Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

5. szám - Juhász József: Gondolatok a felszín alatti vízkészlet védelméről

270 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉV F. 5. S Z. Amíg például elődeink vagy a mi meddőhányóink rekreá­ciójára vagy a radioaktív hulladékok 600-10 000 éves elzárá­sára költünk hatalmas összegeket, addig természetesnek tart­juk, hogy felszín alatti vízkészleteinket tudatosan és vissza­fordíthatatlanul szennyezzük és az általunk okozott környe­zeti károkat nem felszámoljuk, hanem vizeink tudatos tönk­retételén dolgozunk. Ha figyelmen kívül hagyjuk a környezetvédelem alapel­vében foglaltakat, hogy a felszín alatti vízkészletet kell véde­ni, és megelégszünk a vízbázisoknak alkalmazott és tervezett földtani tömböcskék vizének védelméről, a mai gyakorlatot még mindig alapvetően meg kell változtatni. A vízbázis-védelem egyértelműsége érdekében a vízbázis (vízműtelep) három jellemző területét különböztetjük meg: 1. a vízbázis területét, ahol a vízkiemelő létesítmények van­nak, 2. a vízbázis hatásterületét (ez az a terület, amelyre ha­tással van a vízbázis, például úgy, hogy ott depressziót hoz létre), 3. a vízbázis hatóterületét. Ezen a területen kialakult vízforgalom hat a vízbázisra A három terület a felsorolás sorrendjében növekszik. Legkisebb a vízbázis területe. Lényegesen nagyobb a hatás­területe. Általában még ennél is nagyobb a hatóterülete, a­honnan a víz vízbázishoz jut. Ez utóbbi legtöbb esetben azo­nos a felszíni vagy a felszín alatti vízgyűjtőterülettel. Példa­ként egy hegylábi vízbázist alapul véve: a vízbázis területe egy-két hektár; a hatásterület 30-80 km 2, hatóterülete pedig esetleg több száz négyzetkilométer. A szomszédos hegyvi­déken végbemenő vízáramlás, utánpótlás is hat a vízbázisra, ugyanakkor a depressziója oda már nem hat ki. Olyan terüle­ten, ahol az utánpótlódás csak felülről lehetséges, a hatáste­rület és a hatóterület általában megegyezik. A készletek védelme érdekében a földtani környezeten belül egy olyan földtani testet - védőidomot - kell kijelölni a készletek meghatározásával egy időben, amely a vízkészlet­védelem fentebb ismertetett szempontjait kielégíti. A hidro­geológiai védelem együttesen és külön-külön vonatkozik az alapvízre, a fizikai-, kémiai és biológiai összetevőkre egya­ránt. Az ideális megoldás, ha a víztermelés tervezett idősza­kában mind a négy komponens azonos marad, vagy az előre tervezett módon a megengedett határértéken belül változik. Azt a földtani tömböt, amelyen belül a termelés kezdete­kor kialakult helyzetet meg nem változtatva vagy egyes ese­tekben javítva a négy komponens állandóságát, vagy terv szerinti változását együtt tudjuk biztosítani, hidrogeológiai védőidomnak nevezzük. Valamely vízbázis köré kialakított hidrogeológiai védői­dom biztosítja, hogy a kutatás során megállapított kitermel­hető vízhozam, a fizikai, kémiai és biológiai összetevők vál­tozatlanok maradjanak a termelés egész időtartama alatt, v. a kutatásnál meghatározott időbeni változást mutassák. A védőidom kialakítása így a termelő és felhasználó szempontjából alapvető fontosságú. Az egymás közelében elhelyezett vízműtelepek gyakran nem teszik lehetővé külön­külön hidrogeológiai védőidomaik kialakítását, mert azok egymásba metszenének. Ilyenkor, ha az egyes vízműtelepek hatnak egymásra, sőt a hatásterületek is átfedik egymást, kö­zös hidrogeológiai védőidomot kell kijelölni. A hidrogeológiai védőidom az adott vízbázis utánpótlási feltételeinek megfelelően felérhet a troposzférába (ha a csa­padékbői nyeri utánpótlását), a felszínre, vagy - ha nincsen utánpótlás és mélyen van a termelendő rétegvíz - maradhat a felszín alatt. Az alsó határa a termelt réteg feküje alatt marad olyan mélyen, ahonnan már utánpótlódásra nem számítunk, és amely rétegre már a termelésnek nincsen kihatása. A hid­rogeológiai védőidom felszíni metszetének felülete a hidro­geológiai védőterület. Tekintettel arra hogy a káros beavat­kozások jelentős hányada a felszínen történik, a hidrogeoló­giai védőterület a védőidom kiemelkedően fontos eleme. A hidrogeológiai védőidom olyan kell legyen, hogy a víz­bázis víztermelésének mind a négy komponense megtartsa eredeti, induláskori állapotát, ill. a vizsgálatkor már előre­látható változást mutassa csak. Ha egy vízmű a kutatás és tervezés során egy meghatározott vízhozam és minőség ki­termelésére készült, ezeket a tulajdonságait bármeddig fenntartsa vagyis az adott termelő vízbázist unokáink és azok dédunokái is ugyanabban a formában hasznosíthassák Ha ezt nem így biztosítjuk, akkor ugyanazt tesszük mint­ha a kommunális, vagy veszélyes szennyező anyagokat kel­lő védelem nélkül dobáljuk szét, és elváljuk unokánktól, hogy ha majd az általunk elhelyezett szennyezések okozta kár már kibírhatatlan, ők tegyenek valamit, ahelyett, hogy mi gondoskodtunk volna saját szemetünk károkozásának mega­kadályozásáról, megfelelő elhelyezéssel. Egy olyan esetben, amikor nem település, hanem egy ipartelep mezőgazdasági telep előre meghatározott idejű víz­igényéről van szó, a védőidom lehet korlátos ideig működő, de elsősorban mennyiségi szempontból. Vízminőséget ron­tani ilyen esetben sem szabad. Az időleges védelmet nyújtó megoldások álszenteskedő köpenybe bújtatott időzített bombák, amit a természettudo­mányt ismerő és a jövő nemzedéke előtt felelősséget vállaló szakember soha nem alkalmazhat. A felszín alatti vízkészletek védelme azt jelenti, hogy azo­kat mind mennyiségileg, mind minőségileg meg kell óvni minden olyan behatástól, ami a természetes vízkörforgalom során bekövetkező mennyiségi és minőségi változásokon túl­menően, káros változásokat okoz. Ebből az alaphelyzetből kiindulva a felszín alatti vizeket mennyiségileg és minőségi­leg csak annyira szabad antropogén oldalról terhelni, hogy a­zok a módosítás után olyan új egyensúlyi vízháztartási álla­potot vegyenek fel, amellyel továbbra is belesimuljanak az e­redeti természetes dinamikus állapotba A vízkészletek védelme tehát dinamikus készleteknél azt jelenti, hogy a megváltoztatott vízháztartás során kialakuló új dinamikus egyensúly az eredeti természetes vízforgalom­hoz képest semmi esetre se jelentsen olyan káros állapotot, aminek az elhárítására később beavatkozási kényszer ala­kuljon ki. Sztatikus vízkészletek esetén a felszín alatti vízkészletek védelme azt jelenti, hogy az előre elhatározott kibányászás során a készleteket semmi olyan külső antropogén behatás nem éri, ami a tervezett kivételt mennyiségi, telepnyomás változási, vagy minőségi vonatkozásban módosítja. A vízkészlet védelmét szolgáló védőidomon belül az elő­ző feltételek mind térben, mind időben teljesüljenek. Ha a felszín alatti vízkészletek védelmét a felszíni víz­készletéhez hasonlítjuk, akkor nem csak a vízbázishoz érke­ző víz minőségét kell megkötnünk, hanem az indulási olda­lon a beadott szennyezés mennyiségét és koncentrációját is, hogy a szennyező anyag szivárgása közben sehol ne okozzon kárt se kémiailag se biológiailag. Ez a feltétel például a me­zőgazdaság által mutatkozó "túltrágyázás" felszín alatti víz­be jutó nitrát stb. maximumát is elő kell írni. A szennyező anyagokat jelen vizsgálatunk esetén két nagy csoportba sorolhatjuk: - a lebomló, és a - nem lebomló szennyező anyagokra Időben pedig:

Next

/
Oldalképek
Tartalom