Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

2. szám - Pálfai Imre: Az aszály előfordulása hazánkban

120 Az aszály előfordulása hazánkban Pálfai Imre Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, 6720. Szeged, Pf. 390. E-mail: vgo@ativizig.hu Kivonat: A tanulmány rövid áttekintést nyújt a Magyarországon használt aszály-paraméterekről és azok gyakoriságára vonatkozó korábbi vizsgálatokról. Ismerteti a szerző által konstruált aszályossági index (

PAT) számítási módját. A 73 megfigyelő állomásra meghatározott 70 éves PAI adatsorral végzett eloszlás-vizsgálatok eredményeit (a különböző erősségű aszályok átlagos visszatérési idejét) térképszerűen mutatja be. Az aszály különösen Nagy-Alföldön jelent komoly kockázati tényezőt Kulcsszavak: aszály, vízhiány, aszályindex, visszatérési idő. 1. Bevezetés Magyarország Közép-Európában a kontinentális éghajlati övezetbe tartozik, de időjárásában időnként az óceáni és a mediterrán hatások is érvényesülnek. Magyarország természetföldrajzi adottságai a mezőgazdasági termelés számára sok mindenben kedvezők (a terület kb. 70 %-a mezőgazdasági művelés alatt áll), de jelentős kockázati tényező az aszály. Ahhoz, hogy ez a kockázat számszerűsíthető legyen, az ország különböző tájain ismernünk kell - más fontos tényezők mellett - az aszály előfordulási valószínűségét. Egy ilyen vizsgálat a nemzeti aszálystratégia kidolgozásához is nélkülözhetetlen (Hámos 1993, Vermes 1998, Vermes et al. 2000). Ezzel a kérdéssel a hazai szakirodalom - a téma jelentőségéhez képest - viszonylag keveset foglalkozott. Ennek egyrészt az lehet az oka, hogy Magyarországon a mai napig nem alakult ki egységes álláspont arra vonatkozóan, hogy az aszály számszerű jellemzésére (kvantifikálására) - a sok lehetséges közül {Faragó-Kozma-Nemes 1988, Faragó Bézsenyi-Dobosi 1990, Bussay-SzinellSzentimrey 1999) - hazai viszonyaink között melyik a legjobb paraméter, illetve index. Másrészt - a legtöbb index esetében - nem kis nehézséget jelent az eloszlás-vizsgálatokhoz szükséges hosszú adatsor előállítása nagyszámú megfigyelő állomásra. Az 1960-as években az öntözési vízszükséglet meghatározását célzó vizsgálatok kapcsán elemezték az aszály, illetve a vízhiány előfordulási valószínűségét. Szesztay (1966) Debrecen 1871-1960. évi adatai alapján az április 1 - október 31. közötti nyári félévekre kiszámította a lehetséges párolgás és a csapadék különbségeként értelmezett vízhiányt, s megszerkesztette a 90 éves adatsor valószínűségi görbéjét. Erről leolvasható, milyen valószínűséggel (átlagosan hány évenként) kell bizonyos nagyságú vízhiányra számítani. A lehetséges párolgás értékét a 10°C feletti középhőmérsékletű napok hőmérsékleti összege alapján határozta meg (Szesztay, 1964). Antal (1969, 1988) az 1901-1965 közötti évek teljes és tenyészidőszaki, vagyis az április 1 - szeptember 30. közötti éghajlati vízhiányát három megfigyelő állomásra (Debrecen, Magyaróvár, Szombathely) számította ki, s megszerkesztette az eloszlás-görbéket. A lehetséges párolgás értékét saját képletével kalkulálta Az ebben szereplő tényezők: a levegő napi középhőmérséklete, a levegő telítettségi páranyomása, és aktuális páranyomása. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv (Varga, 1984) több növénycsoportra térképsorozaton bemutatja a tenyészidőszaki vízhiány 80 %-os valószínűségű értékeit A térképszerkesztés alapjául szolgáló szimulációs modellvizsgálatot 13 osztályba sorolt növénycsoportra végezték el, két-három különböző termésszintet elkülönítve. A talajt a hasznos tározóképesség alapján négy osztályba sorolták, a talajvíz-mélységet is figyelembe vették. A meteorológiai hatásokat 23 állomás 50 éves dekádonkénti hőösszeg és csapadék adatsoraival jellemezték. A Keretterv két állomásra (Zalaegerszeg és Kecskemét) és két különböző talajtípusra közli a lucerna tenyészidőszaki vízhiányának valószínűségi eloszlásfüggvényeit is. Az aszály előfordulási valószínűségét az 1980-as években az általunk konstruált, de még nem teljesen a mai formában használt aszályindexszel (2.1 pont) vizsgáltuk (Pálfai 1987). A 67 meteorológiai állomásra előállított 1901-1986 közötti adatsorból egyrészt meghatároztuk az index 10 %-os előfordulási valószínűségű (átlagosan tízévenként előforduló) értékeinek területi eloszlását, másrészt az országos területi átlagok Gauss-fuggvény szerinti eloszlásgörbéjét. E szerint országos viszonylatban átlagosan 3,3 évenként alakul ki aszály. Varga-Haszonits (1989) 25 megfigyelő állomás esetében az 1881-1980 közötti adatokból a párologtató-képesség és a csapadék hányadosaként értelmezett ariditási indexet számolta ki, s a vegetációs periódusra vonatkozóan állomásonként meghatározta a gyakorisági értékeket. A párologtató képesség nagyságát - az 1951-1980 közötti adatokból kiindulva - a levegő havi középhőmérsékletére épülő és megyénként eltérő empirikus konstansokat tartalmazó formulából határozta meg. Dunay Tölgyesi (1993) tanulmánya - az 1951-1992 közötti évek tenyészidőszaki talajnedvesség adataira támaszkodva - Magyarország kilenc tájegységére (pontosabban kilenc jellemző megfigyelő állomásra) közli a három csoportba sorolt aszály-gyakorisági értékeket. Például a Duna-Tisza közén a vizsgált 42 év közül 10 év kedvező vízellátású volt (a talaj felső 1 méteres rétegében a nedvességtartalom nem süllyedt a szántóföldi hasznos vízkapacitás 40 %-a alá), 15 év aszályos minősítést kapott (a nedvességtartalom 20 % alá csökkent), 4 év pedig súlyosan aszályos volt (a nedvességtartalom 10 % alá csökkent). Ugyanezen kategóriák gyakorisága az ország nyugati szélén rendre: 37, 2 és 0 év. Szász (1994) többféle formulát dolgozott ki a szárazság kifejezésére. Ilyen a nyári szárazsági index, mely lényegében a csapadék és a potenciális párolgás hányadosa, de bizonyos mértékig függ a téli-tavaszi csapadék nagyságától és a talaj típusától (vízvisszatartó képességétől) is. Az index átlagos értékeiből megszerkesztette a magyarországi eloszlás térképét. Hosszú idejű debreceni megfigyelések alapján úgy látja, hogy a szárazságok a 20. század utolsó évtizedeiben lényegesen gyakrabban következtek be, mint a 19. század végén vagy a 20. század elején. A szerző behatóan elemezte 15 állomás 1901-1960 közötti hőmérsékleti és csapadék-adatait, a köztük lévő kapcsola-