Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
3. szám - Emlékülés Lászlóffy Woldemár születésének századik évfordulója alkalmából (Budapest, 2003. március 4-én) - Somogyi Sándor: Dr. Lászlóffy Woldemár a szakíró és szerkesztő – egy társtudomány szemszögéből
SOMCXrYI S.: Dr 1-ászlóffV Woldemár - e gy társtudomány szcm szögáböl 135 nek a biztosítását, valamint az egyre fokozódó vízszenynyezés és az ellene való védekezés alakulását. A befejező, harmadik részben a Tisza iránt korunkban megnyilvánuló igények kielégítésének lehetőségeit tárgyalja. Itt megismerhetjük a szocializmusnak nevezett közelmúlt évtizedeknek a vidékkel kapcsolatos vízgazdálkodási elképzeléseit, célkitűzéseit és eredményeit. Köztük foglalkozik az öntözés, halászat, vízrendezés, ipari vízellátás, vízenergia hasznosítás, vízi közlekedés, ivóvízellátás, szennyvízelvezetés és tisztítás a Tisza-vidékét korunkban foglalkoztató kérdéseivel. Különösen lényeges mert napjainkban is megoldást sürgető fontos feladatok amit a tározási-vízátvezetési lehetőségekről és az újabban felmerülő szabályozási-árvízvédelmi igényekről nem csak a tiszai vízgyűjtő hazai részéről, hanem annak az országhatáron túli területével kapcsolatban is kifejt. Egy, e témakörökkel sok évtizeden át elmélyülten foglalkozó, széles körű tapasztalatokkal rendelkező nagy tudósnak a megállapításait és javaslatait olvashatjuk ennek a résznek a fejezeteiben. Ha valaki a jövőben a Tiszával foglalkozik, nem nélkülözheti a Lászlóffy Woldemár könyvében kifejtett gondolatok alapos áttanulmányozását és figyelembevételét. Mint említettük, szám szerint a Dunáról közölt tanulmányok még a Tiszával foglalkozókat is felülmúlják. Az első Duna-sorozat 1934-ben jelent meg a Vízügyi Közleményekben, amikor a folyam vízrajzát, majd annak vízjárását, aztán jégviszonyait mutatta be. Ugyanilyen hármas sorozatot írt a Dunáról 1938-ban, amikor az 1838-as nagy pest-budai árvízről emlékezett meg a Vízügyi Közleményekben, a Természettudományi Közlönyben és a Némely Károlyló\ szerkesztett árvízi emlékkönyvben Ugyanebben az évben közölte a Morva-torkolat és a Vaskapu közötti folyószakasz összefoglaló jellemzését is a német Wasserkraft und Wasserwirtschaft c. folyóiratban. A Duna jégviszonyait 1943-ban foglalta össze a Vízügyi Közleményekben. 1947-ben a Magyar Hajózásban a Duna kisvizeit mutatta be, 1949-ben a Hidrológiai Közlönyben a dunai és tiszai árhullámok időtartamát és gyakoriságát hasonlította össze. 1955-ben Szilágyi .Józsefie\ a dunai árvizek vízhozamméréseinek eredményeit és tanulságait foglalta össze. Az 1956-os árvíz hidrológiai okairól ugyanabban az évben a Vízgazdálkodási Műszaki Szemlében számolt be 1958-ban a FKI Budapest természeti képéről kiadott kötetében Csermák Bélával igen részletesen jellemezte a Duna itteni szakaszának vízrajzát, ami kitűnő kibővítése volt az 1940-ben a Hidrológiai Közlönyben hasonló címen megjelent leírásnak. 1965-ben a stuttgarti Limnologie der Donau c. kiadványban a folyam hidrográfiáját foglalta össze. Hasonló című és tartalmú tanulmányt 1964-ben Kresser Wernerrel együtt franciául is megjelentetett Majd 1967-ben a német Gewässerkundliche Mitteilungenben mutatta be külön füzetben ismét a Duna jégviszonyait. De e témával már előbb, 1963-ban is találkozott, amikor Grazban részt vett a dunai országoknak ezzel a fontos, a vízi közlekedést korlátozó tényezővel foglalkozó 2. konferenciáján. Ugyancsak összefoglalSOMtXJYI SÁNDOR ta a Duna jégviszonyait 1967-ben a Deutsche Gewässerkundlichen Mitteilungenben. Úgy véljük, hogy a Dunáról közölt magas szintű tudományos tanulmányok korántsem teljes felsorolása alapján joggal feltételezhető, hogy ha ideje engedte volna, a Duna magyarországi szakaszáról is írhatott volna Lászlóffy egy - a Tisza monográfiához hasonló - összefoglaló kötetet. Hogy a folyóvizek mellett az állóvizek sem kerülték el a figyelmét és az érdeklődését, azt bizonyítja az MTA Fertőtáj Bizottsága tagjaként az 1970-ben megjelent Helyzetfelmérő - tanulmánykötetben közölt „Vízszintszabályozás. Vízkészletgazdálkodás" c., a Fertőről készített részletes összefoglalása. Lászlóffy Woldemár saját nagy méretű szakirodalmi munkássága mellett figyelemmel kísérte hazai és külföldi kollégáinak hasonló tevékenységét, és azokról számos ismertetésben és recenzióban számolt be a Vízügyi Közleményekben és a Hidrológiai Közlönyben, és egyéb kiadványokban. Ezek között az Elet és Tudomány is megtalálható, ami arról tanúskodik, hogy a közvélemény tárgyilagos tájékoztatását is komoly feladatának tekintette. E hatalmas életmű - az 1983-ban kiadott listán 31 könyve, 122 tanulmánya, 47 ismertetése és 28 recenziója szerepel - összefoglaló áttekintése során természetesen nem térhettünk ki annak minden szempontból való értékelésére, de úgy gondoljuk, ennyi is érzékelteti annak rendkívüli értékét és a létrehozásához szükséges szellemi és időbeli munka nagyságát. Ezt az is mutatja, hogy az általa müveit nagy számú tudományos témakörből az eltávozása óta megjelent szakirodalomban számtalan hivatkozás történt Lászlóffy adataira és megállapításaira, az egyes kérdéskörökben kifejtett véleményére és megjelent publikációira. Használjuk és tanuljuk a hidrogeográfiában is nagyra értékelt tanításait mi, geográfusok is. Kitűnő földrajzi szemlélete biztosítja számunkra műveinek széles körű forrásértékét, és különösen a tájkutatásokban való felhasználhatóságát Magam geográfus mesteremnek, Bulla Béla professzornak a tanácsára kértem meg arra, hogy tájékoztasson a hidrológiának a földrajzi kutatások iránti igényeiről, amikor aspiránsként a hidrogeográfiával kezdtem foglalkozni. Kevés idejéhez képest sokszor fogadott a VITUKI-nál lévő szobájában, és tartalmas beszélgetéseket folytatott velem az általam felvetett hidrogeográfiai kérdésekről, vagy a tőle áttanulmányozásra ajánlott szakirodalmi anyagról. Ö javasolta, hogy dolgozzam fel a Dunavízgyűjtő Tisza-torkolat feletti részének magassági övezetek szerinti megoszlását, amit a Földrajzi Közleményekben 1961-ben közöltem is. Jól esett látni, hogy a Tiszáról írt nagy müvének szakirodalmi anyagában arra is hivatkozott. Személyi hatását és tekintélyét mutatja, hogy a felvetődő hidrogeográfiai kérdésekben mindig igyekszem tájékozódni az ő véleményéről és álláspontjáról. Úgy vélem, hogy a mi nemzedékünknek ő marad az állandó tanítómestere, de sokat tanulhatnak tőle az utánunk jövő generációk is! a földrajz, tudomány doktora, a Hidrológiai Közlöny Szerkesztőbizottságának tagja.
