: Jó az ökológiai állapot, ha a felszíni víztest biológiai minőségének elemeire vonatkozó értékek emberi tevékenységből származó kismértékű torzulást mutatnak, de csak kevéssé térnek el azoktól, amelyek ezt a típust zavartalan körülmények között általában jellemzik A kémiai minőségi szintek megállapítására, az akut és a krónikus adatokat egyaránt beszerzik a szóban forgó víztest esetében lényeges fajokra vonatkozólag, és megállapítják a legnagyobb átlagos éves koncentrációt. Tehát törekedni kell arra, hogy teljesítsük a "minimum követelményt", hajtsunk végre annyit az előírásokból, amennyit az EU megkíván. 1.1.2. Magyarázatok a Keretirányelv bevezetésével kapcsolatos megállapításokhoz Az Európai Unióhoz való csatlakozás minőségileg új nemzetközi kapcsolatot jelent majd a vízgazdálkodás területén. A csatlakozás vízgazdálkodás területén nagy előnyökkel jár majd hazánk számára, azonban azt is jelenti, hogy a csatlakozás során igazodnunk kell ahhoz, amit a jelenlegi 15 tagállam a vízgazdálkodási szabályozás egységesítésével kapcsolatban elhatároz, a csatlakozás után pedig el kell fogadnunk azt, amit a jövőben kibővülő EU tagállamaival közösen fogunk határozni. Ha a tevékenységek a múltban a vizek állapotának romlásához vezettek, illetve a jelenben vagy a jövőben a vizek állapotának romlásához vezetnek vagy vezethetnek, akkor meg kell tervezni a Keretirányelv előírásainak megfelelően azokat az intézkedési programokat, amelyek biztosíthatják a vizek állapotának javulását, illetve megelőzhetik, megakadályozhatják a vizek állapotának romlását. Mivel a vízfolyás vízminőségét kémiai vizsgálatokkal rendszeresen figyelni nagyon drága dolog, ez kis patakok esetében nem reális megoldás. A "revitalizációhoz" tehát hozzátartozik a (pl. vízkémiai) monitoring rendszerek kiépítése is. 1.2. A vízfolyásokkal kapcsolatos korszerű társadalmi igények Ahhoz, hogy eleget tegyünk a Keretirányelv előírásainak, (elkerüljük a vízfolyás tisztuló képességének a további csökkenését, a vízparti életközösség leromlását, esetleg kipusztulását, a tájképi elemek és az összkép jellegének az elvesztését, az élő fajok számának csökkenését és még számtalan, az ember számára káros vagy kellemetlen következményt), új módon kell megközelíteni a vízfolyás-szabályozás kérdését. Abból kell kiindulni, hogy minden vízfolyás sajátos, egyedi tulajdonságokkal rendelkező hidrológiai-hidraulikai-ökológiai rendszer. Elemei állandó kölcsönhatásban vannak. Ezek bármelyikének a megváltoztatása kihat a többire, következtetésképp az egész rendszerre. A technikai elemekre kiterjedő vízrendezést a továbbiakban ki kell egészíteni az ökológiai megfontolások alapján hozott intézkedésekkel is. Bizonyos szempontokat és elveket figyelembe kell venni, ha a vízfolyásokat a szabályozásuk után is a természeti környezet nemcsak hasznos, hanem kellemes részeiként is meg kívánjuk tartani úgy, hogy a társadalom műszaki igényeit is kielégítsék. A mai komák megfelelő újabb igények keletkezése egyrészt a hagyományos megoldások káros következményeinek felismeréséből, másrészt a társadalmi, életmódbeli változásokból fakad. A fejlett világban az értékek átrendeződtek, a hagyományosak egy része leértékelődött, mint például: - a biztonság, - a hasznosság, - a gazdaságosság, - megfelelés a technikai lehetőségeknek, és, az új, minőségi kategóriák a mennyiségiekkel szemben előtérbe kerültek, társadalmi igénnyé nőttek. Emelkedett a jelentősége a következőknek: - a vízminőség megőrzése, a vízháztartás, talajvízháztartás, - fajgazdagság, változatosság, ökológiai egyensúly, az ökológiai potenciál fejlesztése, - egészséges környezet, - tájesztétika. Ennek megfelelően a korszerűségre igényt tartó vízfolyás-rendezésnek elveiben és gyakorlatában fel kell oldania egy sor eddig elfogadottnak, és helyes megoldásnak tekintett műszaki megoldást:
