Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

19 A névjegyzék összeállítása során számos problémával kerültünk szembe Ezek főbb típusaiból sorolunk fel néhány példa értékű esetet. (1) Több esetben az első közlés nem egyértelmű fajnevet tartalmaz, hanem a fajt fajcsoportba tartozóként (pl. "Glyptoíendipes cauliginellus-gioup"), illetve típusként (pl. "Polypedilum breviantennatum-t") tüntetik fel. (2) Több publikációban olyan nevet közölnek, amely a jelenlegi nómenklatúrában kérdéses szinonimaként szerepel (vö. A she és Cranston 1990). Az Orthocladius fuscimanus (Kieffer, 1908) és az Orthocladius pedestris Kieffer, 1909 fajokat nem közölték a jelenleg érvényes néven Magyarországról, így ezeknek a fajoknak a hazai előfordulása kérdéses (3) A faj lelőhelye nincs Magyarország jelenlegi területén, mint például a Schineriella schineri (Stróbl, 1880) esetében (lelőhely: Szalonca). Habár A she és Cranston (1990) említi magyarországi előfordulásukat, bizonyító példányaikról nem tudunk, így ezeket a fajokat csak várhatóakként vettük számításba a hazai fajok jegyzékének összeállításánál. (4) A faj hazai előfordulásának közlése hibás néven történt, mint például az Acricotopus lucens (Zetterstedt, 1850) faj hazai előfordulásának jelzése "Acricotopus lucidus Staeg." néven (Bérezik 1956). Ez az elnevezés a nemzetközi irodalomban is előforduló hibás név. (5) A taxonómiai problémák közül a következőket tekintjük e helyen említésre érdemesnek. Az "Eukiefferiella longicalcar KiefFer" fajt az Eukiefferiella génusz típusfajaként közli Thienemann 1926-ban Dactylocladius longicalcar KiefFer, 1911 néven: ez téves határozáson alapult, mivel a példány az Eukiefferiella gracei (Edwards, 1929) fajba tartozik (Ashe és Cranston 1990). Emiatt valószínű, hogy az E. longicalcar összes hazai adata az Eukiefferiella gracei (Edwards, 1929) fajra vonatkozik. A Chironomus génusz fajaiból sokat modern taxonómiai módszerek segítségével azonosítottak (Dévai et al. 1984a), ezeket a fajokat bizonyító példány hiányában is faunánk biztos tagjainak tekinthetjük. Több publikációban szerepel a Chironomus reductus és a Chironomus semireductus fajnév. Ezek nem önálló fajokat, hanem lárvatípusokat jelölnek, s ezért az ilyen típusú lárvák a Chironomus génuszba tartozó más fajok lárvái. Az Einfeldia génusz hazai fajai csak lárvavizsgálatokból ismertek. Ezek faji szintű elkülönítése nagyon nehéz, így az összes ide tartozó adatot kérdésesnek tekintjük (ezt a szerzők is sok esetben elismerik). A Polypedilum génusz fajaival kapcsolatos taxonómiai és azonosítási nehézségeket mutatja a sok nomen dubium, illetve az, hogy sok esetben csak fajcsoportokról esik szó a cikkekben. A. Polypedilum dudichi Bérezik, 1957 faj leírása lárvák vizsgálata alapján történt (Bérezik 1957). A név elvetését semmi más nem indokolja, így az érvényes fajnevek közé soroltuk. Érdekes a Harnischia albimana Harnisch, 1923 és a Pseudochironomus prasinatus (Staeger, 1839) nevek esete. Lenz (1926) a Balatonból közöl egy "Harnischia albimanus KiefF" nevű fajt. A fajnak ez az egyetlen hazai adata, bár a későbbiekben többen hivatkoznak rá: Bérezik (1960) "Cryptochironomus (Harnischia) albimanus KiefF." néven említi, majd a "Harnischia albimanus K." a "Pseudochironomus albimanus (K.)" szinonimájaként fordul elő (Bérezik 1966). Innentől kezdve Lenz 1926-os adatára "Pseudochironomus albimanus (KiefFer)" néven hivatkoznak (Bíró 1981, Dévai et al. 1984b). A she és Cranston (1990) a Pseudochironomus albimanus (Kieffer, 1924) nevet a Pseudochironomus prasinatus (Staeger, 1839) szinonimájának tartja. Ugyanakkor létezik egy Harnischia albimana Harnisch, 1923 nomen dubium. Harnisch munkájában ez a név eredetileg mint "Harnischia albimanus K." szerepel, habár KiefFer ilyen nevű fajt sohasem írt le (vö. A she és Cranston 1990). Lenz (1926) Harnisch fent említett munkáját használta a faj azonosílásához, így biztos, hogy az általa említett név nem a Pseudochironomus prasinatus (Staeger, 1839) fajra vonatkozik. Ez utóbbi faj hazai előfordulását Szító (1996) mutate ki. Köszönetnyilvánítás Szeretnénk köszönetet mondani elsősorban Dr. Papp Lászlónak, akinek felkérése nyomán munkánkat elkezdhettük. Köszönet illeti dr. Bérezik Árpádot, dr. Bíró Kálmánt és dr. Szító Andrást, akiktől értékes információkat kaptunk, és publiká:ióíkat is rendelkezésünkre bocsátották. Irodalom Ashe, P.- Cranston, P. S. 1990: Family Chironomidae. In: Soós, A. Papp, L. (eds.): Catalogue of Palaearctic Diptera. Vol. 2. Psychodidae-Chironomidae - Elsevier, Amsterdam-Oxford-New York-Tokyo, p.113-499. Bérezik, A. 1956: Quelques espices de Chironomides nouvelles pour la fauné de la Hongrie. - Opusc. Zool. (Budapest) 1/1-4: 19-24. Bérezik, A. 1957: Polypedilum Dudichi sp. n., eme neue Art der Familie Chironomidae. - Opusc. Zool. (Budapest) 2/1-2: 15-20. Bérezik, A. 1960: Faunistische Ubersicht der bis jetzt bekannten Chironomklen des Balaton-Sees. - Annal. Univ. Scient. Budapest., Sect, biol. 3: 69-73. Bérezik, A. 1966: Chironomidenforschung in Ungarn. - Gewässer und Abwässer 41-42: 136-144 Bíró K. 1981: Az árvaszúnyoglárvák (Chironomidae) kishatározója. In: Vízügyi Hidrobiológia 11. - VIZDOK, Budapest, 229 pp. Dévai Gy - Félszerfalvi J. - Kovács A. - Győri E. 1983: Új lehetőségek az árvaszúnyogok (Diptera: Chironomidae) taxonómiai kutatásában I Pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálatok - Állalt. Közi. 70:25-31. Dévai Gy. - Moldován J. - Lörincz G. 1984a Új lehetőségek az árvaszúnyogok (Diptera: Chironomidae) taxonómiai kutatásában II. Kariológiai vizsgálatok. - Állatt. Közlem. 71: 51-61. Dévai Gy. - Moldován J. - Nagy S. 1984b: Az árvaszúnyog (Diptera: Chironomidae) fauna kutatásának helyzete a Balaton vízgyűjtő területén. - Folia Mus. hist.-nat. bakony 3: 185-196. Dévai Gy. - Preczner Zs. 1985: Új lehetőségek az árvaszúnyogok (Diptera: Chironomidae) taxonómiai kutatásában III. Enzimológiai vizsgálatok. -Állatt. Köziem. 72: 33^5. Fittkau, EJ. - Reiss, F. 1978: Chironomidae. In: lilies, J. (hrsg.): Limnofauna Europaea. - Gustav Fischer Verlag, Stuttgart - New York + Swets & Zeit/ingerB.V., Amsterdam, p. 404—440. Lenz, F. 1926: Chironomiden aus dem Balatonsee. - Archvm. Balaton. 1: 129-144. Móra A- Dévai Gy. 2002: Magyarország árvaszúnyog-faunájának (Diptera: Chironomidae) jegyzéke az előfordulási adatok és sajátosságok feltüntetésével - Acta Biol. Debrec., Suppl oecol. hung. 12 (in print) Sether, O. A. - Ashe, P. - Murray, D .A. 2000: A.6. Family Chironomidae. In: Papp, L. - Darvas, B. (eds ): Contribuüons to a manual of Palaearctic Diptera (with special reference to flies of economic importance). Appendix. - Science Herald, Budapest, p 113-334 Szító A. 19%: Előzetes beszámoló a hínár- és mocsári növényzet alatti ü1 edékfaunáról és annak biomasszájáról a Kiskörei-tározóban - Halászatfejlesztés 19: 81-101.