Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
2. szám - Nagy László: A Három-Torok erőmű-építkezés Kínában
105 ha tudta volna milyen körülmények várnak rá új otthonában, esze ágában sem lett volna önként feladni régi otthonát. Nem elég, hogy új lakhelye teljesen sík és hegyek hiányában igen nehéz a tájékozódás, de szecsuani kiejtése miatt még a piacon is azonnal észreveszik, hogy nem helybeli, ezért ahol tudják, becsapják, hiszen a kínai médiában folyton csak azt hangoztatják, hogy milyen bőkezűen kompenzálja az állam az áttelepítetteket. Egy másik gazda, Qian úr azzal vádolja a hivatalnokokat, hogy azok minden szinten leveszik a maguk hasznát az áttelepítésre szánt összegekből, míg a parasztoknak ténylegesen kifizetett kárpótlás csupán harmada a kormányzat által előirányzottnak. She és Qian urak esetében mindössze 10 000 yuan. Pedig elsőre igen vonzónak tűnt az állam ajánlata: She úrnak kárpótlást, új házat, földet, ingyen áramot és három gyermekének ingyenes oktatást ígértek. Valóságban azonban a föld, amit kapott jóval kisebb a helyi átlagnál (1300 m ), a tandíj duplája a korábbinak, és szó sincs tandíjmentességről. Amikor elkeseredésében a dafengi hivatalnál panaszt tett az eljárás miatt, azt a választ kapta, hogy Dafeng nem tartozik semmivel neki, a kialakult helyzetért és a valótlan ígérgetésekért egyedül a yunyangi hivatal a felelős. Dafeng tisztviselői ugyanakkor mereven elzárkóztak attól, hogy She úrnak betekintést nyújtsanak a Dafeng és Yunyang között létrejött kompenzációs egyezménybe. Egy Wei Yi álnéven publikáló kínai szociológus a yunyangi esetekről beszámolót készített, nyilvánosan is hangoztatta azt a véleményét, mely szerint a kínai tisztviselők igyekeznek eltusolni a helyi szinten jelentkező elégedetlenkedők panaszait, míg a magasabb szinteken ugyanezzel a mentalitással találják szembe magukat az áttelepítés miatt jogaikban sérült parasztok százai. Újságírókat és szociológusokat nem engednek a leginkább elégedetlen települések közelébe, a fedőnév alatt beszivárgó szakemberek révén azonban elég megbízható képet lehet kapni a helyi hangulatról és körülményekről. A nem hivatalos beszámolók szerint több ezerre tehető az elégedetlenek száma, és jelentős azoknak a parasztoknak az aránya, akik nem hajlandóak önszántukból elhagyni otthonaikat. Az elégedetlenek válasza: petíció (Fehér 2001) 2001 januáijában a 800 Junjangból Dafengbe áttelepült polgár 180 főből álló küldöttséget menesztett Junjangba azzal a céllal, hogy kipréseljék a hivatalból a korábban az áttelepülőknek beígért kárpótlás fennmaradó részét. A küldöttség tagjai Junjangban 36 órán át étlenszomjan tárgyaltak a helyi tisztviselőkkel, és jobb híján kénytelenek voltak a városháza kövezetén aludni. Ez a fogadtatás meglehetősen jól tükrözi a yunyangi városatyák hozzáállását, így a tárgyalásokat lezáró nyilatkozatuk sem okozott nagy meglepetést: mivel az áttelepítettek már nem szerepelnek a helyi nyilvántartásban, a panaszukkal keressék a dafengi vezetőket. Végül, a felbőszült küldötteket 100 fos rendőrség kényszerítette távozásra. A felelősségnek ez a fajta áthárítása nem csupán erre az egy helyszínre igaz, számos más hasonló eset is napvilágot látott, és nyilván a hivatalról hivatalra járó, megkárosított ember előbb utóbb feladja a szélmalomharcot. Ugyanerről az esetről egészen másképpen nyilatkozott a South China Morning Postnak a Jiangsu tartományba történő áttelepítésekért felelős junjangi tisztviselő Tan Tianguo: "Amikor a küldöttség megérkezett, többen fogadtuk őket a hivatal képviseletében és türelmesen elmagyaráztuk nekik az áttelepítési politika lényegét, szükségszerűségének okait. Végezetül mindenki önszántából hazaindult. Egy szélsőséges csoport szándékosan akadékoskodott, és a többieket félrevezetve ellenünk uszította a tömeget." Az esetet követően, a továbbra is elégedetlen küldöttség egy része tovább vonult Pekingbe, hogy elégedetlenségüknek a legfelsőbb fórumon adjanak hangot, ám kétséges, hogy petíciójuk valaha is eljut a megfelelő helyre. 2001 márciusában a rendőrség négy Guoyang városból érkezett idős parasztot tartóztatott le, akik a Kormánynak benyújtandó petíciójukban felfedték az áttelepítési folyamat során jelentkező erőszakot és korrupciót. A hivatalos vád szerint az idős emberek megzavarták a közrendet, államtitkokat szivárogtattak ki, és törvénytelen kapcsolatot tartottak fenn külföldi országokkal, vagyis szóba álltak a nemzetközi sajtó képviselőivel. He Kecsang, a négy letartóztatott egyike, igen rossz egészségi állapotba került azt követően, hogy a rendőrség alaposan ellátta a baját. Feleségével Xiong Decsennnel pedig junjangi tisztviselők közölték, hogy a közeledő bírósági tárgyaláson férje komoly büntetésre számíthat. He ugyanis súlyos hibát követett el. Csakúgy, mint a másik három letartóztatott hozzátartozójától, Xiong asszonytól is megtagadták, hogy féijével találkozzon vagy vele bármilyen más módon érintkezzen. A dafengi tisztviselők egyébként arról számoltak be, hogy az áttelepítettek nagy része elégedett új otthonával, míg az elégedetlenek egyik legsérelmezettebb pontja, az ingyenes oktatás nem szerepel az áttelepítésről szóló egyezményben, a kiosztott földterület pedig nagyrészt megegyezik a helyi átlaggal, többre viszont sajnos nem futja a keretből. A mezőgazdasági dolgozók szektoron belül történő elhelyezésének problémái (Fehér 2001) A Három-Torok projekt megépítését követően az elárasztandó mezőgazdasági terület (kb. 245 km 2) nagy része nem azonos a Jangce völggyel általában kapcsolatba hozott gazdag rizs teraszaival, sokkal inkább magas, pusztán eső által öntözött területek ezek, igen korlátozott mezőgazdasági értékkel. A földjeiktől megválni kényszerült mezőgazdasági munkások esetében a kormányzat a pénzbeli megváltáson (kompenzáción) túl nem tartozna számukra megélhetést biztosító munkát keresni, ám a vezetés is tisztában van azzal, hogy a földnélküli parasztok -vesztenivaló híján - könnyen zavaró társadalmi tényezővé válhatnak. Az innen áttelepítendő parasztok számára még magasabban fekvő és egyben meredekebb területeket jelöltek ki (az áttelepítésre kijelölt területek 30 százaléka legalább 25 fokos lejtésű, ami rendkívül megnehezíti a hatékony gazdálkodást), figyelmen kívül hagyva azt is, hogy a végbemenő talajeróziós folyamatok eredményeképpen a folyóparti területek hamar megművelhetetlenné és használhatatlanná válhatnak 2 6, újbóli költözésre kényszerítve a parasztokat. Egyes szakemberek azt javasolták, hogy a duzzasztást követően a megmaradó, művelésre alkalmas területeken alakítsanak ki magas hozamú termőterületeket, ún. ökofarmokat. A gond csupán annyi, hogy az erőmű környékén egy ilyen átalakításhoz nincsenek meg a szükséges feltételek. Először is, a legtöbb 2 0 A tározó környezetében az éves talajerózió elérheti a 8 kg/m-t. Junjang megyében a talajerózió által érintett terület becsült aránya 61,7%
