Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
2. szám - Jenei Mária: A különböző időben vizsgált talajvizek szulfáttartalma Szegeden
80 A különböző időben vizsgált talajvizek szulfáttartalma Szegeden Jenei Mária Szegedi Tudományegyetem, Földtani és Őslénytani Tanszék, 6722. Szeged, Egyetem u. 2-6. kivonat: Szeged város talajvizei több területen 2000 mg/l értéknél nagyobbak ezért agresszívek. Ezek a beton alapozásoknál speciális cement alkalmazását igénylik. Kérdés volt, hogy a talajvizek szulfáttartalma időben és térben változik-e. Ezért három különböző időszakban mért adatokat a magyar szabvány szerinti értékekben térképeken ábrázoltam. Megállapítható volt, hogy a vizsgált negyven éven belül egyes területeken a talajvizek szulfát-tartalma megnőtt. Ennek oka részben a talajban (infúziós löszben) lévő gipszkristályok oldódása. A gipsz keletkezése pedig a szélsőséges talajvíz ingadozással, az. időszakos kiszáradásokkal, a felszín közeli rétegekből való erős párolgással magyarázható. Másrészt a korábban családi házas építési területeken a szénsalakot a burkolatlan utakra hordták ki és a kén ebből kioldódva növelte meg a talajvíz szulfát-tartalmát. Kulcsszavak: vízföldtan, vízkémia, építésföldtan. Bevezetés Szegeden a házak alapozásánál és a mélyépítési munkáknál az általánosnál több nehézség merül fel. Az 1879. évi nagy árvíz után, a későbbi hasonló katasztrófák elkerülésére célul tűzték ki, hogy a város területét a lehetséges árvízszint fölé töltik fel. Ennek eredményeként a belvárosban ez a feltöltés a 6 m-t is meghaladja, de a központból kifelé haladva a sugárutak mentén is több méter vastagságot ér el. Az alapozásoknál ezeken a helyeken ez alá a szint alá kell menni. Az eredeti térszín Jfc változatos, mert a feltöltés alatt 2-3 m vastag alluviáiis (régi nevén infúziós) lösz, amelyet a talajmechanika sovány agyagnak nevez, több helyen szikesedett. A lösz alatt pedig változatos kiékelődő lencsés településű, többször szerves anyagot is tartalmazó folyóvízi rétegek varrtak. Építési szempontból ezek nem megfelelő feltárásakor úgy járhatunk, mint ahogyan az új klinikánál történt, ahol az épület É-i szárnya a íVihez képest közel 30 cm-t süllyedt Ugyancsak nehezíti az alapozásokat a talajvíz több helyen előforduló nagy szulfáttartalma, amely a vizet a betonra agresszívvé teszi. Ennek eredménye volt, hogy a korábbi betoncsövek tönkrementek. Ezeket ugyan müanyagcsövekkel helyettesíteni lehet, de a házak alapozásánál, különösen pedig a több emeletes épületeknél, csak beton alkalmazható 2000 mg/l-nél nagyobb szulfáttartalomnál speciális S-54es, agresszív vizeknek ellenálló cementet kell beton készítésénél alkalmazni, amely az építkezést megdrágítja. Ezért fontos megvizsgálni, hogy ezek a vizek a városban hol fordulnak elő, és az időben változik-e a talajvíz szulfáttartalma. Ezt a vizsgálatot lehetővé teszi, hogy három különböző időpontban, közel azonos titrálásos módszerrel történtek ilyen irányú kutatások. 1994. június 26. és augusztus 26. kózött Miháltz /. vezetésével közel 170 db 7-10 m-es mélységű, a város csatornázását segítő fúrások készültek A fúrásokat a Nagykörút mentén, azzal közel párhuzamos félkörívben, három, egymással párhuzamos karéjban a Tiszától a Tiszáig tartóan, a város É-i részén, közel a József A. és a Kossuth L. sugárút kúlső végpontjáig, a Kossuth L. sugárúttól D-re pedig a vasúti rendező pályaudvarig két párhuzamos vonal mentén helyezték el. E félkörívekre merőlegesen a sugárutak mentén további fúrások készültek, s ezek a fúrások a város szélét is elérték. A fúrásokból vízmintákat vettek és azokat szulfáttartalomra megvizsgálták Ezek az eredmények Miháltz I. kéziratos anyagából rendelkezésünkre álltak (Kovács L. 1985). Az 1960-as évek végén Szegeden jelentős lakásépítés kezdődött. A korábbi adatokból ismert volt, hogy az alapozásoknál Szegeden a talajvizek szulfáttaitalmát fontos figyelembe venni. Ezért 1969-79 között Szeged a budapesti Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatot bízta meg, hogy a leendő építkezésekhez készítsenek ilyen irányú szakvéleményt. Az ekkor kapott adatokat a vállalat a rendelkezésünkre bocsátotta (Aujeszky G. 1979-1980). Ezek közel azokat a területeket fedik le, amelyeket Miháltz /. is vizsgált. Néhány esetben azonban izoláltabbak az adatok, így foltszerűen mutatják a talajvizek szulfáttartalmát. A talajvíz szulfáttartalom harmadik vizsgálatára Kaszab /. (1987) vezetésével 1980-89 között Szeged építésföldtani térképezésekor került sor. Ezeket az eredményeket Kaszab I. összefoglaló munkájában találtuk meg. A város teljes területére kiteijedően ekkor még a korábbiaknál is részletesebb talajvíz szulfáttartalom elemzés történt A vizsgálati eredmények értékelése A kapott adatokai mindhárom vizsgálatnál az MSZ-04-88 /1/-75 sz. csoportosítása alapján térképre vittük fel, vagyis : I.a 0-400 mg/l b 400-1000 mg/l c 1000-2000 mg/l II. 2000-4000 mg/l III. a 4000-6000 mg/l b 6000 mg/1 felett. Az I. csoport nem kíván speciális betonozást. A 11. és III. csoport agresszív talajvizei ellen azonban védekezni kell Az 1. ábra Miháltz 1. adatai alapján szerkesztett térképet mutatja. A térképen látható, hogy a város jelentős részén a talajvíz szulfáttartalma 400-1000 mg/l között van. Nagyobb területet foglal el még az 1000-2000 mg/l-t mutató rész is. Fontos azonban azoknak a foltoknak a száma és területe is, ahol az értékek ennél nagyobbak. Ide tartozik az északi városrész jelentős része, ahol az érték 2000-4000 mg/l közötti. Ugyancsak hasonló értékű a talajvíz a Petőfi Sándor sugárút tengelye mentén, valamint foltokban, részben a Tarján-városrész, északról dél felé haladva a 65., 66., 148., 40., 142., 147., 126., 27., 24., 108., és végül a 7. sz. fúrások környéke. A 2. ábra a 30 évvel későbbi FTV által kapott adatok hasonló csoportokra bontott adatainak térképi ábrázolását adja. A térképen a fúráspontokat nem tüntettük fel, mert azok sok esetben az egyes épületek alapozásához készült, igen sűrűn elhelyezett fúrások miatt zavaróak lettek volna. A térképen a következők figyelhetők meg. Lényegesen kisebb területre terjed ki az I. a és az I. b rész, viszont jóval nagyobb területet foglal el a II. és a II. a és b rész, vagyis a 2000-6000 mg/l közötti és feletti szulfátot tartalmazó talajvizek. Különösen fontos az, hogy a HL b csoport, vagyis a 6000 mg/l feletti értékek területe nagyon megnőtt. Ezek részben a Miháltz I. által legnagyobb értéket mutató területekkel esnek egybe, vagyis az északi városrésszel és a Petőfi sugárút környezetével, de olyan részeken is jelentkeznek, amelyeket Miháltz 1. vizsgálatai nem érintettek, pl a Kálvária sugárút nyugati részének környéke Az mindenképpen egyértelmű, hogy az FTV vizsgálati eredményei igazolják, a talajvizek szulfáttartalma időközben növekedett.
