Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

1. szám - Megemlékezések Dégen Imre (1910–1977) vízügyeink 1955–1975 közötti vezető egyénisége elhunytának 25. évfordulója alkalmából (Szeged, 2002. június 17-én) - Melléklet Rozgonyi Tamás: „Dégen Imre és a vízügyi szervezet alakulása” c. tanulányához

12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 1. SZ. 1. a vízügyi ágazat szűk szakmai tradíciójával, 2. a vízügyi ágazat felszabadulás óta végbement dina­mikus fejlődésével. E sajátosságok valóban fennállnak, és indokolt is volt a múlt rendszerből a szellemi kapacitás átmentése. A felsza­badulás után 30 esztendővel azonban ez nem lehet indok arra, hogy a tapasztalható politikai, magatartásbeli problé­mák felett is szemet hunyva, fontos vezető funkcióban al­kalmazzák, vagy sok esetben nemzetközi kapcsolatok te­rén szerepeltessék például a már jelzett személyek jó ré­szét. A vízügy területén vezetők és beosztottak körében, fiatalabbak és idősebbek részéről egyaránt vitatott a sok régi "szaktekintély" valódi szakmai értéke, ismereteinek, tudásának korszerűsége és alapossága. A káderpolitikai elvek sajátosan szubjektív értelmezé­sére utal az OVH elnökének az a ma is érvényesülő elve, hogy a vízügy területén 65 éves korig fel sem kell vetni a nyugdíjazást. A probléma elsősorban az, hogy ezt a bizo­nyos esetekben helyesen alkalmazható elvet a hármas ve­zetői követelmény rovására is érvényesítik. Nem kielégítő és sok esetben következetlen a káderek figyelmének felhívása a hibákra és azok kijavítására. A konzekvenciákat általában csak akkor vonták le, amikor már nagyon élesen vetődtek fel a kérdések. Az OVH ve­zetésében részt vevők szűk köre ezekkel a hibákkal meg­alkudott, egyes esetekben tudatosan szemet hunyt. Elő­fordult az is, hogy kifogásolható személyeket "mentettek át" a vízügyi ágazaton belül. A káderpolitikai követelmények érvényesítésének hiá­nyosságai kedvezőtlen hatást gyakoroltak elsősorban a közvetlen környezetre, a fiatal szakemberek fejlődésére, párthoz való közeledésükre, szemléletükre, a politikai légkörre is. A konkrét esetek széles körben szóbeszéd tár­gyát képezik. Szélsőséges és demagóg - realitásokat nél­külöző - vádaskodásokat is szülnek. Ugyanakkor nyíltan, a megfelelő helyen a kritikai észrevételeket nagyon ritkán teszik meg. A kritikai szellem egységes kibontakozásában a fentiekben felsorolt esetek is visszatartó erővel hatnak. A kritikai szellem hiányosságainak okai között több té­ves felfogás is van. A vízügy légköre - ahogyan sokan megfogalmazták - a "hivatal félkatonai jellegéből", rend­kívüli esetekben indokolt utasítás-parancs rendszeréből fakad. Ez többek szerint eleve lehetetlenné teszi a kritikai vélemények kibontakozását, politikai, morális, sőt szak­mailag indokolt kérdésekben is. A sajátos légkör indoko­latlan mértékű formai megnyilvánulási jelei is eléggé elter­jedtek: a bokacsattogtatás, hajbókolás ma sem ritka jelen­ség. Széles körben tartja magát, hogy az OVH vezetőinek intézkedéseit nem lehet bírálni, mert mögöttük felsőbb vezető személyek egyetértése, támogatása áll. A kinevezési jogkörök területén tapasztalni bizonyos túl­centralizáltságot. Az OVH-hoz tartozó kinevezési hatás­körökbe 301 funkció tartozik, ebből 162 funkció közvetlenül az OVH elnökének kinevezési jogkörébe. A funkciók nagy száma nem teszi lehetővé az azt betöltő személyekkel való érdemi foglalkozást, munkájuk, magatartásuk és fejlődésük felelősségteljes figyelemmel kísérését. A funkciók egy részét teljesen indokolatlanul szerepelte­tik az elnöki kinevezési jog körében (pl. az OVH főosztá­lyain belül osztályvezetők, érdemi ügyintézők és csoportve­zetők). Indokolatlan az OVH hatáskörében tartani a Vízgaz­Az OVH jelenlegi 15 felsőszintű vezetője közül egy mun­kás és egy paraszt származású. Többségük a múlt rendszer államapparátusában szolgáló funkcionárius, vagy alkalma­zott (jegyző, járásbírósági elnök, ügyész, cégvezető) polgán, kispolgári családból (üzlettulajdonos, kisiparos) származik. A vízügynél a kádermunkában tapasztalható jelenségek­nek - a vízügy vezetés részéről megjelölt - indokait nem, vagy csak részben lehet elfogadni. Eszerint két alapvető ága­zati sajátosság érvényesülése kihat a személyzeti munkára: 1. a vízügyi ágazat szűk szakmai tradíciója, 2. a vízügyi ágazat felszabadulás óta végbement dina­mikus fejlődése E sajátosságok valóban fennállnak, és indokolt is volt a múlt rendszerből a szellemi kapacitás átmentése. A felsza­badulás után 30 esztendővel azonban ez nem lehet indok arra, hogy a tapasztalható politikai, magatartásbeli problé­mák felett is szemet hunyva, fontos vezető funkcióban al­kalmazzák, vagy sok esetben nemzetközi kapcsolatok te­rén szerepeltessék például a már jelzett személyek jó ré­szét. A vízügy területén vezetők és beosztottak körében, fiatalabbak és idősebbek részéről egyaránt vitatott a sok régi "szaktekintély" valódi szakmai értéke, ismereteinek, tudásának korszerűsége és alapossága. A káderpolitikai elvek sajátosan szubjektív felfogására u­tal az OVH elnökének az a ma is érvényesülő elve, hogy a vízügy területén 65 éves kong fel sem kell vetni a nyugdíja­zást. A dinamikus fejlődés, a kialakult új ágazatok és szak­mák ugyanakkor korszerű felkészültségű és szellemű vezető gárdát igényelnek. A kádermunka hibái kedvezőtlen hatást gyakoroltak első­sorban a közvetlen környezetre, a fiatal szakemberek fejlő­désére, párthoz való közeledésükre, szemléletükre, a politi­kai légkörre is. A konkrét esetek széles körben szóbeszéd tárgyát képezik. Szélsőséges és demagóg - realitásokat nél­külöző - vádaskodásokat is szülnek. Ugyanakkor nyíltan, a megfelelő helyen a kritikai észrevételeket nagyon ritkán te­szik meg. A kritikai szellem egységes kibontakozásában a fentiekben felsorolt példák jórésze is visszatartó erővel hat. A kritikai szellem hiányosságainak okai között több téves felfogás is van. A vízügy légköre - ahogyan sokan meg­fogalmazták - a "hivatal félkatonai jellegéből", rendkívüli esetekben indokolt utasítás-parancs rendszeréből fakad. Ez többek szerint eleve lehetetlenné teszi a kritikai vélemények kibontakozását, politikai, morális, sőt szakmailag indokolt kérdésekben is. A sajátos légkör indokolatlan mértékű for­mai megnyilvánulási jelei is eléggé elteijedtek: a bokacsat­togtatás, hajbókolás ma sem ntka jelenség. Széles körben tartja magát, hogy az OVH vezetőinek intézkedéseit nem le­het bírálni, mert mögöttük felsőbb vezető személyek egyetér­tése, támogatása áll. A funkciók nagy száma nem teszi lehetővé az azt betöltő személyekkel való érdemi foglalkozást, munkájuk, magatar­tásuk és fejlődésük felelősségteljes figyelemmel kísérését. A funkciók egy része teljesen indokolatlanul van az elnök kine­vezési jogkörében, mint pl. az OVH főosztályain belül osz­tályvezetők, érdemi ügyintézők és csoportvezetők. Ugyanígy indokolatlan az OVH hatáskörében tartani a Vízgazdálko­dási Tudományos Kutató Intézet főosztályvezetőit. Ez sérti az adott területek vezetőinek önállóságát, de felelősségük se érvényesülhet megfelelően. Ugyanakkor a párthatáskör ér­demi gyakorlását is nehézkessé teszi, mivel a kinevezési jogkör szempontjából kifogásolt funkciók a legtöbb esetben alapszervezeti véleményezési jogkörben szerepelnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom