Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.
76 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. Az Érmelléken hidrobiológiái állapotfelmérésének keretében vizsgálatokat végeztünk tavasszal (2001.05.24) és nyáron (2001.08.16) az Ér-patak, kis vízfolyás romániai forrásától a Berettyóba való hazai (Pocsaj) betorkolásáig, és a kapcsolódó vizes élőhelyeken. A mintavételi helyeink a következők: EV1 Az Ér egyik ága forrása közelében, Érkávásnál EV2 Az Ér másik ága forrása közelében, Érgiroltnál EV3 Az Ér hazai mocsár forrása, Pocsajnál EV4 A meanderező Ér, Pirinél EV5 Az Ér-csatorna, Szalacsnál EV6 A Hidegvölgyi-csatorna, Érkeserűnél EV7 Az Ér-fenék, Diószegnél EV8 Az Ér-csatoma, a diószegi hídnál EV9 Csokaji mocsár EV10 Az Ér a román-magyar határnál EVI 1 Az Ér a pocsaji hidnál EVI2 A szennyvízzel terhelt Ős-ér meder Pocsajnál EVI3 Az Ős-ér meder természetvédelmi területe, Pocsajnál Az Ecsedi-láp Az Ecsedi-láp a holocénben keletkezett, mintegy 75009000 éve, száraz és meleg - boreálisnak nevezett - klímatörténeti időszakban. A medrüket több alkalommal változtató folyóvizek ezt a területet is már korábban feltöltötték hordalékukkal. Mint Lovassy Sándor (1931) zoológus elsőként megfogalmazta, a láp agyagrétegekkel borított medencéje a terület fokozatos és lassú süllyedése során keletkezett, amelyet aztán a Kraszna vize mocsarasított el. Mikovinyi Sámuel földmérő 1730-ban felvett adatai alapján a láp egykor 58,5 km hosszú és 33,3 km széles volt. A rejtelmes Ecsedi-lápról és ennek élővilágáról számos író és vadász igen színes leírást ad, viszont pótolhatatlan veszteség az, hogy szakemberek közül alig néhányan tanulmányozták (Farkas, 1975; Kováts 1988). 1898. március 20-án új csatomamederbe vezették át a Kraszna vizét, amely gyökeresen megváltoztatta a térség hidrológiáját. Már a megnyitás első évében a láp talajának 50-200 cm vastag tőzegrétegéből fogyatkozott a talajnedvesség, és a második évtől a vízi madarak addig óriási tömege már nem találta meg otthonát. A láp tájképe néhány év alatt teljesen megváltozott. Szerencsére Nagyecsed térségében ma is vannak olyan területek (Csicsós-láp, Bürgezdiláp), ahol bizonyos fokú resztorációs beavatkozásokkal egy hajdani „mini" Ecsedi-láp modellterületet lehetne létrehozni és így megőrizni a hajdani lápi világ növénytársulásait, állatvilágát. Ehhez tulajdonjogi rendezés szükséges. A mintavételi helyeink a következők: ELI Kraszna, Börvelynél EL2 Ecsedi-láp maradvány, Börvelynél EL3 Kraszna gyűjtőcsatorna Börvely határában EL4 Ecsedi láp egykori közepe, Domahida EL5 Ó-Kraszna, Domahida határában EL6 Zsilinszki-csatoma, Nagyecsed határában Az eredmények ismertetése és értékelése Az Érmellék bejárása során, megállapítottuk, hogy mind az Ér és a kapcsolódó vizes élőhelyek, valamint az Ecsediláp is sokkal nagyobb antropogén hatásnak van kitéve a román oldalon, mint nálunk, amit alátámaszt a vízi növények fajösszetétele is az egyes mintavételi helyeken. Az Ér-völgy vizsgálata során azonosított 42 vízi, vagy a vízhez kötődő növényfaj közül kevés él az Ér felső patakjaiban, mintegy egynegyed faj a csordogáló Érben, s az Ér-csatornában Szalacsnál nem találtunk növényt. A magyarországi Ér szakaszon a lassan áramló vízben a vízi tök ( Nuphar lutea) mellett a harmatkása ( Glyceria maxima) is megtalálható. A csokaji mocsárban azonosított 10 fajjal szemben, 21 faj található az Ős-ér meder természetvédelmi területén Pocsajnál. Az egykori Ecsedi-láp területén található láp maradvány foltok és csatornák tanulmányozása során 40 vízinövény fajt azonosítottunk. Jelentősebb fajszám Börvelynél található és a Nagyecsed határában a Zsilinszki-csatomában (25 faj). Jelentős az Ó-Kraszna és a Kraszna gyűjtőcsatorna fajszáma is, és véleményünk szerint a területen található csatornák növényzetének fontos szerepe lesz a rehabilitálandó egykori lápi területeken, hiszen a magyar részen a Csicsósláp vagy a Bürgezdi-láp jelenleg szinte kiszárad területe víz utánpótlást ezekből a csatornákból fogja kapni. A hazai Ér-szakasz és az általunk vizsgált Ős-ér meder vizes élőhelyek kivételével vízkémiai adat a többi tanulmányozott vízfolyásra ill. wetland-re nem állt rendelkezésre, ezért fontos alapadatoknak tekinthetők a kapott eredmények. Az Ér felső patakjaira az enyhén lúgos alfa-oligohalóbikus, oxigénben szegényebb víz a jellemző. Az Ér-csatornában már magasabb sótartalom mérhető, amit persze az antropogén hatáson kívül a csapadék is befolyásolhat. A Csokaimocsárra és a természetvédelmi Ős-ér meder vizes élőhelyre az oligo-mezohalóbikus állapotú víz a jellemző, és uralkodó kation a kálcum és a nátrium. A szennyezett Pocsaji Ős-ér meder vizére lúgos pH állapotot és magas sótartalmú alfa-rnezohalóbikus fokozatot tudtunk megállapítani. Ahol az uralkodó nátrium kation mellett, a kálium a domináns társ-ion bizonyítva a nagyfokú degradált állapotot. Az Ecsedi-láp területén található vizes élőhelyekre és csatornákra szintén enyhén lúgos pH, és a 600 pS/cm feletti sótartalom a jellemző, kiugróan magasnak bizonyult az ÓKraszna pangó vize és a Domahidánál talált lápfolt. Az uralkodó kation a kálcium mellett a nátrium, a Zsilinszki-csatomában kapott magasabb pH-t az intenzív fotoszintézissel lehet magyarázni, amit a 100 % feletti oxigén telítettség és a -90 mV is megerősít. A pH és a redox potenciál közötti összefüggéseket az 1. ábrán szemléltetjük. Kifejezetten erős negatív korrelációt találtunk a redoxpotenciál és a pH között, valamint a szélsőséges (outlier) adatokra kevésbé érzékeny Spearman rangkorrelációs módszerrel az oxigéntelítettség és a lebegőanyag koncentrációja között (r Spemi l„ = - 0,6192; p < 0,01; n = 19) is. A redoxpotenciál és az oxigéntelítettség egymástól nagymértékben függetlenül alakult. A pH és a redox értékek alakulása és a közöttük lévő összefüggés alakulása érdekesnek ígérkezik az Ecsedi-láp rehabilitációjának további tanulmányozása során. 1. ábra A pH és a redox potenciál erős negativ összefüggése (n = 19)
