Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
3. szám - M. Botond Krisztina: A vízgazdálkodás helyzete a mai Olaszországban
160 HIDROLÓGIAI K.OZLONY 2003. 83. ÉVF. 3. SZ. használt víztározókat lakossági felhasználásra is rendelkezésre bocsátották hirtelen nagyobb terhelések kivédésére. A célokat legjobban a tisztított szennyvíz öntözésre való felhasználása szolgálja Az országban egyre nagyobb érdeklődést kiváltó módszer Északon átlagosan mintegy 29 %, Délen akár 36 % megtakarítást eredményezhet (i. táblázat). 3. táblázat Öntözésre felhaszHáztartások Potenciális nált vízmennyiség vízigénye növekedés Mm 1 Mm 1 % Észak 13.470 2.855 21 Közép 970 1.130 116 Dél 3.506 1.274 36 Szigetek 2.191 539 25 Olaszország 20.137 5.798 29 A nem-hagyományos vízfelhasználások közé tartozik még a tengervízből való sókivonás is. Ezt a módszert ott alkalmazzák, ahol a vízkészletek sem minőségi, sem mennyiségi szempontból nem felelnek meg, és olcsóbb, mint a hagyományos módszerek. Délen és a szigeteken kb. 10 sópároló telepet építettek, melyek összkapacitása kb. 160 000 m 3/nap. 3. Perspektívák, megoldandó feladatok Környezeti szempontból a felszín alatti vizek használata a jelek szerint meghaladja a természetes újratermelődési kapacitást; mezőgazdaság - és nem egyedül mezőgazdasági - szennyeződések fenyegetik a vízkivételek minőségét a távoli jövőben. Gazdasági szempontból hangsúlyozni kell azt, hogy az elkövetkező generációknak meg kell találniuk az egyensúlyt a vízi infrastruktúra teljes bekerülési költsége és az államnak fizetendő, a fenntartásra és a fejlesztésre fordítandó, járulékok között. A vízi hálózatok véges hatásfoka a beruházások alacsony szintjére utal; ennek közvetett hatásaként jelentkezhet a felszín alatti vizek terhelésének növekedése, mivel a vízszállítás nem megoldott volta ösztönző hatással van a vízigények olcsóbb helyi vízbázisokból való kielégítésére a költségesebb, alternatív megoldások helyett. A legnagyobb megoldásra váró feladat a víz-szolgáltatás észszerű árának megállapítása; a népesség számottevő része, különösképpen Délen, továbbra is számít a nem elegendő víz-szállításra; ugyanakkor az öntözés, mint a legnagyobb vízhasználó bőven túllépi a felhasználható készleteket. Ez annak következménye, hogy az utóbbi évtizedekben az öntözéses mezőgazdaságot nagymértékben teijesztették Délen, mint a modernizáció és a helyi gazdaság fellendítésének egyetlen lehetséges módját: ilyenformán a környezeti következményeket elhanyagolták. Az öntözési igény egyre növekszik - főképp Északon - ugyanakkor messze nem gazdaságos és szükséges megoldás; az Északon egy hektárra jutó vízmennyiség öntözés céljára történő felhasználásának növekedése, az egyre hatékonyabb technikai megoldások ellenére, a szárazságok és vízügyi „stresszek" fő okozójává lépett elő. A víztakarékos technikák előtérbe kerülése minden esetben ajánlatos, viszont alkalmazásuk csak a víz bekerülési költségeinek növelésével válhat gazdaságossá és ösztönzővé a befektetők számára. Az adminisztratív szabályozás nagy mértékben fejlődött az elmúlt 15 év alatt. Új szabályozásként megjelent a Nitrát és a Települési Szennyvíz Irányelv, valamint kidolgozásra került a Jó Gyakorlat Kódexe is. Nagy valószínűséggel az utasító-ellenőrző intézkedések fejlesztésére is szükség lesz a jövőben Az új rendelkezések (a sérülékeny területek kijelölése, a felszín alatti vizek kivételére vonatkozó monitoring-hálózat és engedélyezési rendszer kialakítása) bevezetése nehéz feladat, nem mindegyik régió rendelkezik kellő végrehajtó szervvel és politikai erővel az önálló végrehajtáshoz. Az olasz vízgazdálkodás, mint az előbbiekből láthatjuk, cseppet sem tökéletes. Hiába EU tagállam, problémái ugyanúgy fennállnak, mint a csatlakozó államok bármelyikében. A központosított környezetvédelmi állami szabályozás kialakítása, a régiók közti különbségek megszüntetése, az Észak-Dél konfliktus, mind csak egy-egy példa, ám hatásuk továbbgyűrűzik szinte az összes gazdasági szektorba. A víz mindent összekapcsol: ipart, mezőgazdaságot, lakossági vízigényeket. Ugyanakkor az olasz vízügyi szakemberek bebizonyították, hogy a modem vízgazdálkodás alapköve, az integráció, nem csupán pusztába kiáltott szó. A különböző szektorok együttműködésével nemcsak víztakarékos, egészséges környezet hozható létre, hanem költség-hatékonyabb megoldások is születhetnek. Irodalom Antonio Massaruto: Agriculture, water resources and water policies in Italy Mario P. Chiti- Guido Greco: Trattato di Dintto Amministrativo Europeo, Giuffré editoré, 1997 Iuigi Ferrari Bravo - Enio Moaver MUanesi: Lezioni di Diritto Comunitario Atef Hamdy: Regional Action Programme on Water Resources Management int he Mediterranean Region Water in Italy: Edited by the Interdepartamental Commission for Water Policies in the Mediterranean Presidency of the Council of Ministers. A kézirat beérkezett: 2003. február 4. Water in Italy M. Botond, K. Abstract: Before the joining to the EU all problems, solutions developed by professionals from the EU Member States can have an essential importance for us. The status of Italy does not correspond nor in geographical , nor in social context to Hungary, but after studying more detailed the Italian water resources management system, we can consider the usability of this in Hungary too. The cooperation among the productive and the civil sector related to the water supply management, can be exemplary for all European countries in the age of the Integration. For Hungary - the country of the international river basins - can be instructive the method, how the Italian experts work in the legaland standard harmonization among the regions and provincials. Key words: water, Italy, Eurpean Union. M. BOTOND KRISZTINA Oki. építőmérnök (2002) A Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének munkatársa
