Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

2. szám - Rácz Tibor: Mérnöki biotechnika a vízrendezésben: egy olaszországi építési gyakorlat és néhány alkalmazás

96 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 2. SZ. a szük völgy oldalát kezdte ki, melynek bevédése az épületek közelsége miatt indokolt volt. Az alapkőzet erősen megbillent, 0,2-0,6 m vastag márga padokkal szabdalt agyagos összlet, mely az eróziónak kitett oldalon 70-80 fok dőlésű, csupasz, leöblítéses eróziónak kitett. E part megvédésére a partfal lábánál kialakított, farönkökből épített, majd utóbb a helyi anyagokból kitöltött máglya készült a veszélyes kanyarulat külső ívén. A folyó a bejárás idején, kisvízi időszakban csermely méretű volt, néhány tíz liter másodpercenkénti vízhozammal. A nagyvízi meder ugyanakkor 15-20 m széles, mintegy két méter mély, ennek megfelelően nagyvíz idején a vízhozam több tíz, esetleg akár száz köbméter is lehet másodpercenként. 1. kép Intenzív parterózió Belforte városában, az agyagos part előtt fűzzel telepitett máglyafal készült a part lábazati védelmére, háttérben a városszéli épületek látszanak. A beavatkozást segíti az a körülmény, hogy a meder aljzata szilárd, szálban álló kőzet. Itt is folytatódnak a márgapadok, melyek a meder mélyülését gátló küszöböt képeznek. A máglyafalba telepített fííz egy év elteltével 80 cm-es hajtásokat növesztett. A lombozat növekedése a teljes háttöltésen átérő suháng gyökeresedésének megindulását jelzi. A növényzet nyújtotta védelem kiteljesedése a második-harmadik évtől várható. A máglyafal állékonyságát addig a háttöltés által biztosított leterhelés adja. Ez különösképp indokolja a máglyát alkotó rönkök közötti hézagok bevédését, hogy a háttöltés kimosódás elleni védelme biztosított legyen. A háttöltés felületét, mely a benövényesedésig védtelen lenne a nagyintenzitású csapadékok eróziós hatása ellen, kókuszrostból készített, idővel lebomló szőnyeget alkalmaztak. Az Isauro balparti hozzáfolyásán ugyancsak Belforte városban kanyarerózió ellen végeztek szabályozási munkát két szakaszon, összesen mintegy 400 m hosszon. A városias szakaszon a meglevő vasbeton partfalhoz csatlakozó part előzőkben leírt kétsoros máglyafal kialakítását végezték, melyhez az alacsonyabb szakaszon rőzsekordonos és rőzsekolbászos partvédő művek csatlakoztak. Ezek kialakítása a hazai szerkezetektől annyiban különbözik, hogy a cél nem a holt növényi anyag felhasználása, hanem az élő növényzet telepítése, védelme volt. A beavatkozás másik szakasza egy kb. 10 méter magas, a kanyarerózió révén keletkezett szakadópart stabilizálását célozza. A mintegy harminc méter sugarú, közel 180 fokos ív védelmére robosztus, 0,2-0,8 köbméteres sziklatömbökből készített lábazati kőrakatot készítettek, amely rézsűs, 1:1 hajlású partot támaszt meg. A partot kókuszrost szövetből készített talajvasalással alakították ki, majd füvesítették. Ebben a kanyarulatban látszott leginkább az, hogy a mikroklimatikus hatások mennyire befolyásolják a növényesedést: a kialakított rézsűre vetett fűmag keverék a kanyarulat árnyékos részén megeredt, míg a benapozott oldal csupasz maradt. 2. kép Kanyarerózió elleni védelem. Lábazati kőszórás kőtömbökből, felette kókuszrost talajerősítés és erózió elleni védelem, füvesítve (jobbra a fű a napnak kitettség miatt nem eredt meg) 3. kép Drótkötéllel összekötött kőtömbökből kiképzett partvédelem A kirándulás során több kisebb létesítményt is megtekintettünk, így gabion falas partvédő müveket, stb. E kisebb építmények közül a hazai viszonyoktól idegen, roppant erejű kisvízfolyások szabályozására jellemző drótkötéllel összekötött partvédő művet emelnénk ki. A vízfolyás, melynek felső folyásán ez a védmű található, a bejáráskor szinte száraz volt, néhány liternyi vízhozammal másodpercenként. A meder mérete 6-10 m-es fenékszélességü, a partélek magassága a fenék felett mintegy 1,5-2,0 m volt. A meder esése szemmel látható, 100 ezrelékes nagyságrendű lehetett A part védelmére kialakított kőrakat egyes elemei embermagasságúak voltak, melyeket így is 20 mm-es acél drótkötéllel rögzítettek egymáshoz. A meder feneke gyakorlatilag csupasz szikla. A 3. képen e rögzített tömböket mutatjuk be.