Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

1. szám - Megemlékezések Dégen Imre (1910–1977) vízügyeink 1955–1975 közötti vezető egyénisége elhunytának 25. évfordulója alkalmából (Szeged, 2002. június 17-én) - Dégen Imre (1975): Feljegyzés a vízgazdálkodási ágazatok fejlesztési tendenciáiról

DÉGE^^^^ejjegrais^í^aaiáJk^^ 23 szennyvizek tisztítása és ártalommentes elhelyezése érdekében. E kérdés megoldására az OVH kollégiuma megfelelő határozatokat hozott. Ezek végrehajtása folyamatban van ad 2. A mezőgazdasági vízgazdálkodás szerepe a vízgazdálkodásban A vizsgálati jelentés idevonatkozó téves megállapításaival szemben a mezőgazdaság nem részesedik túlzott mértékben a vízgazdálkodás beruházási eszközeiből. Ellenkezőleg, az iparszerű mezőgazdasági termelés a termelési rendszerek bevezetése, az időjárási szélsőségek hatásának csökkentése, a növénytermelés számára, a termelési biztonság megteremtése, a biológiailag szükséges optimális vízállapot létrehozása szükségessé teszi, hogy a mezőgazdasági vízgazdálkodást a jelenleginél gyorsabb ütemben fejlesszük tovább, és a vízgazdálkodást - mint termelési tényezők - összehangoljuk a mezőgazdasági termelés teljes folyamatával. Hazánkban az öntözéses gazdálkodásnak nem voltak számottevő hagyományai Az öntözés nagyarányú területi kiterjesztése az 50-es évek végétől kezdődően indult meg. A felszabadulás előtt mindössze 12-15 ezer ha területen folytattak öntözést. Ma már az öntözésre berendezett terület kiteijedése mintegy 450 ezer ha Az öntözőberendezések kihasználtsága azonban különösen a kisebb öntözőterülettel rendelkező gazdaságokban nem kielégítő. Ennek okai között említhető a nagyüzemi öntözés módszereinek kiforratlansága, útkeresése, a kellő szakmai ismeretek hiánya. Az öntözésnek a mezőgazdasági termelés technológiai folyamataiba való beilleszkedése terén mutatkozó elmaradás. A jelenlegi üzemképesként nyilvántartott hordozható berendezések jelentős része már elavult. Pótlásuk a túl költséges, túl beruházásigényes felszín alatti nyomócsöves öntözőfürtökkel nem lehetséges. Az egyszerűbb, kevésbé költséges, korszerű felületi öntözési módok bevezetése, széles körű elterjesztése nélkülözhetetlen. A meglévő hordozható öntözőberendezések rekonstrukcióját úgy kell megoldani, hogy a névleges öntözési kapacitás tényleges üzemképes kapacitásként álljon az üzemek rendelkezésére. Nem helytálló a vizsgálati észrevételek azon megállapítása sem, miszerint a mezőgazdasági vízgazdálkodáson belül a belvízrendezés háttérbe szorult. A korábban élesen különválasztott mezőgazdasági vízrendezést és vízhasznosítást komplex egységes rendszerré, a talaj vízállapotának szabályozására irányuló mezőgazdasági vízgazdálkodássá igyekeztünk fejleszteni. Az ország 6,8 millió ha mezőgazdaságilag művelt területéből 4,1 millió ha az ország területének 44,5 %-a, mezőgazdaságilag müveit területének 60 %-a belvizek által veszélyeztetett terület. Az utóbbi 15 év folyamán a belvízrendezésre fordított beruházások költsége - összhangban a vízgazdálkodás fejlesztéséhez rendelkezésre álló pénzügyi forrásokkal - több mint kétszeresére növekedett. A belvízrendszerek teljesítőképessége 1960-1974 évek közötti időszakban 15 l/s/ km

2-ről 27 l/s/km

2-re növekedett. A csatornahálózat hossza 23 ezer km-ről 36 ezer km-re, a szivattyúkapacitás pedig 400 m'/sec-ról 900 m

3/sec-ra növekedett. A belvízrendszerek levezetőképességének dinamikus növekedése a mezőgazdasági termelés belterjes fejlődésének fontos feltételét teremtette meg. Régebben a belvízelöntések elérték a 900 ezer ha-t. 1965 előtti évtizedes megfigyelések alapján sok év átlagában 230-260 ezer ha volt a belvízkárt szenvedett terület. 1965-1974 között évente elöntött terület átlagos nagysága 160 ezer ha volt és a legkedvezőtlenebb 1960-as évben is 300 ezer ha volt az elöntött terület csúcsértéke a korábbi 800 ezer ha-ral szemben. A korszerű belterjes nagyüzemi gazdálkodás igényei megkövetelik a belvízmentesítés további nagyarányú fejlesztését, az üzemi, üzemközi és a főművek egymással összhangban történő fejlesztését. Különösen nagy súlyt kell helyezni az üzemen belüli csatornahálózat kiépítésére. A vízgazdálkodási társulatok, amelyeket 1958 óta fejlesztettünk ki, jelentős segítséget nyújtanak az üzemi és üzemközi vízrendezési munkában. Jelenleg 90 víztársulat kereken 8 millió ha területen működik. Műszaki önállóságukra, műszaki, gazdasági megerősítésükre nagy súlyt helyeztünk, többségüket korszerű gépekkel igyekeztünk ellátni. A társulatok évi termelési értéke megközelíti az 1 milliárd forintot. ad 3. A nagylétesítmények vízgazdálkodási szerepe Nem lehet egyetérteni a vizsgálati jelentés észrevételeinek azzal a megállapításával sem, hogy a vízügy nagy, látványos "műveket" épített, amelyek meghaladják a mezőgazdasági üzemek igényét. Mint ismeretes, a vízgazdálkodás alapja a vízkészlet Feltárása, számbavétele a vízzel való tényleges gazdálkodás megalapozása és gyakorlatának irányítása nagyrészt az utóbbi másfél évtizednyi időszak munkájának eredménye. Az évi vízigény az 1945. évi 1 milliárd m

3-ről napjainkig csaknem 6 milliárd m

3-re emelkedett és 20-25 éven belül várhatóan 24 milliárd m

3-re növekszik. Ez olyan hatalmas vízmennyiség, mint amennyi a Tiszán átlagosan évente lefolyik. Ugyanakkor a hasznosítható felszíni vízkészletből a közös vízgyűjtőterületen fekvő szomszédos országok vízfelhasználása is rohamosan növekvő tendenciát mutat. A természetes vízkészlet már jelenleg, s a jövőben még inkább, sem mennyiségileg sem minőségileg nem alkalmas az igények kielégítésére. Az MSZMP XI. Kongresszusának határozata is a vízgazdálkodás egyik legfőbb feladatának írja elő, hogy egyensúlyt teremtsünk a lakosság, az ipar, a mezőgazdaság növekvő vízszükséglete és vízkészlete között. Ez megköveteli a lefolyás szabályozását, az igények és a természetes vízkészlet közötti feszültségek feloldása érdekében a nagytérségek vízviszonyainak átfogó szabályozására alkalmas vízgazdálkodási rendszerek létrehozását, vízpótló művek építését. Ez a rendeltetése a Tiszalöki Vízlépcsőnek és a Kiskörei Vízlépcsőnek is. Ezek komplex vízgazdálkodási létesítmények. Nem csupán a mezőgazdaság vízigényének kielégítésére létesültek, hanem a térség gazdasági fejlődése szempontjából alapozó jelentőségű infrastrukturális művekként. A Tiszalöki Vízlépcsőből nyert víz felhasználásával nyílik lehetőség a Debrecen környéki ipar fejlesztésére is. Most épül a Keleti főcsatornát Debrecennel összekötő regionális vízmű. Még inkább ipari rendeltetésű a Kiskörei Vízlépcső, amelynek duzzasztóműve mintegy 300 millió m

3, a Csongrádi Vízlépcső megépítése után pedig 400 millió m

3 víz térfogata jelenti a nélkülözhetetlen vízbázist a Leninváros környéki ipari komplexumok vízigényének kielégítésére. Az érintett közép-tiszavidéki térségben egyébként, amely számára már a Kiskörei Vízlépcső révén biztosítható a szükséges vízmenynyiség, az ipar vízigénye a következő 10-15 évben a jelenlegi három-négyszeresére nő, míg a mezőgazdaság vízigénye a jelenlegihez képest csak 1,5-1,6-szorosára növeksztk. Ktskörénél helytelen volna figyelmen kívül hagyni, hogy ez a lé-