Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

5. szám - Csath Béla: A szolnoki hú- és gázforrás

289 A szolnoki hő- és gázforrás Csath Béla 1111. Budapest, Stoczek u. 17/B Kivonat: Kulcsszavak; Szolnokon az épülő Tisza Szálló hévízzel való ellátását mélyfúrási kút készítésével tervezete a városi képviselőtestület. Ár­lejtési felhívásra jelentkezettek közül a Lapp Henrik Mélyfúró Vállalattal kötöttek kivitelezési szerződést a Horusitzky Hen­rik és Pávai Vajna Ferenc által tett javaslat alapján. Az 1927. január 29-én megkezdett fúrást a közbejött sorozatos nehézsé­gek legyőzése után 949,5 m-es mélységgel fejezték be 1928 szeptemberében, amikor a kút 600 l/p 53 °C-os hévizet termelt hévízfeltáiás, fúrás, Szolnok Tisza Szálló Szolnok város vezetősége az 1920. év folyamán elhatá­rozta, hogy az akkor elhanyagolt Tisza part környékét a mo­dem kultúra igényeinek megfelelő városrésszé alakítja át. A tervezet első része a Tisza-part parkosítását tűzte ki, amelyet be is fejeztek. Ezzel egyidóben megkezdték a Tisza-szálló és gyógyfürdő építését. A fürdő részére mélyfúrású kút létesíté­sének gondolata is felvetődött. A fürdőépület építésének 1926. évi megkezdésekor is­mert volt már a Hajdúszoboszló L sz. városi fúrás eredmé­nye. Ezen fellelkesedve, a városi képviselőtestület, élén az a­gilis dr Tóth Tamás, és más hivatali vezetők elhatározták, hogy a fürdőt mélyfúrású kút segítségével fogják táplálni. Ezt kővetően nyilvános pályázatot hirdettek egy 300 m-es artézi kút megfúrására. 1. ábra. A iMpp-féle ütve működő fúróberendezés Az árlejtési felhívásra több fúrási vállalkozó adott be a­jánlatot. Köztük találjuk a Tmka Ferenc fiai-, Prónay József és Társai céget, Soós Sámuel kivitelezőt, a Steiner Miksa mélyfúrási vállalatot, a már betéti társaságként működő Zsigmondy Béla céget, valamint a l-app Henrik magyar részvénytársaságot. Az 1926. októberi képviselőtestületi ülésen tárgyalták Horusitzky Henrik szakvéleményét, aki 600 ill. 1000 m mélységet helyezett kilátásba a 38-40 °C-os víz kinyerésé­re. Horusitzky mellett Pávai Vajna Ferenc is megtette ja­vaslatát. Mindezek ismeretében a képviselőtestület úgy döntött, hogy a jelentkezők közül a Lapp Henrik Mély­fúró Vállalatot bízzák meg a kivitelezéssel. A kiviteli szerződést az 1927. év elején meg is kötötték. Ezt köve­tően megkezdődtek az előkészítő munkák, majd tél lévén, a berendezést toronyházzal borították. 1927. január 29-én megkezdték a fúrási munkát. Erről a Szolnoki Újság" cí­mű helyi lap tájékoztatta a város lakóit A Lapp-féle ütve működő fúróberendezés, amely Lapp kábel néven vált ismertté, az /. ábrán látható. Fúrás közben az 518 mm átmérőjű béléscső-rakatot 30,5 m-ben helyezték el, míg a 430 mm átmérőjű bélés­cső-oszlopot 142,2 m-es saruállással építették be. A feb­ruár elején elért 218 m-es mélységbe építették a 330 mm átmérőjű csőrakatot. 350 m-ben sárgás-szürke agyagba vízzárással építették be a 279 mm átmérőjű rakatot. A lyuk továbbmélyítésénél előbb a 241, majd a 205 mm át­mérőjű béléscső-rakatot építették be. Az ezt követő fúrás­kor a 624,2-629 m közötti homokrétegből kevés kifolyó vízzel gáz is jelentkezett, amely meggyújtva 30-40 cm-es lánggal égett. Erről az eseményről egy újságíró így írt: „ ... mindenki nagy reménységgel várta a mélyfúrásról jövő híreket". A továbbfurás alkalmával újabb két rétegből is jelentkezett víz. A 745,24 m mélységben szürkés agyag­márgába beépítették a 169 mm átmérőjű béléscső-rakatot. Ennél a mélységnél a fúrással járó nehézségek és akadá­lyok sora jelentkezett. Rudazattörések, véső beszorulása mi­att állt a munka Az elhárítás hosszú heteket, hónapokat vett igénybe. (Közben, 1928 februáijában érkezett a hír a Kar­cag-Berekfurdő-i fúrás eredményéről.) A mentések közepette a furóvállalat részéről Kováts István igazgató és Janisch Gyula főmérnök úgy döntött, hogy miután a városnak meleg vízre van szüksége, lefúr­nak addig, amíg a várt gáz- és hőforrást nem érik el. (Ez alatt, 1928 április 14-én az elkészült Tisza szállót megnyi­tották.) A sikeres mentési munkálatok után a fúrást to­vább folytatták, és 804,9 m-ig beépítették a 133 mm át­mérőjű béléscső-oszlopot. A 926 m-es talpig két vizet tar­talmazó finomszemű homokréteget harántoltak. A képviselőtestület foglalkozott mind Horusitzky Henrik, mind Pávai Vajna Ferenc véleményével, hogy a szálló fűté­sére is alkalmas hévíz nyerésére - a helyi újság május elején megjelent cikkében említett „hévízbőségre" - tovább kell mélyíteni a fúrást. E helyzetben a képviselők egyet tehettek: újra bizakodni kezdtek s megszavazták a továbbfúrást. Június 21-én a 944 m-es talpállás mellett - szürke homo­kot harántolva - hirtelen 55-60 °C-os víz tört fel kis mennyi­ségben. Folytatva a fúrást, 949,5 m-es mélységben beépítet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom