Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

5. szám - Faludi Gábor–Kránicz István: A bajai Deák Ferenc zsilip

FALUD1 G. - KRÁNICZ I.: A bajai Deák Ferenc zsilip 309 számítások ellenére - nem biztosította. Olyan megoldást kellett keresni, amely - tekintet nélkül a dunai vízállásokra - mindenkor tud kellő vízmennyiséget juttatni a csatornába a hajózás és az öntözés számára. E cél elérése érdekében a Duna valamelyik felsőbb pontjáról tápvíz bevezetésére volt szükség. A megfelelő helyet Bajánál találták meg, ahonnan Bezdánhoz képest mintegy 3 mrel magasabbról lehetett gravitációsan vizet biztosítani a Ferenc-csatorna, és az ekkor már tervbe vett Ferenc József - csatorna leágazás számára. Ez akkor a realitásokhoz igazodó elgondolás és reményteljes vállalkozás volt. A feladat megoldását az ebben az időben hazájába visszatért Türr István - Baja város szülöttje (1825. augusztus 11.), olasz királyi altábornagy - vállalta, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a Ferenc-csatornarendszer újjáépítésében és működtetésében. Fáradhatatlan buzgalmával sikerült megnyerni a közvéleményt. Ezáltal törvényileg (1870. évi XXXIV. tc., majd az 1873. évi XVII. tc.) az általa szervezett részvénytársaság feladata lett az előzőek mellett a Ferenc-csatorna helyreállítása, üzemeltetése, új tiszai torkolati zsilip építése Óbecsénél, a Kissztapártól Újvidékig tartó Ferenc József-csatorna leágazás kiépítése. Türr István - aki maga is kiváló műszaki ismeretekkel, nagy tapasztalattal, jó szervezőképességgel, meghatározó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett - a rekonstrukcióhoz és fejlesztéshez a műszaki színvonalat azzal is emelte, hogy a magyar mérnökök mellé francia, olasz, holland és angol mérnököket hozott közreműködőül. 3.) Szinte egy időben kezdődött meg a csatornarendszer folyamatos vízellátását biztosító, Bajától induló tápcsatorna és a hajózást, öntözést szolgáló Ferenc Józsefcsatornaleágazás építése az 1870-es évek elején. A munkálatok 1875-ben fejeződtek be. A tápcsatorna - Baja és az érintett települések lakói számára „Ferenc-csatorna" - a Dunából a Sugovicán keresztül ágazik ki, ehhez részben száraz földmunkával, részben kotrással a Sugovica egy részét csatornává, és hajókikötővé alakították. Majd a Pandúr-szigetet átvágták, ezt a ma is Türr-átvágásnak nevezik, a végénél pedig megépítették a hajó- és tápzsilipet. A Sugovicát a Szeremlei Duna felé a zsilip mellett áttöltötték. A tápcsatorna kialakítása érdekében a zsiliptől kezdődően az ún. Szurdok vízér nyomvonalában új medret ástak Bátmonostorig. Innen a régi dunai holtágak felhasználásával, azok átvágásával, részbeni kotrásával készült az összesen 44 km hosszúságú tápcsatorna - érintve Nagybaracska, Dávod, Hercegszántó, Béreg, Küllőd helységeket - Bezdán mellett a Sebesfoki zsilipen keresztül a régi Ferenc csatornába ömlik. A tápcsatorna vízszintjének esése 55 cm, vízmélysége 1,80 m, fenékszélessége 11 m, a part rézsűje 1:1,5. A tápcsatorna mentén csupán alacsony, lóvontatásra alkalmas töltést építettek, mert már ekkor tervbe volt véve a Mohács-sziget (Margitta-sziget) árvízvédelmi töltéssel való megvédése. A Ferenc József-csatorna Kissztapárnál ágazik ki a régi Ferenc-csatornából, és Veprőd, Bácskeresztúr, Torzsa, Úrszentiván, Kölpény, Petrőc, Piros községek érintésével Újvidék alatt torkollik a Dunába. A csatornarendszer ezen ága Dél-Bácska középső részének biztosította a jó szállítási és öntözési feltételeket. A 69 km hosszú csatornán Bácskeresztúmál és Kölpénynél egy-egy zsilip, Újvidék felett egy kettős zsilip, a torkolatnál pedig egy hajózsilip épült. A csatorna fenékszélessége Kulpinig 11 m, innen Újvidékig 9 m, összes esése 13,30 m. A régi Ferenc-csatorna tiszai kitorkolása a Tisza szabályozása miatt Bácsföldvárnál az ún. 96-os számú borjasi átvágás megépítése után holtmederbe került, ezért a torkolatot 8 km-rel feljebb, Óbecsénél alakították ki. Itt 1895-1900 között egy kettős zsilipet is építettek, ahol a hajózsilip 16 m széles és 70 m hosszú; korszerű, különleges zárószerkezeteit már ekkor elektromos úton mozgatták. A zsilipet, megépítését követően nemsokára, „Türr István-zsilip"-nek nevezték el, hogy megörökítse a csatornarendszer újjáépítőjének és a társulat elnökének emlékét, aki 1908. május 3-án halt meg. 4.) A tápcsatorna és az egész csatornarendszer legészakibb pontján épített hajó- és tápzsilip fő funkcióinak - hajózás, vízbeeresztés - megfelelően két részből áll, a hajózsilipből és a vízbeeresztő tápzsilipből. A zsilip a tápcsatornával egy időben, 1870 és 1875 között épült. Később az 1910-es évek elején felmerült, hogy az alacsony dunai vízállások időszakában - amikor a tápcsatorna üzemvízszintje magasabb, mint a Dunáé, és nincs lehetőség gravitációs vízbetáplálásra - szükség lenne szivattyús vízpótlásra is. Ezért 1914-16 között egy szivatytyútelepet építettek közvetlenül a zsilip mellett, annak északnyugati oldalán. A csatorna homokos altalaja miatti szivárgások és a párolgás azonban nem igazolták az elképzelést, a próbaszivattyúzás során nem sikerült érdemlegesen emelni a tápcsatorna vízszintjét. A későbbiekben már nem került sor a szivattyútelep üzemelésére, az erőgépeket leszerelték, csak az épület a szivattyúkkal maradt meg, így a szivattyútelep nem is tekinthető a zsilip funkcionális részének. Ma ez a szépen felújított épület ad otthont a 2002-ben megnyitott múzeumnak és konferenciateremnek. Szerkezetileg a zsilip egybeépült hajó- és vízbeeresztő zsilip. Az egész műtárgy egy átlagosan 1,70 m vastag betonalapra épült; az alapot sűrű fésűs cölöpözéssel vették körül. A Sugovica és a tápcsatorna felőli oldalon 3,50 m mélyen beton zárógáttal biztosították a kimosódások ellen. Erre az alapra a felmenő szerkezeteket tisztán téglából építették. A hajózsilipet a tápzsiliptől közös fal választja el. A műtárgy helyszínrajzi kialakítását és metszetét ábrán mutatjuk be. A tápzsilip eredeti kialakítása során a homlokfalban négy boltozott nyílás tette lehetővé a víz bebocsátását. A két szélső nyílásban a tölgyfapallóból készült és két részből álló kaputábla teljes egészében felhúzható, míg a középső nyílásokban csak két-két tiltótábla volt mozgatható. A tápkamra jobboldala - fele hosszon - felmenő téglafal, másik fele pedig burkolt rézsű, a baloldal a hajózsilippel közös, függőleges téglafal. A hajózsilip 9,50 m széles, a kapuk egymástól 61,00 m-re vannak. A kamrába a víz be- és kibocsátása - a kapuszámyakon lévő tiltós táblák segítségével történik. A műtárgy teljes hossza 96,00 m. Említést érdemel, hogy kettős támkapukat építettek a hajózsilipbe, biztosítva ezzel az áthajózást kisvizes időszakban, amikor a Duna vize alacsonyabb, mint a tápcsatorna üzemvízszintje, és a kapuk ellenkező oldalról kapják a víznyomást.