Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
4. szám - Mihnea. Iulian–Kalmár János: A Körösvarsánd (Varsand)–Nagypél (Pilu) belvízmentesítési terület hidrológiai sajátosságai
M1HNEA, I. - KALMÁR, J.: Körösvarsánd-Nagypél belvízmentesítés 221 gyagos-kőzetlisztes üledékek követik, legalább három (nem mindig összefüggő) homok, illetve kavicsos homokszinttel. A kiemelkedő hátságok mentén felső pleisztocén korú (javarészt infúziós) lösz található, míg az alacsonyabban fekvő területek felszínét ártéri eredetű agyag, agyagos kőzetliszt és kőzetlisztes agyag fedi. A kvarter összvastagsága meghaladja a 200 m-t, nyugat felé növekvő tendenciával (Rónai A., 1981). Crisul Morilor (Mabm-cs.) Jelkulcs EE! ' EH3 2 3 ESZ) < I 1 s t 7 8 kos üledékek jelennek meg. A 2,0-4,0 m mélységtartományban viszont a homokos üledékek vagy a homoklencsék a jellemzők, az itt is előforduló agyagos-kőzetlisztes üledékekkel együtt. A különböző szemcse-összetételű üledékek vízáteresztő képessége (k, m/nap) tág határok között változik: Üledék k (m/nap) Agyag <0,01 Kőzetlisztes agyag, agyagos kőzetliszt 0,3-0,5 Homokos agyag 0,5-0,8 Agyagos és kőzetlisztes homok 0,8-1,0 Homok 16,6 Kavicsos homok 31,2 3. ábra. Földtani szelvény a hidrogeológiai megfigyelőfúrásokon át, Körösvarsándtól délre 1. Homokos-kőzetlisztes agyag; 2. Agyag; 3. Agyagos kőzetliszt; 4. Agyagos homok; 5. Finom-közepes szemcséjű homok; 6. Durvaszemcséjü, aprókavicsos homok; 7. Hidrogeológiai megfigyelő fúrás; 8. Talajvízszint 1996. jan. 11-én; 9. Talajvízszint 2001. okt 10-én Fig. 3. Geological cross-section through the hydrogeological observation wells, at S of Vár^and 1. Sandy-silty clay; 2. Clay; 3. Clayey silt; 4. Clayey sand; 5. Finemiddle grained sand, 6. Coarse grained sand with fine pebbles; 7. Hydrogeological observation well; 8. Groundwater level, 11. 01. 1996; 9. Groundwater level, 10. 10. 2001. A Körösvarsándtól délre fúrt vízföldtani észlelőkutak (Fl, F2, F3 és F4) adatai alapján ( Hart a hidrogeologicá, 1987) a terület háttérképződményét képviselő kőzetlisztes agyagban két homokkal, homokos-kőzetlisztes agyaggal és agyaggal kitöltött, eltemetett meder húzódik. A keleti meder a Malomcsatorna, a nyugati a mélyedés tengelyét képező P2 csatorna alatt található. Az F3 jelű fúrásban 6,6-8,2 m között a kőzetlisztes agyagban egy homoklencse jelenik meg (3. ábra). Az FI és F2 jelű fúrások a kőzetlisztes agyag feküjét képező durva (aprókavicsos) homokban álltak meg, 19 ill. 22 m mélységben. A fúrások által a felszínközeiben haránttolt üledékek szemcseeloszlása a 2. táblázatban látható. 2. táblázat Az F1-F5 jelű vízföldtani fúrások által harántolt üledékek szemcseeloszlása (%) Üledéktípus Szemcsefrakciók Üledéktípus >0,005 0,005-0,063 0,063-2 Üledéktípus Agyag Kőzetliszt Homok Finom agyag 63-70 28-35 0-4 Agyag 50-58 42-47 3-10 Kőzetlisztes agyag 40-47 50-58 10-25 Agyagos kőzetliszt 17-25 55-70 15-30 Mérnökgeológiai szempontból fontos megjegyezni, hogy a 0,0-2,0 m mélységtartományban a gyenge vízáteresztő-képességű, agyagos-kőzetlisztes, agyagos-kőzetlisztes-homoA fentiekből kitűnik hogy a felszínen jelenlévő vízzáró réteg miatt a csapadékvíz nem tud, vagy legalább is igen csekély mértékben tud leszivárogni a vízáteresztő rétegekig és fordítva: kiszáradás esetén a mélyebben fekvő, vízzel telített homokrétegekből csak kapilláris úton jut fel egy csekély mennyiségű víz a gyökérzónába ill. a felszínre. 4 Vízföldtani adatok A mintaterület vízföldtani adottságait a négy fúráson és a 14 ásott kúton 2001. október 10-13. között végzett észlelések alapján mutáljuk be. A területen két víztároló réteg jelenik meg. A felső, talajvíz-szint nyugalmi szintje 2,3-4,4 m mélységben volt mérhető. A nyugalmi szint által kirajzolható hidroizohipszák egy kelet-nyugati áramlást feltételeznek, 0,7-0,9 %o lejtéssel. Szivattyúzással 2,3-2,5 m szintkülönbségnél 1,25-3,07 l/s vízhozam érhető el A talajvíz összsó-tartalma 530-580 mg/l, északnyugaton 1000mg/l körül; keménysége 10-30 nK° között változik. A Na +-tartalom 83,70-132,70 mg/l, ÉNy-on 250mg/l; a CX-tartalom 30-70 mg/l, ÉNy-on 250 mg/l. A különböző mérési helyek között a víz össz-só, anion és kation-koncentrációja között lényeges különbségek vannak, ami azt bizonyítja, hogy nincs egy összefüggő víztározó réteg, a víz lencseszerű akkumulációkban és a finomszemcsés üledék pórusaiban helyezkedik el. A második szint a mélységben jelenik meg, a 13,418,4 m-ben megütött kavicsos homokrétegben. E rétegvíz túlnyomásos jellegű, 4,3 m szintkülönbségre 3,3 l/s hozammal. Keménysége 42 nK°, 749 mg/l Na +-t és 996 mg/l Cl~-t tartalmaz. A talajvíz és a felszíni vizek analitikai adatai a 4. táblázatban találhatók 5 Hidrológiai adatok A terület állandó vízfolyásait a Fehér-Körös (Crijul Alb), mint természetes és a Malom-csatoma (Cri?ul Morilor) mint (részben) mesterséges medrü vízfolyás képezik. A mélyebb fekvésű területeken az ideiglenes jellegű állóvizeken kívül a mintaterülettől délre található a 90 ha nagyságú ottlakai (Grániceri) halastó, egy mesterségesen létrehozott állóvíz, amely a P5 jelű főcsatorna közvetítésével a Nagypél-Körösvarsánd területtel áll kapcsolatban. A Fehér-Körös a mintaterülettől északra folyik az 18861892 között kiépített magas gátak közé szorítva (Korbély J. 1916), amelyek képesek védelmet nyújtani a 2 %-os és részben a 0,5 %-os gyakoriságú árvízszint esetében. A folyó szélessége közepes vízálláskor 80-150 m között váltakozik mélysége a sodrás vonalában 1,3-3,8 m között van, esése a
