Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
5. szám - Bozán Csaba–Kőrösparti János: A talajvízjárás statisztikai vizsgálata a Békés–csanádi löszháton
BOZÁN CS. - KOROSPARTI J.: A talajvigArás statisztikai vizsgálata 259 1. táblázat: A mérőállomások egyöntetűség-vizsgálata adatsorfdezéses módszerrel TalajvíozintmérS állomás P-1-L(z) Talajviz,izintmérS állomás P-1-L(í) 480 Battonya 0,000 477 Magyarbénhefly 0,157 426 Csanádapáca 0,165 430 Medgyesbodzás 0,012 422 Csorvás 0,012 473 Mezőhegyes 0,276 424 Csorvás 0,002 485 Nagykamarás 0,083 486 Dombegyház 0,685 404 Nagymágocs 0,067 441 Elek 0,001 384 Orosháza 0,004 411 Fábiánsehntyén 0,735 412 Orosháza 0,001 410 Gádoros 0,000 413 Orosháza 0,739 425 Gerendás 0,663 1573 Orosháza 0,304 467 Kardosküt 0,028 421 Pusztaföldvár 0,019 472 Kaszaper 0,005 436 Szahadkigyfe 0,674 487 Kevermes 0,788 406 Székkutas 0,084 483 Kuná«ota 0,147 433 Újkígyós 0,013 1-t-W el met az és kj ö pontja 4. ábra: A 411-es fábiánsebestyéni talajvízszint mérő állomás adatainak egyöntetűség vizsgálata léptetéses módszerrel, a legélesebb elvágás időpontja: 1964/65 1-L(l) 5. ábra: A 426-os csanádapácai talajvízszint mérő állomás adatainak egyöntetűség vizsgálata léptetéses módszerrel, a legélesebb elvágás időpontja: 1985/86 4. A talajvízjárás specifikusság», a földárja jelenség A Békés-Csanádi löszhát egyik jellegzetessége, hogy az ősi Maros által legyezőszerűen szétterített hordaléktömeg laza szerkezetű, melynek következménye, hogy a talajvíz ezen a jó vízvezető képességű képződményen keresztül kapcsolatban van a peremhegységre, illetve az előtérre hulló csapadékkal. így a hegylábi területeken bekövetkező talajvízszint emelkedés nyomásváltozásként teijed szét a területen, és vízfeltöréseket okozhat főképpen ott, ahol hiányzik a fedőréteg vízzáró feküje (Rónai 1956, 1961). A változatos rétegtelepülés miatt azonban ugyanaz a víz helyenként takaratlan „szabad" felszínű, más helyen a finomabb szemcséjű fedőréteg miatt „nyomás alatt álló" talajvízként jelentkezhet (Bogárdi 1952, Ubell 1959, Őrlőd 1991). Mindezen speciális feltételeket figyelembe véve megkíséreltük megállapítani, hogy mely területeken domináns a helyi időjárás, illetve hol érvényesül a földárja jelenség Elvégeztük valamennyi kútra a leíró statisztikai jellemzést (a statisztikai változó a havi talajvízállás), amellyel számszerű értékeket kaptunk a várható értékre, szórásra, móduszra, mediánra, csúcsosságra és ferdeségre. Azzal a feltételezéssel éltünk, hogy amennyiben az egyes kutakban észlelt talajvízmozgást azonos statisztikai érték jellemzi, akkor az adott statisztikát az egész vagy részterületek általános sajátosságának lehet tekinteni. Emellett feltételezzük, hogy mindazon helyek esetében, amelyeknél az empirikus eloszlásokra azonos elméleti eloszlásfüggvények illeszthetők, a talajvízjárás azonos strukturális sajátosságúnak tekinthető. 4.1. Csúcsosság Első lépésként standardizált értékekkel /(LNVVjj/LNV-LKV) x 100/ meghatároztuk az eloszlásfüggvények csúcsosságát (6l ábra, 2. táblázat), amely kifejezi számunkra, hogy a függvény képe a normális eloszláshoz viszonyítva csúcsos vagy lapos. A negatív értékek arról árulkodnak, hogy az eloszlás csúcsa alacsonyabb, válla magasabb (teltebb), mint az ugyanolyan szórású normál eloszlásé (Sváb 1973). Azt tapasztaltuk, hogy azok a kutak, amelyeknél a csúcsosság negatív értékű, a szórás rendkívül nagy. Ha ehhez még magas talajvízállás is tartozik, akkor minden bizonnyal ki tudjuk jelenteni, hogy az ilyen terűleteken a talajvízszint változása elsősorban a helyi csapadék mennyiségétől fiigg (486 Dombegyház, 472 Kaszaper, 483 Kunágota, 430 Medgyesbodzás, 413 Orosháza). 6. ábra: Lapos és csúcsos elosziáskép 4.2. Ferdeség Az eloszlásfüggvények ferdeségének kiszámításához a naturális mértékegységű talajvízszint értékek használata bizonyult előnyösebbnek (7. ábra, 2. táblázat), mivel a standardizált értékekkel történő számítás során előjelváltás következett be. A ferdeség az eloszlás középérték körüli aszimmetriájának mértékét fejezi ki (Sváb 1983). 7. ábra: Jobbra ferde és balra ferde elosziáskép A pozitív ferdeség a pozitív értékek irányába nyúló aszimmetrikus eloszlást jelez (nagyobb értékek felé), míg a negatív ferdeség a negatív értékek irányában torzított (kisebb értékek felé).