Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

75 Otto. C. & Svenson, B. S. (1980): The significance of case material se- StatSoft, Inc. (2000). STATIST1CA for Windows [Computer program lection for the survival of caddis larvae. -Journal of Animal Ecolo- manual). Tulsa, OK g>>49: 855-865. Case building material of Potamophylax rotundipemits (Insecta: Trichoptera) larvae as an anti-predatory device against Dytiscus marginalis (Insecta: Coleoptera) larvae Gy. Kriska' & D. Scltmera

2 'Group for Methodology in Biological Teaching of the Loránd Eötvös University, H-1175. Budapest, Pázmány Péter sétány 1/B E-mail: kriska@ludens.elte.hu 'Plant Protection Institute, Hungarian Academy of Sciences, H-1525. Budapest, POB. 102. E-mail: schmera@julia-nki.hu Abstract: Potamophylax roiundipennis (Brauer 1857) is a caddisfly species (Insecta: Trichoptera) being able to construct both mineral and organic cases. Although building a mineral case requires more energy, P. rotundopennis prefers mineral cases. We hypothesised that cases worked as anti predatory devices. In labour experiments, P. roiundipennis larvae with mineral and organic cases were exposed to the attack of fytiscus marginalis Linnaeus 1758 (Insecta: Coleoptera) larva. Our result showed that the capture success of the predator was higher on caddisfly larvae with organic case. The results seemed to support our hypothesis that cases worked as anli predatory devices and the material of the case effected the survival of the caddis larvae. Because of the low number of trials this experiment has to be regarded as preliminary report. Keywords: Caddisfly, Trichoptera, predator, prey, Coleoptera, Dyfiscidae, case building material r Az Er-völgy és az Ecsedi-láp hidrobiológiái állapota és természetvédelmi kezelése Lakatos Gy.

1, Ardelean G.

2, Tóth A.

1, Átyim P.

2, Keresztúri P.

1 •Debreceni Egyetem, TTK Alkalmazott Ökológiai Tanszék, 4010. Debrecen, Pf: 22. JUniversitatea De Vest „Vasile Goldis" Filiala Satu Mare, 3900. Satu Mare, Romania Kivonat: Az Ér-völgy hidrobiológiái állapotfelmérésének keretében vizsgálatokat végeztünk az Ér kis vízfolyás romániai forrásától a Berettyó folyóba való hazai (Pocsaj) betorkolásáig. Tanulmányoztuk az egykori Ecsedi-láp területén található vizes élőhelyek ökológiai és hidrobiológiái alap-állapotát és természetvédelmi kezelésének regionális lehetőségét. A kutatómunka lényeges részét képezte a vizes élőhelyek esetében az alap ökológiai állapot megismerése, a víz ellátottsági helyzet és a vízminőségi állapot tanulmányozása, hogy az aktív természetvédelem számára adatokat tudjunk szolgáltatni. Kulcsszavak: regionális, Ecsedi-láp, élőhely rehabilitáció Bevezetés Vizsgálati anyag és módszer Az Érmellék Az Érmellék közvetlenül a keleti országhatárunk mellett É ÉK irányból D-NY irányba a Krasznától a Berettyóig, ÉNY-DK irányba a Nyírségi-dombvidéktől a Szilágyságidombvidékig terjedő, a Tiszántúl keleti peremét képező, Romániához tartozó terület. Nevét, a Tasnádtól DK-re eső Szekeres és Alsószopor községek térségében, a szekeresi erdőben eredő, innen Ákos községig a Krasznával párhuzamosan északra haladó, majd Ákostól Érgiroltig ÉNY irányba, onnan DNY irányba kanyarodó, Érendréd, Érszalacs, Ottomány, Székelyhíd és Diószeg községek határain áthaladó, az országhatárt Pocsaj mellett átlépő és a Berettyó folyóba ömlő Érpataktól kapta. Az Ér völgye 85 km hosszú, szélessége 5 és 15 km körül változik. A völgy nagyobb része Románia Észak-nyugati, míg kisebb része Magyarország Észak-keleti határ menti területén fekszik. A völgyet a geológiai múlt tektonikus mozgásai alakították ki és a pleisztocénben a Tisza és mellékfolyói (Szamos, Kraszna) átfolytak rajta. Napjainkban csupán egy kis vízfolyás az Ér-patak csordogálva szeli át. A tavaszi áradások a kis vízfolyást kísérő vizes élőhelyeket éltetik időszakosan. A korábbi geológiai események magyarázzák a jellegzetes geomorfológiai képet, a völgy jelentős szélességét és a teraszok viszonylagos nagy magasságát. Az Ér-völgy tájképi arculatát az 1968-ban végrehajtott hídronielioráció a román oldalon nagymértékben átalakította, hiszen az egykori mocsarak és lápok helyén kiterjedt mezőgazdasági területek létesültek, az Ér-patakot pedig vízlevezető csatornává alakították. A természetvédelem egyik fontos feladata a megmaradt természetes vizes élőhelyek struktúrális és funkcionális állapotának feltárása. Napjainkban már egyértelműen bebizonyosodott, hogy a természetvédelmi területek jelenlegi állapotának fenntartását, megőrzését és védelmét csak gondos, megalapozott természetvédelmi kutatómunka eredményeire támaszkodva lehet biztosítani (Lakatos, 1990). A vizes élőhelyek resztorációja nem öncélú eljárás, hanem része a Földünk számos pontján folyó hasonló munkálatoknak. A vizes élőhelyek sérülékenysége miatt ugyanis a világon minden helyen kiemelt jelentőséget tulajdonítanak ezek védelmének. A vizes élőhelyek struktúrája és működése, a bennük kialakult élővilág egyszeri, megismételhetetlen és évmilliók alatt lezajlott evolúciós folyamatok eredménye. Köztudott, hogy minden vizes élőhely, nedves rét, láp és mocsár, stb., a rá jellemző élővilággal rendelkezik, amely minőségi sokféleséget meg kell őriznünk. A riói megállapodás is erre hívja fel az emberiség figyelmét, és nekünk kötelességünk, hogy saját területünkön és hatáskörünkben mindent megtegyünk az élővilág diverzitásának megőrzéséért. A Debreceni Egyetem Alkalmazott Ökológiai Tanszéke, a romániai aradi Vasile Goldis Egyetem, Szatmárnémeti Tagozatának oktatói nemzetközi együttműködés keretében az Érmellék értékes ér-völgyi területén és az egykori Ecsedi-lápon hidrobiológiái és természetvédelmi állapotfeltáró vizsgálatokat kezdtek el. Tanulmányoztuk továbbá az egykori Ecsedi-láp területén található vizes élőhelyek ökológiai és hidrobiológiái alap-állapotát és természetvédelmi kezelésének regionális lehetőségét.