Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
2. szám - Nagy László: A Három-Torok erőmű-építkezés Kínában
104 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 2. SZ. jogi személy A Három-Torok Projekt kivitelezésére pályázati kiírás útján választják ki a szerződő alvállalkozó cégeket. A kivitelezés lebonyolítására a Generálkivitelező Vállalat megfelelő kvalifikációval rendelkező tervező, tudományos kutató és kivitelező vállalatokat alkalmaz alvállalkozóként. A projekt terveit a Jangce Vízügyi Bizottság készítette. Az építkezés kapcsán felmerülő társadalmi problémák Amikor az erőmű néhány éven belül teljesen elkészül és a tóvá duzzasztott folyó vízszintje eléri az alapozási sík feletti 175 méteres tervezett magasságot, 13 város, 140 község, 320 falu, ásatási lelőhelyek kulturális relikviák, ősi szent helyek tucatjai tűnhetnek el részben vagy egészben a víz alatt, milliónyi embernek kell lakóhelyet és közülük nagyon soknak életformát változtatnia. Az áttelepítésre váró városi lakosság 680 000 fo. A víztározó területéről költözni kényszerülő lakosok áttelepítési munkálatait Szecsuan és Hubei tartományok helyi kormányzatai, illetve a vízszintemelkedéssel közvetlenül érintett járások önkormányzatai végzik. A gátépítések eddigi történetében a Kínában az egyik leghírhedtebb eset a Sárga-folyón épített, a már említett Sanmenxia erőmű, melynek építésekor 410 ezer embernek kellett végleg elhagynia otthonát. A Jichangban épült Gezhouba erőműnél az áttelepítettek száma meghaladta az 50 ezret. Hasonló gátépítések következtében a Mao éra alatt 10 millió ember lett áttelepítve. Egy 1990-ben készített tanulmány rámutatott, hogy a közel 10 millió áttelepített ember 40 %-a a mai napig teljes szegénységben él. Az erőművel kapcsolatos szecsuani napi jelentésekben egyébként inkább lehet kritikus hangvétellel találkozni, mint a hasonló hubei jelentésekben. Talán azért, mert az áttelepítéssel érintett lakosság 80 százalékát Szecsuanba fogják letelepíteni, de az erőmű potenciális hasznából ez a tartomány csak csekély mértékben részesül. Azóta, hogy dr. Szun Jat-szen megálmodta a HáromTorokot elzáró gátat, számos kínai politikus tűzte ki célul a grandiózus terv megvalósítását, ezért a jelenlegi politikai vezetésnek presztízs kérdés a régi nagyok álmának megvalósítása, egyben remek alkalom, hogy beírják nevüket a kínai történelem könyvekbe. Az erőmű méltó tiszteletadás Mao Ce-tungnak, Csou En-lajnak és Teng Xiao Pingnek, egyben szimbolikus jelzés a fejlett világnak, hogy az új Kína immár képes ilyen óriási méretű beruházás megvalósítására. A fentiekből következik, hogy tévedni, hibázni, megbotlani akár a legfelső vezetői szinten akár, a legalsó végrehajtói szinten megbocsáthatatlan hiba. Aki hivatalos fórumon hangoztatja kritikáját, az a kínai nép és az egykori vezetők emléke ellen vét, ezt a felelősséget pedig érthető módon nem sokan merik vállalni. Az áttelepítés gyakorlata (Fehér, 2001) Az 1999 májusáig a Kínában hivatalosan megjelent publikációk szerint az áttelepítés zökkenőmentesen haladt. Az áttelepítés teljes költségvetése 2,8 milliárd USD, az egy főre eső átlag költség 4800 USD. 1999 közepéig több mint 100 ezer ember hagyta el otthonát, és az áttelepítettek száma 2003-ra elén az 500 ezret, a teljes létszám pedig várhatóan egymillió-kétszázezer fő alatt lesz. Az építkezés első fázisa alatt felhasznált időarányos áttelepítési költség alatta maradt a tervezettnek. A kormány eredeti elképzelése szerint, a falvakat és a községeket a korábbi település közvetlen közelében, de a település korábbi tengerszint feletti magassága felett kellett volna újból felépíteni, ám utóbb felismerték, hogy a domboldalak letarolása és mezőgazdasági földdé alakítása tovább rontja, a már amúgy is igen súlyos talajeróziós helyzetet. Csu Rongji - aki 1998-ban vette át a Három-Torok Projekt irányítását Li Pengtől - egy országosan sugárzott beszédében arra szólította fel a helyi hivatalnokokat, hogy ne telepítsenek parasztokat 25 foknál meredekebb domboldalakra. Ezzel párhuzamosan, az 1998 évi igen súlyos áradásra való tekintettel arról is döntés született, hogy szakítva a korábban meghirdetett áttelepítési politikával, az otthonukat elhagyni kényszerülők egy része, volt lakhelyétől jelentős, akár több száz kilométernyi távolságra lesz letelepítve. Az áttelepítésnek ez a megváltozott formája korántsem volt ismeretlen a gátak építésével kapcsolatos áttelepítések történetében, azonban bonyolultsága jóval meghaladja az eredetileg tervezettet és szinte azonnal jelentős társadalmi feszültség forrásává vált 2 4 A miniszterelnök beszéde más okból is vízválasztónak tekinthető, ugyanis ekkor hangzott el az a fenyegető hangvételű nyilatkozata, melyben komoly büntetést, sőt még a KKP-ből való kizárást is kilátásba helyezte azoknak a korrupt hivatalnokoknak esetében, akik pozíciójukkal visszaélve, az áttelepítésre szánt összeget, vagy annak egy részét más (saját) célra használják fel, egyben utasította az érintett hivatalnokokat az áttelepítési folyamat felgyorsítására. Ez a hirtelen változás a kínai retorikában egyértelműen jelezte, hogy nincs minden rendben az áttelepítés táján. A hangvéteibeli változást az erőmű ellenzői egyértelműen annak a propaganda tevékenységnek tulajdonítják melyet a Dai Qing 2 5 asszony által vezetett, környezetvédőkből álló, erőmüellenes csoport fejtett ki már az építés megkezdésekor is. Dai Qing nyugati támogatással több könyvet is publikált (Yangtze! Yangtze! 1989, The River Dragon Has Come! 2000). Az előbbi - melyet a Tienanmen téri incidens után betiltottak, és szerzőjét házi őrizetbe vették - az erőmű megépítését elítélő, ismert és elismert kínai tudósokat, újságírókat és értelmiségieket szólaltat meg, valamint esszéket, elemzéseket és nyilatkozatokat közöl, utóbbi pedig tucatnyi interjút tartalmaz, melyeket áttelepített és áttelepítésre váró lakossággal készített, akik kivétel nélkül elégedetlenségüknek és helyzetük reménytelenségének adtak hangot. Az áttelepítést végző hivatalnokok fűt-fát ígérnek a parasztoknak, akik eleinte (az áttelepítés kezdeti szakaszában) még némi bizalommal voltak a kormányzat iránt, s ha fájó szívvel is, de új, boldogabb élet reményében búcsút mondtak szülőföldjüknek. Egy yunyangi esettanulmány (Fehér, 2001) Az International Rivers Network internetes honlapján számos szomorú történet olvasható: She Qingshu a Szecsuanbeli Yunyang járás Guling községéből a 2000 km-re levő Jiangsubeli Dafeng (Nagy Bőség) járásba áttelepített 40 éves gazda azt panaszolta, hogy a helyi hivatal becsapta őt, és 2 4 Ilyen probléma, hogy az áttelepítendők nem szívesen költöznek egy relatíve gazdagabb területről egy szegényebbre, ami ráadásul számukra teljesen ismereüen. Az egyébként is zsúfoltan benépesült országban a kedvezőbb adottságú területeket már réges-régen benépesítették és a népsűrűség igen magas, ezért kétséges, hogy mennyire alkalmas normális életre a központi kormányzat által kijelölt terület. Csoportos áttelepítés esetén (ami jellemző) az is valószínű, hogy a befogadó terület lakosai és az új jövevények között - a gazdasági, kulturális és életformabeli különbségek miatt - feszültség alakul ki. Végül, de nem utolsó sorban az új tervezet várhatóan lényegesen nagyobb költségekkel jár (utazás, költözés, beilleszkedés, stb) amivel az eredeti költségvetés - ami alapján a támogatási rendszer is készült - nem számolt. 2 5 Dai Quing asszony újságíró, a Guangming Ribao volt munkatársa
