Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

3. szám - Emlékülés Lászlóffy Woldemár születésének századik évfordulója alkalmából (Budapest, 2003. március 4-én) - Nováky Béla: A fajlagos lefolyás térképezésének dr. Lászlóffy Woldemár által kidolgozott módszere

B. III A fajlagos lefolyás térképezésének dr. Lászlóffy Woldemár által kidolgozott módszere és annak eredményei Nováky Béla Szent István Egyetem Tájökológia Tanszék, 2300. Gödöllő, Páter Károly u. 1. Dr. Lászlóffy Woldemárral életem során mindössze három alkalommal találkoztam szorosabb személyi kapcsolatban. Személyes találkozásaink száma ugyan kevés, de a találkozások szakmai pályámat alapvetően meghatározók voltak. Első találkozásunk 1962. április 6-án volt. Több mint 40 év távlatában a pontos dátumot nem csupán, és nem elsősorban memóriám tartotta meg, sokkal inkább az a kis emlék, amit gimnáziumi érettségi előtt álló diákként Woldi bácsitól kaptam, amikor felkerestem őt, hog)' a középiskolai földrajzi tanulmányi versenyen a Duna hidrológiája és vízgazdálkodása témában készítendő dolgozatomhoz segítséget kéljek és kapjak tőle. A kis emlék a Budapest természeti képe könyv Budapest és környékének vízrajza fejezete különlenyomata volt. A különlenyomat első oldalára a következő szöveg került: "Nováky Béla ifjú barátomnak buzdításul és emlékül. Lászlóffy Woldemár, 1962. április 6". Mindmáig büszke vagyok rá, hogy dr. Lászlóffy Woldemárnak nemcsak késői kollégája lehettem, de írással is dokumentálhatóan: i§ú barátja. A találkozó azért is meghatározó volt számomra, mert ezután érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy a hidrológiát életpályámul választom. Második személyes találkozásunkra az egyetem elvégzését követően került sor Lászlóffy Woldemár, talán emlékezve arra is, hogy ifjú barátjának fogadott, bevett az akkori Vízügyi Műszaki Tanács ideiglenes munkabizottságába, amelynek feladata a hidrológusképzés helyzetének felmérése és fejlesztésére javaslattétel volt. Mint Leningrádban végzett hidrológus mérnök, munkabizottsági tagként az ottani hidrológusképzésről írtam rövid tájékoztatót. Emlékeim szerint Lászlóffy Woldemár nagyra értékelte a leningrádi hidrológusképzést. Elismerő szavai azért is estek különösen jól, mert egyetemet követő rövid pályafutásom során, s majd későbbiekben is, nem egy, egyébként általam nagyra tartott kollégától ennek ellenkezőjét hallottam. Harmadik találkozásom kevésbé volt személyes. Nem is lehetett, mert azzal a nem is kis létszámú csapattal együtt "zúdultam be" megfelelő előkészület után szobájába, amelynek tagjai 80. születésnapja alkalmából köszöntötték őt lakásán. Sokan voltunk a köszöntők, de az ünnepeltnek volt annyi figyelme és türelme, hogy a köszöntő társaság minden tagjával váltson egy-két mondatot, együtt emlékezve arra, ami összefűz bennünket. Szakmai feladataim során Lászlóffy munkái közül szorosabb kapcsolatba a fajlagos lefolyás térképezésével kerültem, amikor hasonló feladatot kaptam a negyedik Országos Vízgazdálkodási Keretterv műszaki-hidrológiai megalapozásában. A személyes és munkáin keresztül csupán "spirituális" kapcsolat ösztönzött e rövid összefoglaló tanulmány megírására, amivel egyúttal tisztelegni is szeretnék dr. Lászlóffy Woldemár emléke előtt Az átlagos évi fajlagos lefolyás térképe a hidrológiai adottságokon alapuló vízgazdálkodási feladatok megoldásában nyilvánvalóan csak korlátozott értékű. Nem volt azonban sohasem vitatható a szerepe és hasznossága olyan feladatokban, mint a hidrológiai adottságok területi differenciáltságának, a vízföldrajzi adottságok területi változékonyságának feltárása, és az olyan konkrét vízgazdálkodási feladatokban, mint a potenciális vízkészletek számbavétele. A fajlagos lefolyás térképezésének kezdetei a 19. század végére nyúlnak vissza, amikor Newell elkészítette az Egyesült Államok fajlagos lefolyásának térképét. Hasonló térkép a Szovjetunióban a 20. század első harmadában készült. A 20. század közepén a világ, s különösen Európa számos országában sorra készültek el ezek a térképek, az 1940-es években Lvovics a fajlagos lefolyás térképet a világ egészére összeállította Ebbe a nagy ívű vonulatba illeszkedett Lászlóffy munkássága, amikor megszerkesztette Magyarország, pontosabban a Tisza medence egészét, és részben a Duna medencét is magába foglaló vízgyűjtők fajlagos lefolyási térképét, ami egyik alapja lett az ország vízkészletei első számbavételének. A térképezésnél Lászlóffynak más országokhoz hasonlóan meg kellett küzdenie az adatok elégtelenségének problémájával. Jóllehet, a Vízrajzi Szolgálat ekkor már több évtizedes múltra tekintett vissza, és számos hidrológiai mérőállomáson több évtizedet átfogó adatsor állt rendelkezésre, ezek az adatok szinte kizárólag a nagyobb folyókra voltak meg, és csaknem teljes egészében hiányoztak a kisvízgyűjtők lefolyás észlelései. Lászlóffy jól tudta, hogy a lefolyás területi eloszlása törvényszerűségében a helyi éghajlati tényezők és helyi domborzati adottságok meghatározó szerepet játszanak, amit a nagyobb vízgyűjtők zárószelvényében észlelt lefolyás értékek nem tudnak visszaadni. Mai szóhasználattal élve, úgy is mondhatni, hogy felismerte a fajlagos lefolyás térben elosztott paraméterezésének fontosságát és szükségességét A lefolyásnak az éghajlati és térszíni adottságokhoz való kapcsolódása hangsúlyozásával a leíró hidrológiát az oknyomozó hidrológia felé vezette, és ezzel úttörője lett a hasonló megközelítésű hidrológiai vizsgálatoknak. Egyfelől a kisvízgyűjtők észlelési adatainak elégtelenségéből fakadó kényszerűség, másfelől az ok-okozati összefüggések vízháztartási szemléletében való gondolkodás és felismerés LászJóffyt olyan megoldás irányába vezette, arru az adott helyzetben az egyetlen helyes megoldás volt: olyan éghajlat-lefolyás összefüggések keresése, amelyek megfelelő ellenőrzést követően alkalmasak a fajlagos lefolyás térképezésére Az éghajlati összefüggéseken alapuló térképezés azért volt lehetséges, mert minden korlátjai ellenére az éghajlati észlelések, főként a lefolyást döntően meghatározó csapadék és hőmérséklet észlelések a lefolyásénál nagyobb számban és egyenletesebb megoszlásban álltak rendelkezésre az országban. Lászlóffy jól látta az éghajlat-lefolyás kapcsolatok megválasztásának, arányosításának és ellenőrzésének - ma úgy is mondhatnánk a modell identifikációjának,