Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.
18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. Jegyzék a magyarországi árvaszúnyog-faunáról (Diptera: Chironomidae): eredmények és tanulságok Dévai György, Móra Arnold DE TTK, Ökológiai és Hidrobiológiái Tanszék, 4010. Debrecen, Pf.: 71. Kivonat: A hazai árvaszúnyog-fajok névjegyzékében 5 alcsalád 96 génuszából 228 faj szerepel, s a legjobban szűkre szabott becslések szerint is további 26 génusz és 90 faj előfordulása várható. A jegyzékben s;íerepel még 34 nomen dubium és 11 olyan név, amelyeket nem lehetett egyetlen jelenleg érvényes névnek sem megfeleltetni. A jegyzék összeállításában az első lépést az irodalmi anyag feldolgozása jelentette. Ennek során összegyűjtöttük a hazai árvaszúnyogokkal foglalkozó forrásmunkákat. A faumsztikaílag is értékelhető adatok alapján rendszertani, illetve génuszon belül alfabetikus sorrendijén összeállítottuk a fajok jegyzékét. Felsoroltuk a szinonim neveket, megadtuk az etalonnak tekinthető három nemzetközi forrásmunka alapján az elterjedésre és az ökológiai igényre vonatkozó információkat, majd minden fajnál időrendben felsoroltuk azokat a publikációkat, amelyekben a faj szerepel. Ezt követően a jegyzékben lévő neveket a jelenleg érvényes nevezéktan alapján revideáltuk. Megjegyzésként feltüntettük, hogy van-e az adott fajnak magyarországi előfordulást bizonyító példánya, s ha igen, akkor milyen gyűjteményben található. A gyűjtemények közül a legnagyobbat, a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményét még nem revideálták, így ennek az adatai nem szierepelnek a jegyzékben. Ismertettük továbbá az elterjedési terület hazánkhoz legközelebb eső földrajzi és/vagy közigazgatási egységét, illetve az eddig ismertté vált élőhely-típusokat. A hazai árvaszúnyog-fauna jegy/ékének összeállításánál számos nehézséggel kerültünk szembe. Az irodalmi anyag modem nevezéktan alapján történő revideálását a taxonómiai problémák mellett sok esetben a bizonyító példányok hiánya is nehezítette. Nagy gondot jelentett a többféle nevezékian használata, ezért a jegyzékben olyan nevek is szerepelnek, amelyeket nem lehetett semmilyen érvényes fajnéwel azonosítani. Kulcsszavak: árvaszúnyog, névjegyzék Bevezetés Az árvaszúnyogok (Chironomidae) családja az egyik legnagyobb a Diptera renden belül. Habár ez az egyik legjobban ismert család a kétszárnyúak között, és elég jól kutatott, a hazai fauna kevéssé ismert csoportját alkotják, ami elsősorban taxonómiai nehézségekre vezethető viszsza. Az árvaszúnyogok jelenlegi rendszertana az összes életstádium jellemzőinek egyidejű figyelembevételén alapul. Ez nem mindig volt így, és a legújabb rendszertani vizsgálatokig az árvaszúnyogoknak kétféle osztályozása létezett ( Sether et al 2000). Az egyik kizárólag az imágók vizsgálatán alapult, s ez kevés, nagy fajszámú génuszt eredményezett. A másik, csak a lárvák vizsgálatán alapuló rendszerre a sok, kis fajszámú génusz volt jellemző. A kétféle rendszer egymástól elkülönülten létezett, amely rendkívüli módon megnehezíti a régebben közölt fajok modern taxonómiai elvek alapján történő besorolását. Ezt tovább nehezíti, hogy sok esetben nem áll rendelkezésünkre bizonyító példány. További problémát jelent, hogy gyakran a rokon fajok (pl. a Chironomus génusz fajai) morfológiai bélyegek alapján nem különíthetők el egymástól egyértelműen, a biztos azonosítás csak modern taxonómiai módszerek (kariológia, enzimológia, pásztázó elektron-mikroszkopia) segítségével végezhető el (Dévai et al. 1983, 1984a; Dévai ésPreczner 1985). Munkánk célja a hazai árvaszúnyog-fauna megismerése. Ennek első állomása a teljes hazai szakirodalom feldolgozása, a hazánk területéről eddig leírt fajok számbavétele, és a legfrissebb taxonómiai eredmények alapján történő revíziója. Anyag és módszer A jelenlegi névjegyzék főképp irodalmi feldolgozáson alapul. Ennek során felkutattuk az összes olyan publikációt, amely a hazai árvaszúnyogokkal foglalkozik. A faunisztikailag értékelhető 114 munka adatai alapján rendszertani, illetve génuszon belül alfabetikus sorrendben összeállítottuk a fajok jegyzékét, amelyben szerepelnek a szinonim elnevezések és az etalonnak tekinthető három nemzetközi forrásmunka (Fittkau és Reiss 1978; A she és Cranston 1990; Sether et al. 2000) alapján az elterjedésre és az ökológiai igényre vonatkozó információk. Minden fajhoz időrendi sorrendben megadtuk azoknak a közleményeknek a jegyzékét, amelyekben a faj előfordul. Zárójelben feltüntettük továbbá azt a nevet is, amelyen a faj az adott publikációban szerepel, illetve azoknál a fajoknál, amelyeknek tudunk a magyarországi előfordulást bizonyító példányáról, feltüntettük azt a gyűjteményt is, ahol a példány megtalálható. A bizonyító példány nélküli fajok esetében összehasonlítottuk a faj ökológiai igényeit és elterjedési viszonyait a faj magyarországi lelőhelyének jellemzőivel. Ezek alapján néhány fajt [pl. Krenopelopia nigropunctata (Staeger, 1839)] csak nagyon kis valószínűséggel tekinthetünk a hazai fauna tagjának, ezért ezeket a várható fajok közé soroltuk. Természetesen ez csak tájékoztató jellegű megoldás, biztosat csak a példány vizsgálatával lehetne mondani. A jegyzékben szereplő fajok neveit A.she és Cranston (1990) munkája alapján adtuk meg. Kivétel a Schineriella schineri (Stróbl, 1880), amely génusz nélküli fajként, illetve a Polypedilum dndichi Bérezik, 1957, amely nomen dubium-ként szerepel az említett munkában. Eredmények és tanulságok Az irodalmi anyag feldolgozása alapján a hazai árvaszúnyog fajok névjegyzékében jelenleg 5 alcsalád 96 génuszából 228 faj szerepel, s a legjobban szűkre szabott becslések szerint is további 26 génusz és 90 faj előfordulása várható. A jegyzékben szerepel még 34 nomen dubium, és 11 olyan név, amelyeket nem lehetett egyetlen jelenleg érvényes névnek sem megfeleltetni (vö. Ashe és Cranston 1990). A teljes névjegyzék a Papp László által szerkesztett "Checklist of the Diptera of Hungary" című kötetben jelenik meg 2001-ben, a Magyar Természettudományi Múzeum kiadásában. Mivel ebben a kötetben a fö cél az adott faj első hazai előfordulási adatát tartalmazó, továbbá szükség szerint - az azt megerősítő forrásmunkák bemutatása, a teljes, azaz az általunk ismert összes eddigi lelőhely adatot is tartalmazó anyagot külön dolgozat formájában is közre kívánjuk adni (vö. Móra és Dévai 2002).
