Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

1. szám - Vári Anna–Linnerooth-Bayer, Joanne–Ferencz Zoltán: Mit gondol a lakosság az árvízi kockázat csökkentésének és megosztásának lehetőségeiről?

VÁR^^^ntsaj^^j^ondoUna^^ 51 pénzébe kerül (34 % ért ezzel egyet). A válaszadók 23 %-a úgy gondolja, hogy a kompenzáció gyakran a jómódúakat támogatja, 22 %-uk pedig hátrányként jelöli meg, hogy a kompenzáció arra ösztönzi az embereket, hogy ne kössenek biztosítást. A továbbiakban azt kérdeztük, hogy lehet-e az érintett embereket, illetve vállalkozásokat az árvízkárok minimalizálására ösztönözni A megkérdezetteknek mintegy kétharmada úgy gondolja, hogy igen, ezen belül azonban elég nagyok a területi különbségek. Az érintett régiókban jóval kevesebben gondolják, hogy az érintetteket ösztönözni lehetne, mint a kevésbé veszélyeztetett régiókban (a Felső-Tisza vidéken például a megkérdezetteknek kevesebb, mint a fele hiszi ezt). 8. táblázat Hogy lehet a háztartásokat, vállalkozásokat és településeket legjobban ösztönözni, hogy csökkentsék az árvízkárokat ? Ösztönző Választotta (%) Az. önkormányzatok ne engedélyezzék a veszélyes területeken való építkezést 80 A kormányzat csak azoknak fizessen kompenzációt, akik mindent megtettek káraik csökkentéséért 53 A biztosítók csökkentsék azok díjait, akik tettek valamit a káraik csökkentésére 39 A biztosítók emeljék meg a dijakat a veszélyes területen lévő épületekre 14 A kormányzat jelentősen csökkentse a kifizetett kompenzációt 4 Az ösztönzés különböző módjairól alkotott véleményeket a 8. táblázat mutatja. Eszerint a válaszadók a leghatékonyabb "ösztönzőnek" a hatósági tiltást, az építési engedélyek megtagadását tartják az árterületeken és a veszélyeztetett területeken (80 % ért ezzel egyet). A többség azzal is egyetértene, hogy a kormányzat csak azoknak fizessen kompenzációt, akik mindent megtettek a károk csökkentéséért (53 %), illetve azzal, hogy a biztosítók csökkentsék azok díjait, akik tesznek valamit a veszteségek minimalizálása érdekében (39 %). Jóval kisebb viszont azok aránya, akik megfelelő ösztönzőnek tartanák a veszélyeztetett területeken a kompenzáció csökkentését, vagy a biztosítási díjak emelését. Érdekes a fenti eredményeket összevetni azzal a - korábban már említett - többségi véleménnyel, amely szennt maguk az érintettek igen keveset tehetnek az árvízkárok csökkentése érdekében. A megkérdezettek többsége valószínűleg úgy véli, hogy a veszélyeztetett területeken élőket nem igazán lehet vagy célszerű a kárcsökkentésre ösztönözni, mert úgysem tehetnek sokat, az újabb építkezéseket viszont meg kellene akadályozni A régiók között itt is számottevő különbségek vannak. A kompenzációnak az egyéni kárcsökkentéstől való függővé tételét Székesfehérvárott és a Felső-Tisza vidéken támogatják leginkább, míg a biztosítási díjakkal való ösztönzést a másik két régióban. A legszembetűnőbb különbség az, hogy a Felső-Tisza vidéken jóval kevesebben értenek egyet az építési engedélyek kiadásának megszigorításával, mint máshol. A háttér-változók közül a veszélyeztetettség az egyetlen szignifikáns tényező - az önmagukat veszélyeztetettnek érzők általában kisebb arányban értenek egyet a felsorolt ösztönzőkkel, mint a többiek. Ezt követően arra tettünk fel kérdéseket, hogy mindenáron meg kell-e védeni valamennyi veszélyeztetett települést, vagy - jogi előírások, gazdasági ösztönzők útján inkább el kell érni, hogy a lakosság elköltözzön, illetve ne építkezzen e településeken. A megkérdezettek mintegy kétharmada azzal ért egyet, hogy a veszélyeztetett településeket mindenáron meg kell védem. Jóval kevesebben támogatják a többi alternatívát, különösen azokat, amelyek az árvízvédelmi beruházások megszüntetésével kapcsolódnának össze. A regionális különbségek itt is számottevőek. A Felső-Tisza vidéken például a megkérdezettek 93 %-a ragaszkodna ahhoz, hogy valamennyi települést védjék meg, míg Zalában a megkérdezetteknek csak 42 %-a. Ezzel szemben a zalai válaszadók 32 %-a egyetértene azzal, hogy a településeket segíteni kellene abban, hogy lakóik közösen költözzenek biztonságos helyre, míg a Felső-Tisza vidéken ezzel csak 1 % ért egyet (9. táblázat) 9. táblázat Vannak olyan települések, amelyek annyira kockázatos területen fekszenek, hogy olcsóbb volna kiköltöztetni a lakosságot, mint megvédeni őket az árvíztől. Az Ön véleménye szerint... ? (%) Vélemények FelsőTisza Szolnok Zala Székes* fehérv. A településeket minden áron meg kell védeni 93 71 42 54 A lakosságnak elö kell ími, hogy költözzön el, s ezt kompenzálni kell 3 5 2 5 A lakosság maga döntse el, hogy el akar-e költözni, s akik elköltöznek, azokat kompenzálni kell 1 7 11 16 A veszélyeztetett területeken meg kell tiltani a további építkezéseket 2 4 12 7 A településeknek segíteniük kell lakóikat, hogy közösen biztonságosabb helyre költözzenek 1 13 33 18 A valamennyi települést megvédeni akarók között felülreprezentáltak a férfiak, a magukat veszélyeztetettnek érzők, s az alacsonyabb iskolai végzettségűek. A lakosság elköltözését előíró vagy ösztönző megoldásokat viszont a inkább a kevéssé veszélyeztetettek és a magasabb végzettségűek preferálják. A további építkezések megtiltását a nők és a kevésbé veszélyeztetettek fogadnák szívesen. Összességében az szűrhető le, hogy bár csak egy kisebbség támogatná a veszélyeztetett települések lakóinak elköltöztetését, a további építkezéseket a veszélyeztetett területeken a többség nem tartja kívánatosnak A leginkább veszélyeztetett Felső-Tisza-i régió lakossága viszont egyöntetűen elutasít minden olyan változatot, amely a lakosság elköltöztetésével kapcsolatos, és a többi településnél jóval kevésbe támogatja az építkezések visszafogását is. E vélemények mögött valószínűleg az a félelem áll, hogy amennyiben a veszélyeztetett területek lakossága akár csak részlegesen is elköltözik, illetve ha a fejlesztéseket hatóságilag visszafogják, az itteni települések óhatatlanul sorvadásnak indulnak. Biztosítás Külön kérdéscsoporttal igyekeztünk az árvízi biztosítással kapcsolatos attitűdöket feltárni. Első kérdésünk arra irányult, hogy a megkérdezett kívánatosnak tartja-e, hogy az ingatlantulajdonosok biztosítást kössenek az ár-