Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
2. szám - Bezdán Mária: Árhullámok befejeződése a Közép- és Alsó-Tiszán
BEZDÁN M.: Árhullámok befejeződése a Tiszán 125 függ, hogy az adott esetben a mellékfolyók a Tisza mely szelvényeire hatnak, és hol idézik elő a fófolyó árhullámát időben befejező tetőzést. Az elvégzett statisztikai vizsgálat a Tisza önálló vagy hidrológiai függetlenségét nélkülöző árhullámai előfordulási arányainak meghatározásával lehetővé teszi az előrejelzéseket illetően a mellékfolyók és a befogadó árhullámainak fokozottabb figyelembevételét. A elmondottakat részletesebben az alábbi két esettanulmány igazolja (Bezdán, M., 1999 ): 1. esettanulmány: A Maros folyón 1975. júliusában az 1970. évi addigi legnagyobb vízállásokat is meghaladó árhullám vonult le, amely csak Makó alatt csendesedett meg, hiszen a Tiszában kevés volt a víz: a folyó ki sem lépett még anyamedréből, s a duzzasztóművek is üzemben voltak. Ez alkalmas feltétele volt a Maros Tiszára gyakorolt hatása tanulmányozásának. A Maros árhulláma során július 8-án Makón 420 cm volt a vízállás, amikor Szegeden még csak 510 cm. Az ^rval jelölhető szegedi Tisza-vízállások j>„-nel jelölt makói Marosvízállásokkal való permanens, állandó vízmozgásra érvényes kapcsolatát az y 0 - y n + 304 cm összefüggés (Vágás /., 1982., 212. old.) fejezi ki, amelyből látható, hogy a Tisza a makói vízálláshoz képest több mint 2 m-es süllyesztési helyzetben volt. A 10-én éjfélig bekövetkező 2 m-es makói vízállás-emelkedést Szegeden is csaknem ennyi kísérte, bár a 626 cm-es makói LNV-hez Szegeden csak 693 cm-es tetőzés társult, ami ott alig volt több az első fokú készültségi szint 3. ábra. Mércekapcsolat-történeti vonal, Csongrád-Szeged, 1975. július Jellegzetesen fordított volt viszont a hatás a Tisza Szeged-Csongrád közti, vagyis a Maros torkolata fölötti szakaszán. Itt július 8-ig az elméleti mércekapcsolat szerinti 45°os egyenessel ábrázolhatóan változott a két vízmérce közt a Tisza vízállása (3. ábra). Innen a kb. 2 m-es szegedi vízállás-emelkedésre csak kb. fél m csongrádi vízállás-emelkedés jutott. Szegeden már 13-án tetőzött a vízállás, Csongrádon viszont csak 14-én A marosi árhullám tehát vízfolyással ellentétes irányba/t haladó tetó'zéseket hozott létre az eléggé "üres" árvízi Tisza-mederben, aminek egyenes következménye a "fordított" mércekapcsolat-történeti vonal kialakulása Az 1970. évi rendkívüli tiszai árhullámok értékelése során - a sok felmerült körülmény mellett - kevesebb figyelem fordult arra a tényre, hogy a Duna egyidejű áradása, majd a Tisza torkolatánál bekövetkezett nlájus 29-i tetózése miatt a Tisza titeli szelvényében is május Í9- én tetőzött a vízállás, míg Zentán és Szegeden c$ak júnits 2-án, Csongrádon 3-án. A 4. ábra is mutatja, hogy az Alsó-Tisza vízállás-tetőzéseinek bekövetkezését a Duya duzzasztó hatása - illetve annak megszűnési irányzattf - vezérelte Az idézett hidrológiai esetek példái bemutatták, hogy a Maros és a Duna duzzasztó hatása, illetve annak az árvízi időszak alatti befejeződése nagyobb mértékben befolyásolta a Tisza árhullámát, a Tisza vízállásainak tetőzését, és előidézte a tetőzések vízfolyás irányával ellentétes haladását. A Tisza itt korlátozta mellékfolyói hidrológiai függetlenségét is. Ezt a Körös folyóra már régebben leírták (Benedek P, 1935), s amelyet az 1970. évi árvíz története is szemléletesen igazolt. 1000 H [an] 900 800 700 600 700 800 900 1000 H [cm] 4. ábra. Mércekapcsolat-történeti vonal, Csongrád-Szeged, 1970. május-június Az 1. esettanulmányba1 megállapítható, hogy a mellékfolyók, vagy a Duna hatására a Tiszán a felső és az alsó vízmércék vízállásainak egyértelmű összefüggése megváltozik. Ilyenkor a főfolyó hidrológiai önállósága is megszűnik, mert vízállásai hosszabb, vagy rövidebb szakaszon tőle független, idegen hidrológiai hatások alá kerülnek. Mindez az árvízi előrejelzések pontosságát korlátozza, így jelentősége az árvízvédelem szempontjából sem elhanyagolható. 2. esettanulmány: Az 1998. novemberében, az 1999. márciusában, a 2000. áprilisában levonult - különösen a Felső- és Közép-Tiszán rendkívüli - árhullámok megegyeztek abban, hogy a Körös és Maros egyidejű árhullámainak mérsékelt vízhozamai miatt hidrológiai függetlenségüket megtartották 1998. novemberében Vásárosnaménytól Tiszafüredig, majd Szolnokig nagyobb zavar nélkül haladt az árhullám tetózése. A Kőrös és a Maros gyengébb hatása Szolnok alatt nem volt képes a tetőzések levonulási sebességét lényegesebben megváltoztatni. A Tisza hidrológiai függetlenségére már csak a Duna apadása volt némi hatással, de ez csak a Tisza torkolata feletti 40-50 km-es folyószakaszon érvényesült. (Szlávik, L- Vágás,I., 1999., Vágás, /., 1999.a, b.) 1999. márciusában a Felső-Tiszáról induló árhullámot a Bodrog vízhozamai növelték. A Körös és Maros 1998 novemberinél nagyobb vízhozamai sem voltak annyira jelentékenyek, hogy a Tisza hidrológiai függetlenségét befolyásolhatták volna. Csak a Duna hatását lehetett Zenta alatt észrevenni, emiatt a szegedi vízmércén a tetőzés kb. egy nappal korábbi volt a várhatónál. (6. ábra). (Vágás, /., 2000.)
