Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.
52 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN Y 2002. 82. ÉVF. A Faddi-, a Tolnai- és a Bogyiszlói-Holt-Duna vízminősége Kiss Gábor Zörényiné Sülé Ágnes Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Állami Népegészségügyi- és Tisztiorvosi Szolgálat Felügyelőség, Székesfehérvár Tolna Megyei Intézete, Szekszárd Kivonat: A három szorosan összefüggő holtág Tolna megye déli részén, Gemenctöl északra terül el. Vízminőségük rapszodikusan változott. Emiatt s az ide kilátogató üdülők érdekében a vfzpótlás gondolata már a 80-as években felmerült. Az aszályos éveket követően 1996-ban már üzemelt kísérleti jelleggel a Paksi Atomerőmű Rt. kondenzátor hűtővízét felhasználó vízpótló rendszer. Ennek lényege, hogy a Faddi-hollágba (1996) befolyó hűtővíz onnan a Bartal-zsilipen vagy/és egy mesterséges tápcsatorna útján (1999-től) jut a Tolnai-holtágba A Faddi-holtágon kedvezőek voltak a kezdeti tapasztalatok: csökkentek a klorofill-a koncentrációk, lényegesen kisebb biomasszákat képezett a domináns Cylindrospermopsis raciborskii. A Tolnai-holtág helyzete több szempontból is rosszabb. A 90-es évek elejéig gazdasági hasznosítású volt (halászat, libatelep, öntözés) Társadalmi kezdeményezésre megindult a holtág rehabilitációja. 1993 előtt jellemző volt itt a rendkívül kiszámíthatatlan vízminőség' csaknem minden kémiai és biológiai paraméterre. Itt is a már említett C. raciborskii a domináns cianobaktérium faj. A Bogyiszlói-holtág helyzete a legrosszabb. Nemcsak a hatalmas mennyiségű üledék miatt. Több alkalommal is szennyvíz minősítésű volt. 1996 óta a holtágak vízminőségéről kevés információ áll rendelkezésünkre A holtágak megmentését helyi (alapítványok) és országos (jogszabályok) szinten kezdeményezték. Kulcsszavak: holtág, vízminőség, vlzpótlás, vízvédelem, monitoring Bevezetés Magyarországon a fellelhető holtágak száma megközelítően 400, szélességük általában 80-150 m, a vízmélység rendszerint 2-3 m, de helyenként jóval nagyobb is lehet. A vízmélység - főként az utóbbi évek száraz időjárása következtében - erősen csökkent, sőt nem egy holtág teljesen ki is száradt. A holtágak medrét rendszerint vastag iszapréteg borítja. Összterületük kb. 70 km 2, víztérfogatuk mintegy 140 millió m 3, azaz a Velencei-tó térfogatának közel négyszerese (Pálfai 1994). Földrajzi elhelyezkedés Gerjen és a Sió torkolata között a Duna jobb partján található a faddi (Faddi-Duna) és a tolnai holtág (Tolnai-Duna). A XIX. századi dunai töltésépítések során a két Dunaágat végérvényesen elzárták a főmedertől, így még árvíz idején sem kapnak közvetlen felszíni táplálást a Duna felől (.1. ábra). A fadd-dombort üdülőterület PA*/' ' 1. ábra A Faddi-, a Tolnai- és a Bogyiszlói Holt-Duna területe Az élővízzel közvetlenül nem táplált holtágak közül a legrégebbi a bogyiszlói. Ez már a XVIII. század végén készült Marsigli-térképen is egy teljesen elzárt, lefolyástalan mederszakasz (/. táblázat). A mindenkori vízállás a talajvíztől függ (Bratán 1987, Bratán & Hajós 1992). 1. táblázat A három holtág néhány jellemző földrajzi, ill. hidrológiai paramétere Paraméter Mértékegység Bogyiszló Fadd Tolna Terület ha 52 210 232 Vízmélység m 1-2 2-3 1-2 Víztérfogat 10" m 3 1,3 6,6 3,5 Vízgyűjtő ter. km 2 25 201 71 Uled. vastagság m 1-2 (5!) 0,5-1 1-1,3 Uled. mennyiség 10 6 m J 1,3 1 1,4 Holtágak hasznosítása - elvárások A holtágak hasznosítása iránti igény már kialakulásuktól kezdődően fölmerült. Elsőként a vízgazdálkodás tartott igényt a holtágakra (Pálfai 1994). A nagyobb kiterjedésű, megfelelő vízminőségű és vízmélységű holtágakat jóléti célokra (fürdésre, pihenésre, vízisportolásra) is egyre inkább igénybe vették. A termelési célú hasznosítás egy részénél (halászat, víziszárnyas tartás) tapasztalható egyre fokozódó terheléshez a holtágak igen nehezen alkalmazkodnak. A holtágak vízteréhez kapcsolódó sajátos élővilág megőrzése, a biológiai diverzitás fenntartása azonban - a védett területeken túlmenően is - hosszú távú nemzeti érdek, amit a holtágak különböző célú hasznosításai nem veszélyeztethetnek. Vízpótlás - szükségessége A három holtág területén már korábban is jelentkeztek - ha nem is azonos mértékben -vízminőségi-vízmennyiségi problémák. Az üledék csaknem teljes mértékű kikotrása szorító kényszer (/. táblázat). E műszaki beavatkozás nélkül nem képzelhető el jó vízminőség. Ennek kialakulásához elengedhetetlenül szükséges a megfelelő vízmennyiség biztosítása is. Erre vonatkozóan már az 1980-as évek végén megszülettek az első tervek. Tolna és Bogyiszló önkormányzata még 1991-ben az olasz kormányhoz beadandó támogatásért és kedvező hitelnyújtásért is pályázott - sikertelenül (Paghera et al. 1991). A Budapesti Műszaki Egyetem kutatói vizsgálták többek között (Szolnoky 1991) a Paksi Atomerőmű Rt. (PARt) kondenzátor hűtővizének bevezetését a Paks-Faddi főcsatornán (Csámpai-patak) keresztül a faddi holtágba (/. ábra). Tovább pedig a Bartal-zsilipen át kerülhet a víz a Tolnai holtágba (Kiss 1991).
