Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.
514. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6. SZ. Fluktuáló aszimmetria és párzási siker párzó és nem párzó Ischnura elegáns (Odonata: Coenagrionidae) hímeknél Szállassy N.\ Bárdosi E.\ Szabó D. Z. 2, Dévai Gy. 1 'DE TTK Ökológiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 2DE TTK Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: Vizsgálatainkban a fluktuáló aszimmetria (a bilaterális jellegek szimmetriájának hiánya) és a párzási siker közötti összefüggést teszteltük az Ischnura elegáns (Odonata: Coenagrionidae) esetében A Kiskunsági Nemzeti Park területén található Kelemen-széki-övcsatoma mentén gyűjtöttünk be ivarérett, párzókerékben levő és magányos hímeket Mind a négy szárny esetében mértük a záróív és a szárnyjegy proximális sarka közötti távolságot. Az aszimmetria mértékét a bal és a jobb szárnyakon mért távolságok közötti különbségek abszolút értéke adta. Eredményeink alapján nincs összefüggés a párzási siker és a fluktuáló aszimmetria, illetve a hátsó szárnyak méretéből származtatott testhossz és a párzási siker között. Kulcsszavak: Ischnura elegáns, fluktuáló aszimmetria, párzási siker Bevezetés A test bilaterális jellegei kisebb-nagyobb mértékben eltérhetnek egymástól. A fluktuáló aszimmetria éppen a bilaterális szimmetriától való random eltérést jelenti. A fejlődési stabilitás az egyed azon képességét fejezi ki, mely lehetővé teszi a genetikai és a környezeti stresszhatások kivédését ( Palmer és Strobeck, 1986). Az aszimmetria (a fejlődési stabilitás mércéje) és a rátermettség (fitnesz) komponensei (növekedési ráta, reprodukciós siker, parazitákkal szembeni ellenállás) között Moller (1997) szerint negatív korreláció van. A fluktuáló aszimmetria és a hím állat párzási sikere közötti esetleges összefüggés aktuálisan kutatott téma. Harvey és Walsh (1993) vizsgálata rámutatott az aszimmetria és a párzási siker közötti negatív korrelációra a Coenagrion puella esetében. E fajnál Bonn és mtsai (1996) az aszimmetria és a parazitákkal szembeni ellenállóképesség vizsgálata során szintén negatív korrelációt kaptak. Leung és Forbes (1997) viszont semmilyen összefüggést nem találtak a fluktuáló aszimmetria és a nedves testtömeg, illetve az aszimmetria és az élethossz között az Enallagma ebrium fajnál. Hasonlóképpen nem állt összefüggésben a szárny fluktuáló aszimmetriája a hím párzási sikerével a Coenagrion resolutum esetében (Forbes és mtsai, 1997). Az Ischnura denticollis testmérete és párzási sikere között nem volt kapcsolat (Córdoba-Aguilar, 1995), ezzel szemben pozitív korrelációt mutattak ki e két paraméter esetében az Ischnura graellsii (Cordero, 1995) és a C. puella fajoknál (Harvey és Walsh, 1993). Ez utóbbinál egy másik vizsgálat eredményei szerint a kisebb egyedeknek volt nagyobb a napi párzási sikere (Banks és Thompson 1985, Thompson és Banks, 1989). Célunk annak a kérdésnek a tesztelése volt, hogy a párzási siker és az aszimmetria között van-e kapcsolat az Ischnura elegáns (Coenagrionidae) esetében, mely taxonómiailag közel áll az előbbi fajokhoz. Mivel a testméret összefüggésben lehet a párzási sikerrel, ezt a paramétert is figyelembe vettük. Az 1. elegáns hazánkban közönségesnek számít, lokálisan nagy egyedszámban jelenik meg, kisméretű, territóriumot nem tartó, poligám faj. Anyag és módszer Az imágókat 1 mm lyukbőségű acélkeretes hálóval gyüjtöttük a Kiskunsági Nemzeti Park területén található Kelemen-széki-övcsatorna mentén (19°H'N, 46°47'E). A gyűjtéseket a reprodukciós periódus alatt három nap során (2000. május 5, május.24, július 28), 10-15 h között végeztük, amikor a párzási aktivitás maximális. A fiatal, szexuálisan éretlen, ill. az ivarérett egyedek között terepen is jól látható színezetbeli különbségek vannak. Vizsgálataink csak a teljesen kiszineződött, potenciálisan párzóképes egyedekre teijedtek ki. Figyelembe véve a párzások hosszú időtartamát (6 óra) (Miller, 1987) és azt a tényt, hogy a gyűjtés időpontjában a párzókerékben levő hímek száma sokkal nagyobb volt, mint a magányos hímeké, feltételeztük, hogy utóbbiak kisebb valószínűséggel jutnak párhoz, így kisebb a párzási sikerük. Ezt a feltételezést megerősítik Cordero és mtsai (1997) I. elegans-sza\ végzett megfigyelései. Ezek alapján nagy egyedsűrűség esetén a párzókerékben jelölt hímeknek nagyobb esélyük van arra, hogy újra párhoz jussanak, mint a magányosként jelölt hímek A begyűjtött egyedeket 70%-os etil-alkoholban konzerváltuk és laboratóriumban sztereomikroszkóppal vizsgáltuk. Mind a négy szárny esetében okulármikrométer segítségével (0,01 mm pontossággal) mértük a záróív (arculus) fejfelőli kapcsolódási pontja és a szárnyjegy (pterostigma) testközeli alsó sarka közötti távolságot. A bal és a jobb szárnyakon mért távolságok különbségének abszolút értéke adta a fluktuáló aszimmetria mértékét. A testhosszt (származtatott érték) a (B + J) / 2 (Carchini és mtsai, 2000) a fluktuáló aszimmetria rátáját a l00x(B-J)/{B + J)/2 képlet alapján számoltuk ki. Adataink normalitását Kolmogorov-Szmirnov teszttel vizsgáltuk. Mivel mindegyik adatsor eltért a normál eloszlástól, az elemzéseket nem-parametrikus módszerekkel (Wilcoxon páros előjelteszt, Mann-Whitney U teszt, Spearman korreláció) végeztük. Eredmények A mérések ismételhetőségét négyszeri újraméréssel 15 egyeden teszteltük. A Lessells és Boag (1987) módszere alapján kiszámított ismételhetőség értékek magasak voltak. A 101 magányosan és a 100 párzókerékben befogott hím szárnyméreteinek jellemzőit az 1. táblázatban, a fluktuáló aszimmetria paramétereit a 2. táblázatban tüntettük fel. Mindkét csoportnál az első szárnyak voltak aszimmetrikusak (Wilcoxon páros előjelteszt, magányos hímek. Z = -l,98, p < 0,05, párzó hímek: Z = -2,46 , p = 0,01), a hátsó szárnyak kevésbé (Wilcoxon páros előjelteszt, magányos hímek: Z = -0,23, /? = 0,81; párzó hímek. Z =-0,18, p = 0,98).
