Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

3. szám - Emlékülés Lászlóffy Woldemár születésének századik évfordulója alkalmából (Budapest, 2003. március 4-én) - Somogyi Sándor: Dr. Lászlóffy Woldemár a szakíró és szerkesztő – egy társtudomány szemszögéből

132 HIDROLÓGIAI K.O Z LO NY 2003. 83 . ÉVF. 3. SZ. színnel folyó víz sebességének számítása" és ,yi bukógát­tal való vízhozammérés" . Az előzőekhez kapcsolódva második csoportként te­kinthetők azok az egyéni kutatások, amelyekben László­ffy nemcsak a hazai helyzetnek és a magyarul hozzáférhe­tő ismereteknek a világszinttőli lemaradását igyekezett ki­tölteni, hanem magát a világszinti eredményeket is előbb­re vitte. Ide tartoznak mindenek előtt a folyók jégviszo­nyaival foglalkozó 1934-ben elkezdett nagyjelentőségű kutatások, majd mintegy két évtizeddel később a folyók és tavak vízhőmérsékletének alapvető sajátosságait és összefüggéseit feltáró vizsgálatok. Ezek közvetlen hazai igényeket szolgáltak (és a hazai adatgyűjtés és adatfeldol­gozás tekintetében is úttörők voltak), de kutatási eredmé­nyeik rövid időn belül külföldön is elismerést és tekintélyt szereztek szerzőjüknek és a magyar hidrológiának. A ké­sőbbi években mindkét tárgykör alapjává vált a kapcsoló­dó gyakorlati feladatok irányába történt alkalmazásoknak és kiegészítő jellegű kutatásoknak. A jégviszonyok terén ilyen további kibontakozást jelentettek például LászlófTy­nak a jeges árvizek hidrológiáját feltáró - és ugyancsak világszintbeli előrelépést hozó - kutatásai. A vízhőmér­sékleti kutatások eredményei pedig a rövidesen megindu­ló vízminőségi (vízkémiai és vízbiológiai) vizsgálatokban váltak új irányú fejlesztések kiinduló pontjává, illetve a vízjárás és a vízminőség közötti kapcsolódás vezérfonalá­vá. Lászlóffy Woldemár kutatási életmüvének harmadik csoportját alkotják a hazai szempontból kulcsponti fon­tosságú folyók és vízgyűjtőterületek vízrajzi adottságai­nak és hidrológiai folyamatainak a vízépítési és vízgazdál­kodási gyakorlat szempontjait, és elvárásait követő mód­szeres feltárása és leírása. Az ilyen irányzatú kutatások is hamar elkezdődtek, és az egész életművet végigkísérték. Bizonyára nem véletlen, hogy az első és utolsó ilyen mo­nográfia egyaránt a legmagyarabb folyó, a Tisza vízgyűj­tőterületét táija fel: az első 1932-ben mintegy 50 nyomta­tott oldalnyi „madártávlati" áttekintésben, az utolsó fél évszázaddal később klasszikussá érett életmű monumen­tális méretű záróköveként 610 oldal teijedelemben. Ter­mészetesen nem hiányozhatott a sorozatból a Tisza és más folyóink végső befogadójának, a Dunának a vízgyűj­tő medencéje sem, amelynek vízjárását és jégviszonyait két külön terjedelmes tanulmány tekinti át már 1934-ben. Ezeket a tanulmányokat módszertani alapnak és vezérfo­nálnak tekintve jelentek meg 1952. és 1965. között a VI­TUKI kéziratos kiadványaként a ,Jvlagyarország Hidro­lógiai Atlasza" c. sorozat anyagai összesen 15 füzetben. Tíz füzet adja közre folyóink medencéjének vízgyűjtőte­rületi felépítés szerinti adatait, a további öt füzet pedig a folyók és tavak vízjárásáról, továbbá az ország területé­nek hidrometeorológiai viszonyairól ad összefoglaló átte­kintést. * Az életmű egészét mozgató szándék és az alkotói szemlélet jellemzéseként álljon itt befejezésként László­ffy Woldemár 1982-ben (halála előtt két évvel) megje­lent „Tisza" monográfiájának előszavából vett idézet. „Vízgyűjtő területének 157 200 km 2-nyi kiterjedését te­kintve a Tisza Európa folyói közt a tizedik helyet foglalja el. Pályájának 945,8 km-nyi hosszával a tizenharmadik helyen áll. Világviszonylatban pedig éppenséggel jelen­téktelen. A kézi atlaszoknak a nagy folyókat felsoroló táblázataiban hiába keresnénk. Nekünk magyaroknak mégis a legjelentékenyebb vi­zünk. A Duna ugyan nagyobb, bővebb vizű. Nemzetközi vízi út is: összeköti hazánkat a nagyvilággal. A Tisza öntözi a­zonban a mindennapi kenyerünket adó alföldi rónaságot. Völgyére jut az ország területének éppen a fele, népessé­gének 40,6 %-a - 4,28 millió lélek - és nemzeti vagyo­núnknak is csaknem a fele része. Népünk története is ösz­szeforrt vele: habjai hol áldást hoztak a partjain lakókra, hol létüket fenyegették." SZESZTAY KÁROLY a műszaki tudomány doktora, okleveles mérnök, ny. főmunkatárs, a Magyar Hidrológiai Társaság Vásárhelyi Pál díjjal kitüntetett tiszteleti tagja, c. egyetemi tanár, az ENSZ vízgazdálkodási osztályának 1971-1977. közt tanácsadója Commemorative session on the lOO" 1 anniversary of Woldemár Lászlóffy's birth The committees of Scientific Hydrology and Water Management Sciences of the Hungarian Academy of Sciences, to­gether with the Hungarian Hydrological Society held on the 4 t h of March 2003 at the Academy seat a session in memo­ry of the 100 t h anniversary of the birth of Dr. Woldemár Lászlóffy Before the session a wreath was laid on his tombstone and Mr. F. Marczell delivered a memorial address at the Farkasrét graveyard. At the session the following papers were presented: Fejér, L: "The hydrologist serves his country", a review of Lászlóffy's curriculum Szesztay, K.: Dr. Lászlóffy's contribution to the science of hydrology Nováky, fi: Dr. Lászlóffy's method of mapping unit runoff Vágás, I.: Mathematics as applied by Lászlóffy in hydrology Somogyi, S.: Dr. Lászlóffy, the scientific author and editor - from the viewpoint of a fellow discipline. I. Zsuffa and W. Kresser have expressed their appreciation as oral contributions, while I. Sz- Zemenszky and /. Kontur have sent written appraisals. The chairman of the session was Dr. L Szlávik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom