Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
1. szám - Boncz Bernadett: A Kis-Balaton védőrendszer II. ütem magasabb rendű növényzete
56 HIDROLÓGIAI KÖZIjÖNY 2001. 81. ÉVF. 1 . Sí . terepbejáráson számból és betűből álló kódrendszerrel látjuk el. A terepbejárás során klasszikus botanikai módszerekkel cönológiai felvételezések és biomassza mérések is történnek, egyéb értékelés céljából (Pomogyi és Csató, 1998). A földi interpretáció a Hídvégi-tavon nem okoz gondot: a terület legnagyobb része csónakkal vagy terepjáróval megközelíthető, beazonosítható A Fenéki-tó területén ez csak részben megvalósítható, mivel a terület nagy része csak mocsárjáró géppel közelíthető meg, ez viszont jelentős taposási kárt okoz A vegetáció-térképezés eredményeinek értelmezésére, az összehasonlító értékelés megkönnyítésére mind a Hidvégi-tó, mind a Fenéki-tó területén úgynevezett "víztájak" lehatárolása történt meg A Hídvégi-tavon 10, a Fenéki-tavon pedig 15 víztáj különül el (2 ábra). Az egyes víztájakon bekövetkezett változások összehasonlító elemzését a legutóbbi időszakig elsősorban a területi adatokra Microsoft Excel 5.0 táblázatkezelő alkalmazásával végezték el (Pomogyi, 1997). 1995-ben megkezdődött a GIS módszerek alkalmazási lehetőségének feltárása (Dömötörfy, 1996), 1998-ban már kiegészítve a terepi munkát, ill a térképi illesztést műholdas helyzetmeghatározó (GPS) készülékkel való mérésekkel (Dömötörfy, 1997) Eredmények és értékelésük A Kis-Balaton térségének kiemelkedő természetvédelmi, botanikai értékei Bár a terület egészéről elmondható, hogy növényvilágára hatással voltak az elmúlt évszázad emberi beavatkozásai (Zala szabályozás, melioráció, nagyüzemi mezőgazdaság, erdőtelepítés, tározó építés stb), ennek ellenére számos védelmet érdemlő fajt találhatunk itt A területen jellegénél fogva a vízi illetve a vízhez erősen kötődő növénytársulások dominálnak. A nagy területet borító mocsári és lápi növényzet a legveszélyeztetettebb társulások közé tartozik hazánkban. A vízszintingadozást hosszabbrövidebb ideig elviselő társulások mozaikos szerkezetükkel, a sekély és a mélyvízi társulás-típusok összekapcsolódásával biztosítják hosszútávon a wetland típusú élőhelyek állandóságát (Horváth, 1998) A mozaikszerkezet biztosíték, hogy a vízszint változások hatását a rendszer gyors szerkezeti változásokkal tudja kiegyenlíteni (G'őri, 1993). Az egykori tájvédelmi körzet kiemelt természeti értékű területein még akkor sem fogadható el a biodiverzitás károsítása, ha a környezeti haszon meghaladja a biodiverzitásban mutatkozó veszteséget (Aradi, 1997) A természetvédelem számára botanikailag a Fenéki-tó a Közép-Európában egyedülálló kiterjedésű mocsári növényzetével képviseli a kiemelkedő értéket. A mozaikosságukkal kiemelkedő ökológiai értékű nádas társulások mellett említést érdemel az 1500 ha magas-sásos, a csatornákban található hínár társulások, és az úszólapok növényzete. Előfordulnak védelmet érdemlő fajok a legelök nedves rétjein, a szegélyerdökben és a szigeteken is. A területen 29 védett és 1 fokozottan védett növényfajt sikerült eddig megfigyelni A Hídvégi-tó és a csatornák jellegzetes növénye a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba L.). Terjedőben levő hínárnövény a súlyom (Trapa natans L.) A nádasok említésre méltó fajai a nádi boglárka (Ranunculus lingua L.). a sárga nőszirom (Iris pseudacorus L.) és a partszéleken előforduló kálmos (Acorus calamus L). Az úszólápok ritka, védett fajai a mocsári tőzegpáfiány (Ihelypteris palustris Salisb.), a jégkorszaki maradványfaj lápi csalán (Urtica kioviensis Rogov.), az erősen mérgező gyilkos csomonka (Cicuta vi rosa /..). A magas-sásosok természetvédelmi szempontból figyelemre méltó társulás alkotó fajai a mocsári lednek (Lathyrus palustris L), a mocsári nöszófü (Fpipactis palustris (L) Cr.) és az úszólápokon is megtalálható mocsári tözegpáfrány (Ihelypteris palustris Salisb.). A nedves legelók, rétek egyik növényritkasága a fokozottan védett pókbangó (Ophrys sphegodes Mill.) Számos védett orchidea faj előfordul: az agárkosbor (Orchis morio L.), a mocsári kosbor (Orchis laxiflora Ixun. ssp. fxdustris), a pompás kosbor (Orchis laxiflora Ixim. ssp. elegáns), a poioskaszagú kosbor (Orchis coriophora L), a vitézkosbor (Orchis militaris L), a hússzínű ujjas-kosbor (Dactylorhiza incarnata (L) Soó), a vitézvirág (Anacamptis pyramidalis (L) Rich.), az őszi füzértekeres (Spiranthes spiralis (L.) Cbevall), a mocsári nöszófü (Fpipactis palustris (L) Cr.). A szárazabb gyepekben az epergyöngyike (Muscari botryoides (L.) Mill.) és a tarka nőszirom (Iris variegata L.) is megtalálható A páfrányok közül jelen van a kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum /..), a kis holdruta (Botrychium lunaria (L.) Sw. in. Schrad.), a legelők ásott kútjainak ritkasága a gimpáfrány (Phyllitis scolopendrium (L.) Newm ). A magas aranyvessző (Solidago gigantea A it.) terjedésének megakadályozása érdekében e legelők folyamatos legeltetése, illetve kaszálása feltétlenül szükséges. Az erdők lágyszárú, védett fajai a békákonty (Listera ovata (L.) R Br.), a kardos madársisak (Cephalanthera longifolia (/..) Fritsch), a szártalan kankalin (Primula vulgaris Htuis.), a tavaszi tózike (leucojum vemum /..), a tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia agg.), a madárfészek (Neottia nidus-avis (L.) Rich), a pirítógyökér (Tamus communis L), a fehér zászpa (Veratrum album L). A Diás-szigeten él a széleslevelű nöszófü (Fpipactis helleborine (L.) Cr.). A pajzsikafdék közül telepített fenyvesben találták meg pl. a széles pajzsikát (Dryopteris dilatata (Hoffm.) A. Gray), a díszes vesepáfránnyal (Pofystichum setiferum (T'orskll) Woynar), a karqos vesepáfránnyal (Polystichum aculeatum (L.) Roth), és a szálkás pajzsikával (Dryopteris carthusiana (Vili.) H. P. Fuchs) Balatonmagyaródon tölgyesben találkozhatunk. Tőzikés-égeresben előforduló színfolt a fehér acsalapu (Petasites albus (1..) Görtn.) (HORVÁTH, 1998) Vegetáció-térképezési eredmények A vegetáció-tcrkcpczés adatait a Fenéki-tó teljes területét vizsgálva és víztájak szerinti bontásban értékeltem A Fenéki-tó területén a hínárnövényzet kis arányban fordul elő (5,2 %), ennek is legnagyobb hányada az elárasztott Ingói-berek területén található Meghatározó befolyású a területen a mocsári növényzet, amelynek össz-borítása elén a 61 %-ot. Ennek a nádasok mintegy kétharmadát, a magas-sásosok egyharmadát teszik ki. ám az Ingói-Berek és a külső területek részesedése jelentősen eltér egymásrtól. Az Ingói-Berek területén a nádasok dominálnak jóval kisebb magas-sásos állományok jelenléte mellett, míg a külső területeken kőzd azonos a nádasok és magas-sásosok aránya Ezek mdlett a mocsárrétek (4,6 %), az árt én
