Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

1. szám - Megemlékezések Dégen Imre (1910–1977) vízügyeink 1955–1975 közötti vezető egyénisége elhunytának 25. évfordulója alkalmából (Szeged, 2002. június 17-én) - Dégen Imre (1975): Feljegyzés a vízgazdálkodási ágazatok fejlesztési tendenciáiról

24 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 1. SZ. tesítmény évente 110 millió kWh villamos energiát termel és jelentősége a vízközlekedés szempontjából is figyelemre méltó, mert 1300 tonnás hajók közlekedésére is alkalmas 120 km hosszúságú hajóutat létesít. A vízlépcsők által megteremtett nagy teljesítmény üzemi hasznosítása csak hosszabb idő alatt valósítható meg. így van ez világszerte, a Szovjetunióban, más szocialista országokban és a kapitalista országokban egyaránt. (Például az észak-krími öntözőrendszer üzemi hasznosítása, több mint 15 éve folyik, és feltehetően még legalább egy évtized szükséges kapacitásának teljes mértékű üzemi kihasználásáig.) A kiskörei öntözőrendszer üzemi hasznosítása tervszerűen folyik. Az üzemek öntözési igénye jóval nagyobb, mint amennyi öntözőberendezés építését anyagi lehetőségeik megengedik. Elsősorban nem az üzemek igényén, hanem anyagi lehetőségeiken múlik, hogy gyorsabb ütemben hasznosítsuk a kiskörei öntözőrendszer föműveit. A Tisza ID., a Csongrádi Vízlépcső megépítését is a közeljövő feladataiként kell előirányozni. Enélkül a dél-alföldi térség általános gazdasági fejlődéséhez nélkülözhetetlen vízkészlet nem biztosítható. Ez a mű teremti meg a Tiszának Záhony és a Duna torkolata közötti szakaszán a nagy teljesítő képességű víziút összeköttetést, amelynek legalsó láncszemeként a jugoszláviai Új-Becsei Vízlépcső már megépült. A Csongrádi Vízlépcső feletti Alpári Tározóba való becsatlakozással hozható létre majd Duna-Tisza csatorna öszszekapcsolása a Tiszavölgyi Vízrendszerrel. A Tisza csatomázásának tervét, ide értve a Tiszán építendő vízlépcsők sorozatát, a kormány a vízgazdálkodási keretterv és a távlati vízgazdálkodási koncepcióról szóló határozataiban is jóváhagyta. A Kiskörei Vízlépcső megépítését, külön kormányhatározat írta elő, és a Hl. ötéves tervtörvényben az Országgyűlés jóváhagyta. A lefolyószabályozás művei a síkvidéki, a hegy- és dombvidéki tározók is. Ezek zömét az elmúlt két évtized során hoztuk létre. Csaknem 300 hegyvidéki völgyzárógátas és síkvidéki víztározónk van már az országban. Ezek a kiskörei tározó teljes kiépítésével 1 milliárd m

3 víztömeget tartalékolhatnak. A már helyenként és időszakonként ma is tapasztalható vízhiány, és a vízigények növekedése arra int, hogy a természetes vízkészletek, a vízgazdálkodás szabályozó tevékenysége nélkül egyre kevésbé jelenthetik a vízigények kielégítésének alapját. Országunk gazdasági fejlődésével összhangban következetesen tovább kell haladnunk a nagytérségek vízviszonyait átalakító, a lefolyás szabályozását elősegítő művek építésében. E téren nemhogy az igényekhez képest túlfejlesztés történt, ellenkezőleg, lemaradásban vagyunk, amit gyorsított ütemben pótolni kell. Elég itt utalni arra, hogy a Szovjetunióban például a Volga-rendszerében az évi átiagos lefolyó vízmennyiség 68 %-át tartalékolják kiépített duzzasztóművek és tározók. Itt tehát a szabályozottság foka csaknem 70 "Zoos, a Dnyeper rendszerében pedig eléri a 80 %-ot. Nagyobb mértékű a lefolyás szabályozottsága más országokban is, Lengyelországban 1990-ig 5,5 milliárd m

3 tározótérfogatot irányoznak elő, míg az 1990-ig terjedő terveinkben csak 2 milliárd m

3 összes tározótérfogat szerepel. E téren fennálló konzervatív nézetekkel szemben céltudatos fejlesztési politikát kell megvalósítani, és a Minisztertanács 2006/1973. (I. 31.) számú, a vízgazdálkodás távlati fejlesztésének irányelveiről szóló határozatának megfelelően el kell érnünk, hogy a vízgazdálkodás a népgazdaság általános fejlődési ütemét meghaladó mértékben fejlődjék és aktív módon járuljon hozzá a termelő erők dinamikus fejlődéséhez, az életszínvonal emeléséhez. Fentiekből következik, hogy merőben téves tájékoztatáson alapul a vizsgálatnak az az észrevétele, miszerint a vízügy fejlesztési politikája a látványos "müvek" létrehozására irányulna. _ * _ Említés történt a vizsgálati jelentésben arról is, hogy índokolatlanul sok az átszervezés a vízügyi szolgálatban. Erre a kérdésre itt nem kívánok rátérni. Véleményem szerint a vízgazdálkodás nagyarányú fejlődésével a differenciáltabb szervezet létrehozása szükségszerű volt. Különösképpen szükségessé vált a költségvetési szervekről a vállalatszerű tevékenységek fokozatos leválasztása és vállalati tevékenységi körébe való utalása Ez hozzájárult a költségvetés terheinek csökkentéséhez. A vízügyi vállalatok létrehozása lényegében az utóbbi két évtizedes időszakban ment végbe. Építőipari, ipari, vízgazdálkodási termelő- szolgáltató tevékenységük ma már nemcsak a vízgazdálkodásnak, hanem a kapcsolódó népgazdasági ágazatok tevékenységének is fontos része. Olyan esetekben, amikor gazdasági, műszaki, szervezési szempontok indokolttá tették, összevonásokat is alkalmaztunk, ezek az ágazati irányítás és gazdálkodás szempontjából általában kedvező hatásúak voltak. — * — Összegezve a fentieket: megállapítható, hogy a vizsgálati jelentésnek a vízügy fejlesztési politikájára vonatkozó észrevételeit nem lehet helytállóknak elfogadni — * A vízgazdálkodási ágazat fejlődési adatai (összehasonlító adatok) (Országos Vízügyi Levéltár (OVL). Dégen Imre iratai. 31.5.2/253.) 1955 1975 Vízgazdálkodási beruházás 413,3 millió Ft 7139 millió Ft Termelési érték 392,8 millió Ft 8944 millió Ft Létszám mérnök (üzemmérnök) technikus 17300-17500 fő 72050 fő Létszám mérnök (üzemmérnök) technikus 740 fő 2270(5 Létszám mérnök (üzemmérnök) technikus 1050 fő 4880 fő Vízellátottság 28% 65-66 % Csatornaellátottság 19% 35,0 % Öntözött terület 90 ezer ha 380 ezer ha Kellő biztonsággal kiépített árvízvédelmi vonalak hossza 550 km 2200 km Belvízrendszer vízlevezető képessége 15 l/sec/km. 27 l/sec/km, Stabil szivattyúkapacitás 412 ml/sec 964 ml/sec Csatornahálózat hossza 22800 km 36000 km Vízigény (friss víz) 2200 millió ml/év 6590 millió ml/év Vízügyi szervezetek száma 128 625 Állóeszközérték 15-17 milliárd Ft 100,8 milliárd Ft Gépállomány értéke 0,785-0,800 mrd Ft 7,8 milliárd Ft Gépállomány teljesítménye 5-6000 LE 100000 LE Memorandum on the development trends in the water sector Dégen, I. (1975) Abstract: As demonstrated by the documents compiled, the charges brought against the water sector by the then lulmg state party were unfounded.