Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.
476. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6. SZ. zöttük a mérgező anyagok hatására az első fajok között pusztulnak el. A kísérleti állatfajaink közül a Dikerogammarus haemobaphes fluviatilis volt a legérzékenyebb, a téli hőmérsékleten ugyan türőképcsebb volt, mint a nyári, magas, 20 °C feletti tartományban, de a nyári érték nek a téli csupán a kétszerese volt (/. táblázat). A Chironomus riparius a környezet szélsőségeihez az egyik legjobban alkalmazkodó árvaszúnyog faj. Erre a képességére jellemző, hogy a Tisza medrében ugyanolyan gyakran előfordul, mint a Tisza-tó mély üledékű részein, holtágakban, vagy halastavakban. Tömeges rajzása májusban gyakran tapasztalható az említett élőhelyeken A faj túlélésének aránya főleg a halak táplálékforrása miatt fontos, mivel számos halfaj időszakos, vagy állandó táplálék forrása a folyók hullámterén elöntéskor, és az ár levonulása után a folyó medrében. A nyári LC» értéknél a téli tűrőképesség 15-ször nagyobb (1. táblázat). Kagylók (Unió pictorum) egyedek elhullása 0,5-14 mg/liter koncentrációkban az előkísérietek során volt, amikor 4 napig a kísértetre szánt állatokat 15 °C-os helyiségben, de nedves környezetben tartottuk. Az állatok a későbbiekkel azonos helyről származtak. Bár a folyóvízi kagyló és csiga fajok időszakos tárolására ezt a módszert a specialisták a minden napi gyakorlatukban rendszeresen használják, úgy tűnik, hogy az állatok mégis zavaró hálás alatt vannak ilyen állapotban. Az így kapott stresszt ha újabbal tetézzük (pl. a kísérletben alkalmazott cianid koncentrációk), akkor a két hatás már összeadódik és ezek együttes eredménye lesz az állatok pusztulása, amely zavaró hatás nélkül még 42 mg/liter cianid koncentrációban sem fordult elő. A felemáslábú rák fajt követően voltak érzékenyek a csigák, amely tulajdonságukat a Lithoglyphus naticoides tömeges fajon vizsgáltuk. A kagylókkal ellentétben - a cianid töménység növelésével nőtt az elhullott állatok aránya is, pedig azt vártuk, hogy a kagylókhoz hasonlóan a cianid szennyezés érzékelésére a házba húzódnak és nyugalmi állapotban kiváiják a kezelés végét. A téli hőmérsékleten végzett kezelésekben 96 óra alatt egyetlen állat hullott el a 0,2 mg/liter koncentrációban, míg a nyári hőmérsékleten minden töménységű oldatban 10-100 % között volt. A téli hőmérsékleten kezelt állatok között a 96 órás utónevelés során tapasztaltuk a nagyarányú pusztulást. A csigák tehát nem képesek hatékonyan védekezni a cianid mérgezés ellen, de télen az LC50 érték a nyárinak 22,8-szerese.volt. Az állatok nyugalmi állapotában cianid tűrőképességük jelentősen megnőtt. Összefoglalás A folyóvízi üledékfauna tömeges, gyakori fajain megvizsgáltuk, mennyire érzékenyek egy újabb, az ideihez hasonló mérgezés érkezése esetén téli- és nyári hőmérsékleten. A 96 órára megállapított LC» értékek jól mutatták, hogy a Szamoson mért 32,5 mg/liter töménységű cianid szennyezés hatására Ott - a Abstract kagylók kivételével - minden élőlény kipusztult. Az eredmények tükrében érthetővé vált, hogy a Tiszában a hígulással arányos mértékben a folyásirányban lefelé már maradtak életben a cianid hatásának közvetlenül kitett állatok is. Legérzékenyebbek a bolharákok, majd a csigák voltak, sokkal türöképesebbeknek bizonyultak az Oligochaeták és az árvaszúnyog lárvák. Kagylókon a ciarud alacsony (0,5 mg/liter) koncentrációi okoztak pusztulást akkor, ha az állatok erőnléte egyéb környezeti hatások miatt már leromlott. Az előbb említett érték feletti koncentrációkat még ilyen állapotban is érzékelték és hójukat zárva kivonták magukat a kedvezőtlen hatás alól. A növekvő cianid töménységgel arányos volt a vészhelyzet érzése és az adott válasz. A kagyló fajokat téli- és nyári hőmérsékleten egyaránt az alacsony koncentrációjú cianid szennyezések veszélyeztetik. A csigák a cianid szennyezésre nagyon érzékenyek, télen viszont 22-szer nagyobb töménység okoz ugyanolyan mértékű elhullást, mint ha az nyáron érkezne. A menedékhelyek (refugium) szerepe a folyók medrében ilyen esetekben értékelődik fel, ahol az áramlási viszonyok miatt az állatok felett átfut a szennyezett víz. Számos tényező függvénye, hogy az ilyen helyeken lévő életközösség milyen mértékben károsodik, de ezek a helyek teremtik meg az esélyt, hogy egy hányaduk túlélje az ismétlődő veszélyeket és az újranépesedés kiinduló pontjaiként működjenek. A vizsgálatok során kapott LC50 értékek egyértelműen bizonyították, hogy a nyáron érkező cianid szennyezések a télieknél sokkal veszélyesebbek az élővilágra, mert a magas hőmérsékleten gyorsabb az állatok élettevékenysége, emiatt a sejtlégzés gátlása is erőteljesebb. Irodalom Anonymus, (1985): Ambient water quality criteria for cyanide - 1984 - Environmental Protection Agency, Washington, DC (USA), 1-135. Bringmann, G. Kuehn, R, Winter, A., (1980): Bestimmung der Biologischen Schadwirkung Wassergefahrdcnder Stoffe gegen Protozoen.. Z Wasser - Abwasser - Forsch. 13, 5: 170-173. Felpldy, /,., (1987): A biológiai vízminósítés (4 javított kiadás). - In: Felföldy (szerte): Vízügyi Hidrobiológia (V11B), 12, 1-258. Gulyás, P., (1983): KGST Biológiai Módszerek - In: Felföldy (szerk): Vízügyi Hidrobiológia (VHB) 12, Budapest, 1-244. Gribralok, S., (1981): The roleof cyanide on the fisheries. - Thai Fish. Gaz. 34, 5: 499-506. Needham, S. and Brooks, D. 1 998. Cyanide Management One booklet in a series on best practice environmental management in mining. - Environment, Australia, 1-99. Sváb, J., (1967): Biometriai módszerek a mezőgazdasági kutatásbnan. - Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1-489. Tscheu-Schlüter, M., (1983): Zur Toxizität einfacher und komplexer Cyanide gegenüber Wasserorganismen. - Acta hydrochim. et hydrobiol. II, 2: 169-179. Authors investigated the sensitivity for cyanide on Invertebrata species, which were indicators for ecological danger, or producing large biomass, therefore they were important food sources for fishes in river Tisza. LC» values were determined in winter temperature (3-9 °C) and summer temperature (21-26 °C) during 96 hours exposures and during other % hours to get the mortality. LC» values were as follows: Umnodrilus hoffineisteri. 5 .0 and 0 4; Dikerogammarus haemobaphes fluviatilis . 0.031 and 0.017; Chironomus riparius 1.58 and 0.1; Unio pictorum. no results and 16.21; Lithoglypus naticoides: 2.19 and 0.0% mg/1 Only bivalves were able to protect themselves agsinst cyanide poisoning by closing their shells during winter season, but not in summer temperatures. Dragonfly larvae (Gomphus flavipes) died on 0 3-0.5 mg/1 cyanide concentrations in summer temperature Results showed the mortality rate of the macrobenthos in River Szamos and on Upper Tisza river part flowing 32.6 mg/1 cyanide concentration into River Tisza - regarding to the dilution downstream Keywords: Macrobenthos, Invertebrata, toxicology, cyanide effect, LC»