Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.
105 Egy erdélyi tőzegmohaláp mikropaleontológiai vizsgálata Testacea fajok alapján 'Schnitchen Csaba - 2Magyari Enikő - 'Grigorszky István 'Debreceni Egyetem, Növénytani Tanszék, 4010. Debrecen Pf.: 14 2Debreceni Egyetem, Ásvány- és Földtani Tanszék, 4010. Debrecen, Pf. 4. Kivonat: Az észak erdélyi Erzsébetbánya mellett fekvő Fenyves-tető (1340 m) tőzegmohalápjának mikropaleontológiai felmérését végeztük el a Testacea fauna segítségével, összesen 33 házas amőba taxont találtunk, melyek többsége (Amphilrema flavum, Amphilrema wrightianum, Assulina muscorum, Difflugia pulex, Hyalosphenia papilio, Nebela militaris, Nebela lincta) jól ismert kozmopolita szervezet. Mindezek mellett olyan ritkaságok is előkerültek, mint a Bullinularia indica, Difflugia lanceolala, Difflugia rubescens, Ponligulasia bigibbosa, Ponligulasia elisa. Kulcsszavak: Mikropaleontológia, házas amőba, Testacea, makro- és mikroklimatikus változások 1. Bevezetés Házas amőbák (Protozoa: Rhizopoda, Testacea) gyakran előfordulnak nedves környezetben és különösen gyakoriak tőzegmohalápok talajában. Az európai tőzegmohalápokban széles körben tanulmányozták ezeket (pl., Harnisch 1927; Hoogenraad 1936; Schönborn 1963; Tolonen 1986; Foissner 1987), de viszonylag kevés adat áll rendelkezésre a Kárpát-medence faunájára vonatkozóan (pl. Entz 1876; Jaczó 1941; Ertl 1960; Török 1993). Az Észak-erdélyi Erzsébetbánya mellett fekvő Fenyvestető (1340 m) tőzegmohalápjának (0,5 hektár) mikropaleontológiai felmérését végeztük el a Testacea fauna segítségével. A házas amőbák mennyiségi és minőségi viszonyai, valamint a radiokarbon kormeghatározás, rétegtani elemzés, humifikáció mérés alapján igyekeztünk rekonstruálni a vizsgált tőzegmohalápban bekövetkezett makro- és mikroklimatikus változásokat. 2. Anyag és módszer A mintavételhez bolygatatlan magmintát adó „Orosz" típusú mintavevőt (Jowsey 1966) használtunk, melynek segítségével 40 cm-es részletekben 400 cm-es mélységig jutottunk le. A medencét kitöltő üledékben a tőzeg vastagsága 380 cm, mely alatt további 20 cm agyagos tavi üledék helyezkedik el az alapközetet adó andezit fölött. Radiokarbon módszerrel meghatároztuk a tőzegrétegek korát, elemeztük a rétegződés dinamikáját (Troels-Smith 1955), vizsgáltuk a humifikáció előrehaladását, valamint a házas amőbák (Rhizopoda: Testacea) előfordulását a különböző rétegekben. A vizsgálatokhoz 4 cm-enként 1 cm 3 mintát használtunk fel. A humifikáció méréshez a mintákat tömegállandóságig szárítottuk, majd megmértük a tömegüket. Mindhez adtunk 50g 0,1M NaOH-t, aztán 100 °C-os homokfürdőn 1 órán keresztül forraltuk azokat. A tömegveszteséget desztillált vízzel pótoltuk és ülepedés céljából állni hagytuk az oldatokat. A felülúszókat kémcsövekbe vittük át, majd ezekből végeztük el a fotometrálást. Az abszorbancia értékekből minden rétegre megadtuk a huminsav-koncentrációt az előzetes kalibráció segítségével (Bahnson 1968). A határozáshoz a mintákat 100 ml deszt. vízben 10 percig főztük és közben alkalmanként üvegbottal megkevertük, hogy szétoszlassuk a tőzeget (Hendon és Charman 1997). A főzés megkezdése előtt belehelyeztünk egy Lycopodium clavatum L. tablettát, Stockmarr (1971) módszere alapján így kvantitatív eredményeket kapunk. A durva, növényi törmelék eltávolítása céljából 250 nm-es szűrőn szűrtük át a mintákat, majd ismét megszűrtük ezúttal 15 (im-es szűrőn s a fennmaradt frakciót tartottuk meg. Ezt 5 percig 3000-e s fordulatszámon centrifugáltuk, majd két csepp szafraninnal festettük meg a felülúszó leöntése után megmaradt koncentrátumot. A mintákat glicerinben tároltuk a mikroszkópos határozásig. 3. Eredmények és értékelésük 3.1. A házas amőbák vizsgálati eredményei Összesen 33 házas amőba taxont találtunk, amelyek többsége (Amphilrema flavum, Amphilrema wrightianum, Assulina muscorum, Difflugia pulex, Hyalosphenia papilio, Nebela militaris, Nebela tincta) jól ismert kozmopolita szervezer.. Mindezek mellett olyan ritkaságok is előkerültek, mint a Bullinularia indica, Difflugia lanceolata, Difflugia rubescens, Pontigulasia bigibbosa, Ponligulasia elisa. Az 1. ábrán bemutatjuk a házas amőbák mennyiségi és minőségi viszonyait, valamint a radiokarbon kormeghatározás eredményeit. A diagramokat a Psimpoll 3.10 számítógépes programmal készítettük. A program tartalmaz statisztikai kiértékelési módszereket is, így a segítségével végeztük el a szelvény zónákra történő felosztását is a házas amőbák relatív gyakorisági görbéi alapján. Összesen hat zónát kaptunk (FT-1 - FT-6), melyek részletes elemzése a következő: FT-1 A zóna 381 cm-től 375 cm-ig tart, ami a radiokarbon kormeghatározás alapján egy 9102 évvel ezelőtt kezdődött időszaknak felel meg, mely 8947-ben ért véget. A Rhizopoda koncentráció alacsony, a zóna végén emelkedik. A fajszám egy viszonylag alacsony értéken marad a zónában végig. Az Amphilrema wrightianum, a Difflugia lanceolata és a Difflugia rubescens a zóna alsó mintáiban magas százalékot ér el. Ezek a fajok nagyon nedves körülmények között fordulnak elő, így valószínűleg a tavi és a lápi állapot közti átmenetet jelzi együttes jelenlétük a tőzeg legalján. A Difflugia rubescens és a D. lanceolata csak itt fordulnak elő az egész mintában. Az Amphitrema flavum koncentrációjának a növekedése és az Assulina muscorum megjelenése arra enged következtetni, hogy a tavi-lápi átmeneti nedves állapotot egy kissé szárazabb állapot követte, illetve szárazabb foltok jelentek meg a lápban. FT-2 A zóna 375 cm-től 251 cm-ig tart. A kormeghatározás szerint ez a zóna 8947- 5475 év közötti időszakot jelent. A zóna elején az Amphitrema flavum és az Assulina muscorum magas relatív gyakoriság értékeket ér el, ami egyértelműen elkülöníti ezt a zónát az előzőtől. Mindkét faj kizárólag lápi körülmények között fordul elő, így ebben az időszakban már minden bizonnyal kialakult a tözegmohaláp. A koncentráció erősen fluktuál, a zóna közepén egy csúccsal. A fajszám az előző szintre jellemzőnél kissé magasabb és enyhén emelkedik. A zóna elején a Nebela militaris, majd kissé fentebb az Assulina muscorum csúcsai az előző zóna végén megkezdődött szárazodás folytatását, erősödését jelzik. Ezt követően az Amphitrema wrightianum és az Arcella catinus type koncentrációinak fokozatos emelkedése, az Assulina muscorum és a Nebela militaris mennyiségének csökkenése a láp nedvesebbé válására utalnak.
