Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

5. szám - Nekrológ (Gábris Éva)

288 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 5. SZ. Abstract: Keywords: JUHÁSZ JÓZSEF Sámuel Mikovíny, hydraulic engineer Juhász, J. Sámuel Mikovíny bom some 300 years ago has been engaged during the short life span of only 50 years granted to hun by fate in several fields of engineering. He was a veritable polyhistor engineer comparable to the best of his contemporaries. Both cartographers and miners hold him in reverence as their prominent representative, though his achievements in the field of hydraulic engineering were also outstanding at that time. His detailed and accurate maps and surveys have laid the groundwork for river regulation, reclamation, drainage and other projects in the Carpathian Basin He devoted special care to representing on his maps accurately the streams, marshes and bogs malnng thus particular areas habitable to man. He has designed and built several projects from flood control to storage reservoirs on the basis of his own surveys. Sámuel Mikovíny deserves to be honoured among the most renowned Hungarian hydraulic engineers. Sámuel Mikovíny, history of reclamation in Hungary. oki. mérnök, a műszaki tudomány doktora, emeritusz professzor, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja. Szolgálatát a KPM-ben kezdte, 1951-től a Viziterv, 1956-tól a Fti tervezője, szakosztályvezetője. 1963-tól a Viziterv osztályvezetője, főtechnológusa, 1967-töl a Vikőz főtechnológusa. 1976-tól Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen egyetemi tanár. Szakmai munkásságának, kutatásainak föbb területei: hazai törpe-vízmüvek, tiszai és dunai vízerőművek előmunkálatai, kerettervezés, vízföldtan, hidrogeológiai vizsgálatok, felszín alatti vízkészletek számítása, felszín alatti áramlástan, nagy műtárgyak, föleg vízépítési műtárgyak mémökgeológiája. 1951-54. között a Budapesti Műszaki Egyetem gyakorlatvezetője,1958-tól oktat rendszeresen Miskolcon, mint meghívott előadó, dooens, ill. egyetemi tanár. Több könyve, mintegy 100 szakcikke, egyetemi jegyzete jelent meg. Több akadémiai bizottság munkájában vett részt, több hazai szakmai tudományos egyesület tagja, választott tisztségviselője A Magyar Hidrológiai Társaságban többször viselt különbözű tisztségei (titkár, alelnök) után 1990. és 1996. között a Társaság elnöke volt. Tiszteleti taggá választását megelőzően Vásárhelyi Pál és Zsigmondy Vilmos emléklappal, Bogdánfy Ödön emlékéremmel, Vásárhelyi Pál díjjal, és MTESZ díjjal jutalmazták. Az oktatásügyi miniszter 2003-ban Szentgyörgyi Albert díjjal tüntette ki. Nekroló

g Gábris Éva 1937-2003 A Hidrológiai Közlöny szerény helyén, szerény formában emlékezünk meg egykori munkatársunk, a 2003 május 28-án Budapesten elhunyt Gábris Éva tevékenységéről. Úgy, amilyen szerényen élt és dolgozott egész életében Ö maga is Társaságunkért és annak folyóirataiért. Kitüntetetteink nyilvántartó könyve alapján életét röviden az alábbiak foglalják össze. 1937. december 3-án született Budapesten. A Magyar Hidrológiai Társaság titkárságának több, mint 35 éven át, 1959 és 1995. között volt előadója, majd főelőadója. A titkársági feladatoknak szinte minden munkacsoportjában részt vett. Közreműködött a nagyrendezvények szervezésében, lebonyolításában. Figyelmes ügyintézésével, pontos munkájával kivívta a tagság nagyrabecsülését. Nyugdíjasként is segítette a titkárság működését. Méltán érdemelte ki 1998-ban társaságunktól a "Pro Aqua" emlékérmet. Az indokolás néhány mondata: Tevékenysége a Társaság szinte teljes munkaterületét felölelte. Vezette többek között a Társaság tagnyilvántartását. Részt vett a Hidrológiai Közlöny és a Hidrológiai Tájékoztató szerkesztésének munkájában. A Társaság havi füzetei több mint 20 éven keresztül kezéből kerültek ki. Alig lehetett olyan bizottsági munka, amelyet valamilyen módon ne segített volna, és olyan szervezési feladat, amelyben ne vett volna részt. Becsültük egyenes, szókimondó egyéniségét, amely bizony nem mindig tette számára könnyűvé az életet. Kívánságára rokonai csendben temettették el, s Társaságunk tagsága csak ezt követően értesülhetett haláláról. Mindenről tudott, mindenről saját véleménye volt, ami Társaságunknál, vagy Társaságunk körül kialakult. A tagság postacímét, telefonszámait fejből idézte. Lapunk szerzőire, lektoraira, korrektúráikra, a határidőkre, a kiadóra és a nyomdára - amikor a kiadás még a régi módon folyt - szigorú pontossággal ügyelt. Csak amikor a 90-es évek közepén a szövegszerkesztés és az adathordozók váltották fel a hagyományos gépírást, a nyomda- és lapkiadástechnikát, mondta, hogy az új eszközöket, a ma korszerű informatika új módszereit már nem tudja és nem is kívánja átvenni. Régi írógépétől ezért sohasem vált meg Aki gondolkodásában, magatartásában mindenkor korszerű tudott lenni, az eszközeiben már nem követhette a számára ismeretlent, és a már talán megszokhatatlan! Sokan ismertük, szerettük és becsültük: tartsuk meg Öt nagyon sokáig jó emlékezetünkben! Dr. Vágás István