Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
2. szám - Pálfai Imre: Az aszály előfordulása hazánkban
PÁl.FAI I : Az aszály előfordulása hazánkban 121 tokát. Többek között meghatározta az aszályjelleget jól tükröző szélsőségesen meleg-száraz hónapok százalékos gyakoriságát a nyán félév egyes hónapjaiban A szélsőségesen száraz időszakok statisztikai feldolgozására érdekes példát mutat be a velünk szomszédos jugoszláviai Vajdasági Tartomány területére Henc és Neskovic-Zdravic (1995) tanulmánya. Térképsorozat ábrázolja a 2, 5, 10, 20, 50 és 100 éves visszatérési idejű csapadékszegény időszak hosszát, amely 21 és 72 nap között váltakozik. Egy újabb vizsgálat (Bussay Szinell Szentimrey 1999) - az 1881-1990 közötti 110 év adataiból kiindulva - a relatív csapadékösszeg alapján határozta meg az aszálygyakoriságot, mégpedig 25 megfigyelő állomásra. A WMO ajánlásának megfelelően aszálynak tekintették a 60 % alatti havi és a 75 % alatti évi csapadékosság értékeket. Ezen vizsgálat szennt az aszálygyakoriság területileg meglepően kis változékonyságot mutat. Az egyes hónapok az esetek durván 30 %-ában minősíthetők aszályosnak, teljes éveket vizsgálva az aszálygyakoriság jellemzően 10 % alatt marad. Az utóbbi években - a Palmer-féle aszályérzékenységi index (PDSI) mellett - világszerte terjed a standardizált csapadék index (SPI) használata (Bussay-Szinell-Szentimrey, 1999) Ezek értékeit néhány magyarországi állomásra is kiszámították (Domokos-Szalai-Zoboki, 2001) Vránceanu et al. (2000) közlik azt az aszályérzékenységi térképet, amelyet az általunk konstruált aszályindex (PAI) alkalmazásával Stánescu és társai szerkesztettek Románia területére Az index térképen elkülönített három érték-kategóriájához megadták az aszály átlagos visszatérési idejét A következőkben a PAI számítási módját ismertetjük, és az ezzel végzett vizsgálatok eredményeit mutatjuk be. 2. A számítás módja 2.1. A Pálfai-f. aszály index (PAI) számítása Az aszályindex az egész mezőgazdasági évet (az évjáratot) egyetlen számértékkel jellemző relatív mutatószám, amely egyaránt kifejezi a párolgási (hőmérsékleti) és a csapadékviszonyokat, mégpedig a növények időben változó vízigénye szerint, sőt, a talajvízszint helyzetére is tekintettel van Az aszályindex számítási módját és a paraméterek jelölését az index első publikálása (Pálfai, 1984) óta - az alapformulát megtartva - többször módosítottuk, fokozatosan finomítottuk. Az aszályindex alapformulája a következő: PA I W„ 00 p ' x-ivi (1) ahol PAl u - az aszályindex alapértéke (°C/100 mm), l/v-m - a levegő középhőmérséklete az április - augusztusi időszakban (°C), Px-vm - az október - augusztusi időszak súlyozott csapadékösszege (mm). A súlyozó tényezők: október 0,1; november 0,4; decembertől ápnlisig 0,5; május 0,8; június 1,2; július 1,6; augusztus 0,9 Ezek a súlyszámok a csapadéknak az őszi-téli-koratavaszi időszakban felhalmozódó hányadát, illetve későtavaszon és nyáron a növényzet változó vízigényét fejezik ki (hozzávetőlegesen), átlagos hazai vetésszerkezet feltételezésével. Legnagyobb súlya a júliusi csapadéknak van, mert akkor igénylik a növények a legtöbb vizet, s ráadásul ez a leginkább aszályra hajló hónapunk. Mivel ez az időszak átnyúlik augusztus elejére, igényesebb számításoknál az augusztusi csapadékösszeget célszerű dekádokra bontani, és az első dekád csapadékát 1,5-szörös, a középső dekádét változatlan, a harmadikét pedig 0,5-szörös értékkel számításba venni Az aszály mértékének árnyaltabb kifejezése érdekében az index alapértékét a következő korrekciós tényezőkkel javítjuk: Hőmérsékleti konekció: (2) V TT + 1 ahol ki - hőmérsékleti korrekciós tényező, // - a hőségnapok száma (tm a x > 30°C) a június-augusztusi időszakban, /t-a hőségnapok sokévi országos átlaga a június-augusztusi időszakban. Ez 16 nap Csapadékossági korrekció: (3) ahol k p - csapadékossági korrekciós tényező, T ma x - a leghosszabb csapadékszegény időszak június közepe és augusztus közepe között (d), X ma x- az előbbinek sokévi országos átlaga (d); Ennek értéke 20 nap A talaj vízviszonyok számításba vétele: (4) ahol k g w - a talajvizes korrekciós tényező, H - a talajvízszín közepes mélysége a terepszint alatt a november-augusztusi időszakban (m), H — az előbbinek az adott helyen érvényes sokévi átlaga (m). A k g w korrekciós tényezőt síkvidéki területek esetében kell alkalmazni. Itt ugyanis a talajvíztükör helyzete, a megelőző évek időjárásától függő penodikus ingadozása is számottevően befolyásolja a termőtalaj nedvességi állapotát, s a növények vízellátottságát. A talajvízszint-észlelés bizonytalanságai miatt célszerű a vizsgált meteorológiai állomáshoz legközelebb eső két-három külterületi kút átlagolt adataival számolni, vagy valamilyen talajvíz-térképet igénybe venni. Az index alapértékéből (PAI 0) és a korrekciós tényezőkből az aszályindexet (PAI) a következőképp kapjuk: PAI = k, k p k g w PAIo, (5) Az aszályindex számítási módjából következik, hogy minél nagyobb annak értéke, annál súlyosabb aszályt fejez ki. Hazai tapasztalatokra támaszkodva az aszály küszöbértékét - egy adott helyen - PAI = 6,0-nál célszerű megvonni. Az ennél kisebb értékek aszálymentes évet jeleznek, a nagyobbak az aszály különböző fokozatait, amelyeket a következőképp minősíthetünk: 6-8 mérsékelt aszály 8-10 közepes erősségű aszály 10-12 súlyos aszály > 12 rendkívül súlyos aszály.
