Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
2. szám - Pálfai Imre: Az aszály előfordulása hazánkban
122 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 2. SZ. 2.2. A PAI adatsorok előállítása és statisztikai vizsgálata Az előzőekben ismertetett aszályindex értékeit az 1931-1998 közötti évekre és 68 meteorológiai állomásra az Országos Meteorológiai Szolgálat egyik kiadványa tartalmazza (Pálfai-Boga-Sebesvári 1999/ A kiadványban lévő néhány hibás adatot kijavítottuk, majd az adatbázist 2000-ig kiegészítettük. Tipikus példaképpen - egy diagramon - a szentesi adatsort közöljük (/. ábra). Szentesen - a vizsgált 70 év alatt - a legsúlyosabb aszály 1952-ben volt (PAI= 15,9°C/100 mm). "U {'OIOO nvn) "Ml IMI 1M1 1171 1M1 IMI 1. ábra. A Pálfai-féle aszályossági index (PAI) értékei 1931 - 2000 között Szentesen A 70 éves adatsorok homogenitását Szmirnov-Kolmogorov-próbával vizsgáltuk. 30 és 70 %-os szignifikancia határok figyelembevételével az adatsor az állomások túlnyomó többségében homogénnek tekinthető. A vizsgálat nyolc állomás esetében mutatott ki inhomogenitást. Ezt többnyire az index alacsonyabb értéktartományában lévő eltérések okozzák, ezért - az aszály előfordulási valószínűségének meghatározása szempontjából - az adatsort minden állomáson elfogadhatónak minősítettük. Más vizsgálatok (Szalai-Szentimrey, 2001) - legalábbis az évi középhőmérséklet tekintetében - több állomásnál az adatsor inhomogenitására hívták fel a figyelmet. Az előfordulási valószínűség (az átlagos visszatérési idő) meghatározására a Gumbel-féle eloszlásfüggvényt választottuk, mert - vizsgálataink szerint - ez illeszkedik legjobban az empirikus eloszláshoz. 3. Eredmények A 73 állomás adatsorával elvégzett eloszlás-vizsgálatok eredményeit - összefoglalóan - három ábrán mutatjuk be. Ezek - a különböző erősségű aszályok esetére - a 3, az 5, a 10, a 20, az 50 és a 100 éves átlagos visszatérési idők vonalait jelölik ki. A mérsékelt aszály (PAI > 6) átlagos visszatérési idejének területi eloszlásáról (2. ábra) megállapítható, hogy az ilyen fokozatú aszály a Magyarország területének mintegy felét elfoglaló Nagy-Alföldön átlagosan 3 évenként fordul elő, míg az ország nyugati szélén (az Alpok-aljához közeli területen) 10-20 évenként. A közepes erősségű aszály (PAI > 8) átlagos visszatérési idejének területi eloszlását bemutató 3. ábra szerint ilyen aszályra a Nagy-Alföldön kevesebb mint 10 évenként, az ország nyugati szélén 50-100 évenként lehet számítani. 2. ábra. A mérsékelt aszály (PAI > 6) átlagos visszatérési idejének területi eloszlása (év) 3. ábra. A közepes erősségű aszály (PAI > 8) átlagos visszatérési idejének területi eloszlása (év) 4. ábra. A súlyos aszály (PAI > 10) átlagos visszatérési idejének területi eloszlása (év) A 4. ábra tanúsága szerint súlyos aszály (PAI > 10) a Nagy-Alföldön (annak észak-keleti csücskét kivéve) 1020 évenként, az ezen kívüli területeken 50-100 évenként, vagy még ritkábban fordul elő. Rendkívül súlyos aszály (PAI > 12) a vizsgált 70 évben jószerivel csak a Nagy-Alföldön fordult elő, ezért erre országos térkép szerkesztése illuzórikus lenne. Az ilyen aszály átlagos visszatérési ideje a Nagy-Alföld középső részén 20-50 év, az alföld-peremi területeken 50-100 év. Az 1. táblázatban felsoroljuk azokat az állomásokat és a zokat az éveket, ahol és amikor a PAI nagyobb volt 12nél A legtöbbször előforduló aszályos évek 1952 és 1992. A vizsgált, de a táblázatban nem szereplő többi állomáson a PAI egyik évben sem érte el a 12-t.
