Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

1. szám - Scheuer Gyula: A nyugat-gerecsei pliocén és quarter mészképző hévforrások paleo-karszt-hidrológiai vizsgálata

SC'IlllUKk (ly : A nyugul-gcrccsci hévforrások 9 s® 3. ábra Az Adám-major-i egység édesvízi mészkő előfordulásai és típusba sorolásuk 1. Depressziós genetikájú hévforrástavi mészkövek. 2. Eróziós típusú hévforrás-tavi mészkövek. 3. Tetarátás, lejtői típusú mészkövek. Az előzőekben közölt adatok alapján a vizsgált hegységrészen belül a tatai és az Ádám-majori egységek területén fakadt a hévforrások 78,2 %-a, vagyis a NyugatiGerecse nyugati és északnyugati peremi részei voltak a pliocénben és a quarterban hévforrásokban leggazdagabbak 2.2. A hévforrások típusai Az édesvízi mészkövek rétegzettségi adottságaikat figyelembe véve megkülönböztethetők erózióbázison és erózióbázis felett fakadó hévforrások. Az édesvízi mészkövek tetarátás kifejlődését figyelembe véve a hévforrások 25 %-a helyi erózióbázis felett lép a felszínre különböző magasságokban, míg a források 75 %-a az erózióbázison fakadt A mai forrásoknál is ezek a fakadási körülmények és jellegzetességek figyelhetők meg, mert egy részük az erózióbázison, míg másik részük az erózióbázis felett fakad így a Fényes források az Altal-er völgyében az erózióbázishoz kapcsolódnak, míg a Cseke-tó-i források Tata belterületén már az erózióbázis feletti típust képviselik Az erózióbázis felett fakadó hévforrásoknak két altípusa különböztethető meg attól függően, hogy környezetükben a vízadó karbonátos kőzetek a felszínén vagy fiatal üledékekkel eltakart helyzetben vannak Ha ezek a felszínre bukkannak és a hévforrások közvetlenül ezekből fakadtak, továbbá, ha karbonát anyagukat az alattuk lévő lejtőn halmozták fel, akkor a Kálvária-tető-i altípusként különböztethetők meg a többitől, mert ennél figyelhetők meg ilyen paleo-hidrogeológiai adottságok. Az erózióbázis felett fakadó forrásoknál gyakori még, hogy a hévíztartó karbonátos kőzet a felszínen nem ismeretes Tehát a hévforrások alulról törtek fel egy elfedett karsztos kőzetből. Ennek a vízföldtani helyzetnek típusképviselője a tatai Cseke tói forráscsoport Ezért az altípus Cseke tói elnevezést kapta Az erózióbázison fakadó hévforrásoknál minden esetben környezetükben különböző nagyságú, mélységű és genetikájú hévforrás-tavak alakultak ki. Ezekben rendszerint olyan feltételek jöttek létre, amelyek forrásmeszek kiválásának és felhalmozódásának kedveztek. E hévforrástavakat rendszerint fenékforrások táplálták, amelyeknek vize a tavak alatti eltakart helyzetű karsztos kőzetekből származott így általában a nyugat-gerecsei erózióbázison fakadó hévforrástavak víz-utánpótlódását a római fürdői típusú fenékforrások biztosították. A hévforrás-tavakban képződött édesvízi mészkövek kiterjedéséből és vastagságából következtetni lehet a tavak nagyságára, mélységükre és egyéb jellemzőikre. Miután a mészkövek ilyen szempontból különböző adottságokat mutatnak kétféle genetikai altípus különböztethető meg eróziós és depressziós. DUNASZENTMIKLÓS Hoi»fú - Von f tó (Lj., i, i; i; i ~xj 4. ábra. A Gerecse hegység legnagyobb hévforrástavának és az édesvízi mészkőnek áttekintő helyszínrajza a kutatófúrások feltüntetésével 1 .Nyílt karszt. 2. Madari-háti kis hévforrás tó. 3. Újhegy - Látóhegy- Magaskö-í hatalmas pliocén hévforrástó nagy vastagságú édesvízi mészköve. 4. Kőpitei hévforrástó. 5. Fedett karszt.