Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
1. szám - Vári Anna–Linnerooth-Bayer, Joanne–Ferencz Zoltán: Mit gondol a lakosság az árvízi kockázat csökkentésének és megosztásának lehetőségeiről?
47 Mit gondol a lakosság az árvízi kockázat csökkentésének és megosztásának lehetőségeiről? Vári Anna 1 - Linnerooth-Bayer, Joanne 2 - Ferencz Zoltán 1 'MTA Szociológiai Kutatóintézet, 1014. Budapest, Úri u. 49. zNemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (IIASA) "Kockázat, modellezés és társadalom" c. projektje Kivonat: Az MTA Szociológiai Kutató Intézete nemzetközi kutatási munka keretében vizsgálta, hogy milyen, az érintettek számára is elfogadható kockázatcsökkentési és -megosztási megoldások felelnének meg leginkább a hazai gazdasági-társadalmi feltételeknek. Az Intézet 2001. márciusában lakossági közvélemény-kutatást végzett, hogy feltátja, hogyan vélekednek a lakosság különféle csoportjai az egyre növekvő árvízkárok legfontosabb okairól, legsúlyosabb következményeiről, a megelőzés és kockázatmegosztás különböző stratégiáiról, valamint az árvízi biztosítás különböző formáiról A közvélemény-kutatást négy területen, a Felső-Tisza vidék egyik árvízi öblözeténuk kistelepülesein, Szolnokon, egy Zala-megyei kistérség kistelepülésein és Székesfehérváron - azaz két-két árvízveszélyes, illetve kevéssé veszélyeztetett területen - végezték Kulcsszavak: árvíz, árvízkár, árvízi kockázat. Bevezetés Az elmúlt évek egyre növekvő árvizei, s különösképpen a 2001 évi gátszakadás fokozódó kihívást jelentenek a hazai árvízvédelmi politika számára. Továbbfejlődésben van az a szemlélet, amely szerint pusztán az árvízvédelmi töltések magasításával elkerülhetők a katasztrófák. Egy, a közelmúltban megfogalmazott koncepció felhívja a figyelmet arra, hogy "a töltések emelésének észszerű, fizikai és gazdasági korlátai vannak. Tehát semmiképpen sem lehet megoldás, hogy a töltéseket mindenek fölé emelve és csak töltésekben gondolkodva próbáljuk megteremteni a nagyobb árvizek elleni nagyobb biztonságot" (Váradi, 2001: p. 5). A vízügyi kormányzat a megváltozott természeti és területhasználati peremfeltételek, valamint a XXI században rendelkezésre álló eszközök (pl előrejelző rendszerek, számítógépes szimulációs modellek, stb ) ismeretében célul tűzte ki a Vásárhelyi Pál nevéhez fűződő, másfél évszázados Tisza-szabályozási terv továbbfejlesztését. A koncepció lényege az eddiginél jóval összetettebb védekezési stratégia, amely a töltések magasítása mellett egyrészt a nagyvízi meder vízszállító képességének javítását, másrészt a mentesített ártér egyes részeinek árhullámok levezetésre való felhasználását jelentené {Váradi, 2001). Az árvízi problematika másik kulcskérdése a károk megosztása. Az eddigi gyakorlat szerint a kormány az árvizeket követően, számos gazdasági és politikai tényezőt mérlegelve dönt a károsultak kompenzálásáról. Ez a rendszer egyrészt kiszámíthatatlan (a kompenzáció az elmúlt évek során 10 % és 100 % között változott!), másrészt nem hatékony, mert nem ösztönzi az érintetteket a károk megelőzésére (pl. hogy a legveszélyeztetettebb területekről elköltözzön, az árvízveszélynek jobban megfelelő házakat építsen, esetleg olyan gazdálkodási ágakra térjen át, amelyek kevésbé érzékenyek az elöntésre). Ráadásul a jelenlegi rendszer számos konfliktus forrása; pl. sokan igazságtalannak tartják, hogy vannak, akiknek a házát az eredetinél jobb állapotúvá építik újjá, és emellett a biztosító társaságoktól is kapnak kártérítést. A kockázat-megosztási rendszer hatékonyabbá, kiszámíthatóbbá és átláthatóbbá tételére, az állami terhek csökkentésére, a magán biztosító társaságok eddiginél intenzívebb bevonására korábban már születtek javaslatok (Halcrow Water, 1999), kormányzati koncepció azonban ebben az ügyben még nem ismeretes. Az MTA Szociológiai Kutató Intézete egy nemzetközi kutatási projekt' keretében azt vizsgálja, hogy milyen kockázatcsökkentési és -megosztási megoldások felelnének meg leginkább a hazai gazdasági-társadalmi feltételeknek, amelyek az érintettek számára is elfogadhatóak lennének. A projekt részeként 2001 márciusában lakossági közvélemény-kutatást végeztünk" annak érdekében, hogy feltárjuk, hogyan vélekednek a lakosság különféle csoportjai az egyre növekvő árvízkárok legfontosabb okairól, legsúlyosabb következményeiről, a megelőzés és kockázatmegosztás különböző stratégiáiról, valamint az árvízi biztosítás különböző formáiról (Vári és Ferenc:, 2001). A közvélemény-kutatást négy területen: a Felső-Tisza vidék egyik árvízi öblözetének kistelepülésein, Szolnokon, egy Zala-megyei kistérség kistelepülésein és Székesfehérváron - azaz két-két árvízveszélyes, illetve kevéssé veszélyeztetett területen - végeztük, a minta nagysága mindenütt 100 személy volt. A kistelepüléseket véletlenszerűen választottuk ki, a megkérdezettek száma a lakosság számával arányos volt. A minta nem és életkor szempontjából reprezentatív volt Elemzéseket végeztünk a teljes mintára, a négy területi almintára, a demográfiai változókra, és néhány további olyan háttér-változóra, a melyek korábbi vizsgálataink (Rozgonyi, 2000; Tamás, 2000; Vári, 2000) során fontosnak bizonyultak az árvizekkel kapcsolatos attitűd szempontjából. Ilyen változók pl. a korábbi árvizekben való érintettség, a veszélyeztetettség mértéke, az anyagi helyzet, illetve a biztosítással való rendelkezés. Az eredményeket a következőkben foglaljuk össze. Az árvizek okai és következményei Első kérdésünk arra vonatkozott, hogy milyen okok miatt nőttek meg az árvízkárok az elmúlt években Magyarországon. (Mindenki legfeljebb négy okot jelölhetett meg ) Az 1. táblázatból látható, hogy a felsorolt okok közül a legtöbben a gátak karbantartásának elhanyagolását (73 %), az erdők kivágását (63 %), illetve a megfelelő gátak építésének elmulasztását (57 %) választották, de a ' A kutatást a laxenburgi Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (International Institute for Applied Systems Analysis, IIASA) koordinálja. A projektben a IIASA és az MTA Szociológiai Intézet munkatársain kívül a Stockholmi Egyetem kutatói vesznek részt 2 A közvélemény-kutatást egy, a különféle érintettekkel 2000. júniusában végzett mélyinteijús vizsgálattal készítettük elő (Vári, 2001).
