Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.
53 Megvalósult terv - 1996 Több érv is ennek megvalósítása mellett szólt: a Duna-víz a holtágba való érkezése előtt megtisztul a lebegőanyag és a foszfor nagy részétől. Ebben jelentős szerepe van az új beruházásként létrehozott előtározónak, mely nagy területen teszi lehetővé az öntözést is (Palotásné 1996). Emellett új műszaki létesítmény a mintegy 1.5 km hosszú tápcsatorna a PARt és a Csámpai-patak között, valamint az egyfajta mederszűkítést jelentő Parshallcsatorna Dunaszentgyörgy alatt. A Faddi-Dunába beérkező víz 1996-ban még csak a Bartal-zsilipen, (ill. Bartal-csatornán) keresztüljuthatott a Tolnai-Dunába. 1999re megépült a két holtágat közel az Öreg-Dunához összekapcsoló 3 km-es ún. összekötő csatorna is. Annak ellenére, hogy ezen keresztül csak szivattyúk segítségével juthat a víz a tolnai holtágba, mégis van elfogadható magyarázata az energiaigényes beruházásnak: sok éves vizsgálati tapasztalatunk, hogy itt a legjobb a faddi holtág vízminősége; a tolnai ágba erről a pontról átjuttatott víz minősége tovább javul a Bartal csatorna torkolatáig a doromlási nádas szűrőmező révén (Kiss 1997). Az 1999-es próbaüzemet követően mindmáig nem helyezték üzembe ezt a létesítményt. Megvalósult vízpótlások Az elkészült vízpótló rendszer két „nedves" évet (1997, 1999) leszámítva betöltötte szerepét (2. táblázat). 2001-ben 08. 30-ig: 5.9*10 6 m 3 víz folyt be a faddi holtágba. 2. táblázat Vízpótlás és annak hidrológiai hatásai a faddi holtágban (1996-2000) Mérlékegyég. 1996 1998 2000 Vízmennyiség lO'n? (1.5J-0.2 4,8 6,33 Térfogatváltozás 10 6 m 3 0,06 -1,34 Vizszintváltozás cm +3 -67 Csapadék mm 713 455 Vízbetáplálás nélkül cm -240 -316 Vízvizsgálatok A KDT KF - s jogelődje a KDT VÍZIG - kisebb-nagyobb megszakításokkal 1970 és 1996 között végzett vízminőség vizsgálatokat a holtágakon, általában a Tolna megyei ANTSZ-szel közösen. Természetesen csak nagyon kivonatos lehet ekkora időszak bemutatása. A leghosszabb periódusban a klorofill-a változásait mutatjuk be (2. ábra): I -Fadd • Tolna - Bogyiszló Az 1996-os próbaüzem alatt a Paksnál regisztrált 1.5 millió m 3 vízből csak mintegy 200 ezer m 3 jutott be a faddi holtágba. Ugyanis a nagyobbik hányad a talajvízhiány pótlására fordítódott. A vízpótlás ellenére csak 1998-ban lett pozitív a holtág térfogatváltozási egyenlege - a sok csapadék következtében. Elgondolkodtató a táblázat utolsó sora, mely szerint vízpótlás nélkül 2-3 m-rel (!) is alacsonyabb lehetett volna a faddi holtág vízszintje! Hogy ez mégsem következett be, annak fő oka a talajvíz-készlet jelentős háttér kapacitása. Monitoring (1997-2001) tervezet maradt Az 1996-os próbaüzemi vízpótlás idején példa értékű összhangban folyt a vízminőség vizsgáló monitoring a Szekszárd-Paksi Vízi Társulat (vízpótlás működtetése), a PARt (rendszeres heti mérések), a Tolna Megyei ÁNTSZ (strand ellenőrzések), a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság (hidrológiai észlelések) közreműködésével s a KDT Környezetvédelmi Felügyelőség Mérőállomásának (mintavételek, helyszíni- és labor mérések) koordinálásával, értékelésével (Kiss 1996a). Annak ellenére, hogy elkészült mind a hosszú távú monitoring program (Kiss 1996b), mind pedig a vízpótlás üzemelési szabályzata (Kiss 1998) mindez csak tervezet maradt. Ezek a holtágak önkormányzati tulajdonba kerültek s így a vízminőségük ellenőrzése sem állami feladat többé. Maradtak mindösszesen az ÁNTSZ - elsősorban higiénés jellegű strand - vizsgálatai. 2. ábra. A klorofill-a maximumok alakulása a három holtágban (1970-2001) A faddi holtág az 1980-as évek végére erősen eutróffá akkori kategóriák szerint politróffá - változott. A Cylindrospermopsis raciborskii nevű fonalas kékalga okozta (Balatonban is) a kellemetlenségek nagy részét: sárgászöldre színezte a vizet. Mára már háttérbe szorult, jelenleg kisebb testű, de ugyancsak fonalas kékalgák képezik az alga-biomassza nagy részét. Több alkalommal kellett az elmúlt évek során bezárni strandot a nem megfelelő higiénés vízminőség miatt (Tolnai Népújság - online). A romló vízminőség is fesz:ítö kényszerré tette a vízpótlás megoldásának megkeresését. Az ilyen minőségű, megjelenésű víz inkább már taszító, eltávolító hatású, mintsem hogy idegenforgalmi vonzerő lenne. Nem beszélve a sok üdülő tulajdonosról és a nemzetközi versenyek számára kiépített kajak-kenu pálya megfelelő vízszint-igényéről. A tolnai holtágban rendszeresen 200 ng/1 értéknél magasabb klorofill-a koncentrációkat mértünk. Ennek fő oka a termelési hasznosítás volt: intenzív halászat, libatenyésztés. Mára ezek megszűntek (libatelep), ill. kezelhető mértékűvé váltak (halászat). Az 1990-es évek elejétől megjelent a tolnai holtág szociális hasznosításának gondolata is (Kiss 1993a, 1993b). Természetesen ez körültekintő felmérést és nagyon sok pénzt igényel. Mindezt az átalakuló folyamatot nem máról-holnapra kell elképzelnünk. A bogyiszlói holtág egy-két mérési értéke azt jelzi, hogy ez a holtág a legrosszabb vízminőségű. Ez a túlzott algaprodukció gyakran okozhat (és okozott is) halpusztulást. A kémiai komponenseket az 1992-94-es méréseink alapján elemezve elmondhatjuk, hogy mindhárom holtágban sok a bomlásban levő oxidálható szerves anyag (KOI d: 46160 mg/l, BOI s: 6-30 mg/l). A pH a már jelzett intenzív algatevékenység következtében aránylag magas (8,5-9,3). Az ammónia kiugró értékei (1,2-6,2 mg/l) különösen a magas pH-értékek miatt válhatnak veszélyessé a vízi élőlények számára (halpusztulás). A kémiai vízminőség mindhárom holtág esetében kifogásolható. A bogyiszlói holtág ugyanakkor egyenesen szennyvíznek bizonyult (Kiss 1994, 1992 a, 1992b)!
