Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

3. szám - M. Botond Krisztina: A vízgazdálkodás helyzete a mai Olaszországban

M.BOTOND K.: A vízgazdálkodás Olaszországban 159 Viszont, beleszámítva a kifolyási útvonalakat és a különböző természeti és technikai kényszereket, az egy főre eső hozzáférhető vízmennyiség jóval kevesebb, mintegy 2000 m\ és csak 928 m

3/fö annak a vízmennyiségnek a mértéke, amelyet aktívan használ a lakosság, s ugyanakkor elérhető az ipar és a mezőgazdaság számára is. A csapadék mennyisége és a vízkészletek hozzáférhetősége közti arány 100 I esőzés mértéke I hozzáférhetőség Észak Közép Dél 1970 1989 Csapadék 296 296 Párolgás 132 132 Veszteségek 9 9 Teljes elfolvás 155 155 Potenciálisan felhasználható felszíni vízkészletek 110 110 Kelszín alatti vízkészletek 13 12 MűkSdó tározók 7,7 8,4 Épülő tározók 2 2 Más potenciálisan számításba vehető tározók 6,5 6,5 Felhasználható felszíni vízkészletek 42 40 összes felhasználható vízkészlet 55 52 Fonás: Conferenza Nazionale sulle Acquc (1972); Ministcro deli' Agncoltora e Foreste (1990) (Rusconi, 19%) 2. táblázat Regionális eltérések a hozzáférhető vízkészletek mennyiségére Olaszországban (m

3/év.fő) Hidrológiai térség Csapadék Hozzáférhető vízmennyiség Tározási képesség Hidrológiai térség Csapadék Felszíni Felszín alatti összes Tározási képesség Po Vízgyűjtője 4,654 1,045 290 1,334 142 Eszak-Kelet 6,693 1,707 268 1,975 167 Liguria 3,557 207 171 377 16 Romagna-Marche 6,126 294 183 478 63 Toscana 5,853 152 123 275 39 Lazio-Lmbria 4,173 242 195 437 78 Abruzo-Molise 7,728 1,594 161 1,755 392 Puglia 3,429 136 84 220 103 Campania 4,290 229 172 400 14 Calabria-Lucania 9,110 954 226 1,180 429 Sidlia 3,865 152 237 388 148 Sardegna 11,854 1,161 137 1,298 885 Olaszország 5.273 705 216 921 150 2.2. Vízhasználatok Olaszországban a vízigény Északon magasabb (66 %) az intenzív mezőgazdaság és az ipar nagyfokú koncentrációja miatt, mint délen, ahol valamennyi vízhasználati mód tekintetében krónikus vízhiány van. A vízkészletek megoszlásának tekintetében a mezőgazdaság 60 %-ot, az ipar 25 %-ot, míg a lakossági célú vízhasználat 15 %-ot igényel. A vízhasználat mértéke a különböző szektorokban 25% 60% 15% • Ipar • Lakosság • Mezőgazdaság Az l. táblázat a jelenleg elérhető vízkészletek becsült értékeit tartalmazza. Fontos különbségek figyelhetők meg az ország területén. Észak-Olaszországban, az Alpoknak és a gleccserek és tavak által biztosított természetes tározási lehetőségeknek köszönhetően átlagos és bőséges az egy főre eső érték. Közép- és Dél-Olaszországban ez az érték sokkal alacsonyabb, a vízhozam szezonális változása itt a legnagyobb. Ezt a 2. táblázat mutatja be. /. táblázat Hozzáférhető vízmennyiségek Olaszországban (mrd m

3), becsült értékek Forrás: Antonio Massaruto, Rusconi (19%) Az ivóvíz célú vízigény mintegy 8 000 Mm /év és komoly követelményeket támaszt a víz-elosztórendszerrel szemben. 1975 és 1987 között a vízigény jelentősen megnőtt (+35 %) és csak a következő évtizedben stabilizálódott. Az ivóvízigényt nagymértékben a felszín alatti vízkészletekből elégítik ki (90 %). Az erőfejlesztés céljára felhasznált vízmennyiséget 4.000 Mm

3/év -re lehet becsülni, csak a hőerőművek által felhasznált hűtővíz mennyiséget figyelembe véve. Az ipán vízfelhasználás mennyiségét 8 000 Mm

3/év mennyiségre becsülik. A legtöbb ipari létesítmény vízigényét közvetlenül a folyókból vagy forrásokból elégíti ki. A mezőgazdasági vízigény az öntözésre korlátozva, mintegy 20 000 Mm

3/év. A tényleges felhasználás függ az időjárástól és a termény típusától. 2.3. Integrált vízgazdálkodás A vízbázisok növekvő sérülékenysége és gazdasági hiánya az olasz vízügyi szakembereket is ráébresztette az integrált vízgazdálkodás fontosságára. Az olasz vízgazdálkodás Európában az egyik legjobban fragmentált, egyrészt a vízhasználatok szétválása miatt - ugyanazt a vizet ritkán használják fel kétszer - valamint a technikai rendszerek limitált területi mértéke miatt. Tehát minden vízhasználati mód egy készletre összpontosít tovább, növelve ezzel a vízbázisok sérülékenységét. A területi integráció szempontjából csak az ország északi és a középső része érdekes, különösképpen a lakossági igények révén, mivel Délen nagy kapacitású szolgáltató rendszerek jelenléte elegendő. Északon az integráció főképp tartományi és al-tartományi szinten jelenik meg: a 36/1994. sz. Galli törvény előírja egy több városra kiteijedő hatáskörű víz- és szennyvíz közszolgáltatási vállalat létrehozását, amelynek hatásterületét a régiók határozzák meg a számukra megfelelő nagyságban. A vízhasználatok integrálásának területén növekvő tendenciát mutat az a trend, amely a különféle szektorok közötti víz felhasználást teszi lehetővé. Jelenleg ennek leggyakoribb működő funkciója, amikor öntözés céljára az iparban előzőleg felhasznált hűtővizet használják fel. Az öntözési és csatornahálózatokat szintén bevonták a szennyvízkibocsátások irányításába, a kezelt vizet és a szennyvíziszapot műtrágyaként alkalmazzák. Az öntözésre és a vízenergia terelésre