Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

1. szám - Hankó Zoltán–Orlóci István–Bauer Mária: Újra Magyarország árvizeiről – és gondolatok: hogyan tovább…

HANKÓ Z. - ORLÓCI1. - BAUER M Újra Ma^yarmgás Ariról 5 iránt. A kedvezőbb vízi úti szállításhoz szükség volt azonban a part menü vontató utakra is. Ennek érdekében megszüntették a naturális ártén gazdálkodás fok- és torok rendszerét. Ez még a háborús időszakokhoz viszonyítva is kedvezőtlenebb gazdasági, egészségügyi, stb., körülményeket idézett elő az ártereken Ugyanakkor a kereslet egyre nőtt az élelmiszer-alapanyagok iránt Ezek együttes hatása váltotta ki az ármentesítésen és folyószabályozáson alapuló (ár)területi és vízgazdálkodási fejlesztést: az árterek mezőgazdasági hasznosíthatóságának és a folyami vízi utaknak a fejlesztését (a reformkor gazdaságpolitikája). A 19. század közepe óta folyik az országos ármentesítési rendszer kiépítése Ezek alapjai a 19. század végére megépültek, s a 20. század a hiányosságok pótlásának, a növekvő igényekhez való igazodásnak-fejlesztésnek az időszaka. A mai állapot szerint a nagy folyx't-rendszerek árvízi öblözetein (21 ezer km

2) túlmenően (árvízi) elöntés veszélyeztet 4,5 ezer km

2-nyi völgyfeneket (hegy- és dombvidéki kis vízfolyások) és 20-21 ezer km

2-nyi sík vidéket (belvízi elöntés). Az utóbbi kettő, helyi csapadékból származó (árvízi) elöntési kockázatából évente átlagosan mintegy 1,0 ezer km -nyi realizálódik csupán, szemben a nagy folyami árvízi öblözetek 21 ezer km

2-nyi területének veszélyeztetettségével, amit 4,2 ezer km hosszú árvédelmi rendszer (nagyobbrészt földmű) véd az elöntéstől A földművek 60 %-ának magassága kielégítő, 40 % magasításra szorul és szinte teljes hosszban szükséges lenne a keresztmetszet erősítése

6 Az (árvízi) elöntéssel veszélyeztetett területek fentiek szerinti csoportosítását az is indokolja, hogy a legfontosabb gazdasági-társadalmi mutatók tulajdonképpen csak a nagy folyó-rendszerek árvízi öblözetei tekintetében állnak többé-kevésbé rendelkezésre. A 21 ezer km -nyi területű, c&mentesílett árvízi öblözetek (a nagy folyó-rendszerek mentén) társadalmigazdasági jellemzői az alábbiakban foglalhatók össze: - az ország közel 5 millió hektár szántóterületéből kb. 1,8 millió az árvízi öblözetek területén található; - a vasutak 32 %-a, az utak 15 %-a az árvízi öblözetek területén épült; - az árvízi öblözetek területén több mint 2000 ipari üzem(egység)müködik; - az árvízi öblözetek területén lévő 646 településen mintegy 2,3 millió lakos él. A fenti összefoglaló adatok alátámasztják a szűkítést, hogy a továbbiakban csak a nagy folyó-rendszerek menti árvízi öblözetek veszélyeztetettségével foglalkozzunk 5. Magyarország 20. századi árvizeinek egyes jellemzőiről Az ármentesítés művei (jobbára földből épült töltések) gazdasági-műszaki tervezésének és építésének első fél évszázada alatt (az 1&46. évi tiszadobi kezdés után) kialakult az összefüggő országos rendszer (a 19. század vége6 Halcrow Water - Vituki Consult iJd. - VITUKI Plc. - Middlessex University (Flood Hazard Research Centre) - University oj Twente - External Ltd. - Hungarian Academy of Sciences (Sociological Research Institute) - Körós-Valley District Water .Authority: Hungary's Flood Control Dewkipracnt 3r*l Rehabilitation Project. (Final Report), Swindon - Wiltshire (England). 1999. re) Noha a földtöltések koronája jelentősen alacsonyabb volt, a töltések keresztmetszeti területe sokkal kisebb volt, mint ahogy ezt manapság szükségesnek tartjuk és elfogadjuk, napjaink ármentesítési rendszerének koncepciója és alapjai eddigre kialakultak. A 20. század kezdete óta ezt a 4,2 ezer km hosszú ármentesítési rendszert fokozatosan fejlesztették, ahogy a társadalmi igény növekedett és a gazdasági feltételek lehetővé tették, hogy az 1 % meghaladás! valószínűségű árvizek kockázatát és alkalmankénti kártételeit kivédjük. Időközben az árvízi hidrológia és a kapcsolódó tudomány-területek ismeret-anyaga is fejlődött és ez a műszaki-gazdasági tervezés és méretezés alapjait is fejlesztette. A felsorolt körülmények indokolttá teszik azt a szűkítést, miszerint csak a 20. századi árvizek egyes jellemzőivel foglalkozunk.

7 Mielőtt a jellemzők részletezésébe belef ognánk, az árvizek, az ármentesítés és az árvízvédekezés jellemző szintjeit kell bemutatnunk Az árvizeket a vízfelszín magassági helyzete szerint négy csoportba soroljuk: a /., a //. és/vagy III. ár-védekezési szint, amit kiegészít a rendkívüli árvédekezés szintje. Ezek ismérveit az alábbiak mutatják be: - az árvédekezés 1. fokozata akkor következik be, ha az árvíz vízszintje egybeesik az árvízvédelmi töhés lábazat-szintjével (az árvízi események helyi megfigyelése egyidejűleg megkezdődik), - az árvédekezés II. fokozata akkor következik be, ha az árvízi vízszint kb. 1 m-rel magasabb, mint a I. színt (a legtöbb esetben az árvédelmi töltés alatti és a töltésen keresztüli szivárgás ilyen árvízszint mdiett indul meg); - az árvédekezés 111. fokozata akkor következik be, ha az árvíz szintje kb 1 m-rel alacsonyabb, mint a mértékadó árvízszint, vagy a töltés koronaszintje (amelyik előbb következik be); - az árvédekezés rendkívüli fokozata akkor következik be, ha az árvízszint elén a III. fokozat szintjét azzal a kiegészítéssel, hogy az árvízi előrejelzés szerint további jelentékeny árvízszint és/vagy árvízi vízhozam növekedés valószínűsíthető. Az előbbi osztályozást figyelembe véve, a 20. század magyarországi árvizeinek legfőbb jellemzőit a következő három táblázatban foglaltuk össze. /. táblázat A 20. századi magyarországi árvizek dőfordwiási gyakoriság

a A vízfolyás new I. i II. | III A vízfolyás new fokozatú árvíz ektfocdulasi gyakorisága, ,,n ' évenként (mi ni mái Lsarv maximál i vtn) Duna 1-5 3-14 6-42 A Duna mellékfolyói 1-3 3-5 6-21 Tisza 1 -2 1-5 1 - 17 A Tisza mellékfolyói 1-3 2-12 6-K4 Az I. táblázat szerint a Tisza árvizei kétszer olyan gyakorisággal fordulnak elő, mint a Duna árvizei A Duna mellék-vízfolyásain valamivel gyakrabban fordulnak elő árvizek mint a Dunán magán Ezzel szemben a Tisza mellékvizfolyásain valamivel ritkábban fordulnak dó árvizek, mint a Tiszán. 1 Pl. Zorkóczy Zoltán (íosaericeoló): Árvízvédelem. Országos Vízügyi Hivatal Budapest, 1987