Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

1. szám - Scheuer Gyula: A nyugat-gerecsei pliocén és quarter mészképző hévforrások paleo-karszt-hidrológiai vizsgálata

X HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVI- 1 SZ A paleo-hidrogeológiai viszonyok fejlődésének megis­merése érdekében vizsgáltuk a mészlerakó hévforrások területi elterjedését, számát, típusaikat, mészképző tulaj­donságaik időbeli változásait Továbbá a pliocénben és quarterben lezajlott termál-karsztfejlődés törvényszerűsé­geit, valamint azokat a földtörténeti folyamatokat, ame­lyek részt vettek a helységrész karsztvíz-földtani adottsá­gainak kialakításában. 2. A nyugat-gerecsei mészképző hévforrások vizs­gálata 2.1. A hévforrások száma és területi elterjedése Nyugati- Gerecsében a hegységperemi területeken a vizsgálatok szerint a pliocénben és a quarterben a jelen­koriakkal együtt 23 olyan hévforrás mutatható ki, ame­lyek fakadási helyük környezetében édesvízi mészkövet halmoztak fel. Az egyes mészképzö hévforrások helyét, megnevezésüket, genetikai adottságaikat, korukat és a ki­vált mész becsült mennyiségét a mellékelt /. ábrán és 1. táblázat ban tüntettük fel és foglaltuk össze. „A" Tatai egység ,,B" Ádám-majori egység „C" Pörös- földeki egység A tatai egységhez tartozó hévforrások és kiválásaik a hegység nyugati peremén, az Altal-ér völgyének nyugati oldalán Tata és Vértesszőllős belterületén és környezetük­ben figyelhetők meg. A kataszterezett előfordulások szá­ma 9, amelyek közül 3 Vértesszőllős községben és keleti elvégződésénél helyezkedik el. Tatánál a belterületen 2 jelentős nagyságú előfordulás van. A város környezeté­ben pedig további 4 felhalmozódás ismertes még Ezek közé soroltuk a város északi határában feltörő Fényes forrásokat és lerakodásait is. Az egységhez tartozó legé­szakibb Mária-Magdolna pusztai, előfordulásnál két ki­sebb egymás közelében feltörő egykori hévforrás mutat­ható ki. Az egyes előfordulások helyét és a mészkövek genetikai adottságait a 2. ábrán közöljük. 1. ábra. A nyugat-gerecsei hévforrások és édesvízi mészkő előfordulások áttekintő helyszínrajza kataszteri számozással és egységbeosztással. A" Tatai egység, "B" Ádám-majori egység "C" Pörös földeki egység. (Megjegyzés: A források számozással megegyező megneve­zését az 1. táblázatban közöljük) A hegységrészen belül a hévforrások és lerakodásaik elhelyezkedését vizsgálva tapasztalható, hogy azok egy­egy területen belül csoportosan jelentkeznek Ezt figye­lembe véve az alábbi egységek különböztethetők meg, a­hol a hévforrások tömörülnek Ezek a következők: 2. ábra. A tatai egység (A) paleo- karsztvíz-fóldtani jellemzése 1. Nyílt karszt. 2. Fedett karszt nyomás alatti hévízzel. 3. Erózióbázison fakadó hévforrások kis vastagságú tavi típu­sú édesvízi mészkövei. 4. Erózióbázis felett kilépő hévforrá­sok tetarátás lejtői típusú mészkövei. (Megjegyzés: A forrá­sok számozással megegyező megnevezése az 1. táblázatban található). Az Ádám-majori egység a hegység északnyugati sa­rokpontjának környezetére teijed ki (S. ábra) Az elterje­dési határát a Duna és az Általér völgye zárja le. Az egy­ségen belül 9 előfordulás mutatható ki, amelyek főleg a terület középpontjában lévő névadó Ádám-major környe­zetében helyezkednek el. A Duna közelében még 2 ki­sebb előfordulás van Dunaalmás községben. A pörösfoldeki egységhez, amely a vizsgált terület ke­leti részén található a Kántorréti és Bikol patakok között 5 előfordulás tartozik. Ezek közül csak egynek a helye ál­lapítható meg pontosan A többi négy hévforrás helye bi­zonytalan, mert csak közvetett nyomok (mészkő törme­lék, cementált kavics) utalnak egykori működésükre Ádáamajar 39 I 18 AflO»tyAi T ATA VArtM.IÖlől

Next

/
Oldalképek
Tartalom