Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

477 Környezet minőség-változások a Velencei-tóban - három éves monitorozás alapján (üledékfauna) Szító András

1 - Reskónc Nagy Mária

2 'Halászati és Öntözési Kutató Intézet, 5540. Szarvas, Anna-liget 8. 2Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség, 6000. Székesfehérvár, Balatoni út 6. Kivonat: A tóban három évtizeddel ezelőtt talált fajok többsége kicserélődött- A jelenleg megtalálható fajok a szélsőségesen rossz körülményeket is tűrik, amelyek elsősorban árvaszúnyogok Fajaik száma 9-17 között évenként ingadozott. A detrituszt fogyasztókhoz hasonlóan esetenként kiugróan magas egyedsűrűségben találtuk a ragadozó (Procladius, Tanypus, Macropelopia) fajok lárváit. Oligochaeta térhódítást tapasztaltunk 1999-ben Agárd-Gárdony nyíltvízi térségében, ami az üledékfauna számára kedvező változást mutatott. A három éves, kiterjedt vizsgálatok során egyetlen kagyló sem került elő a nyílvízi térségekből, s ez a tény a víz/üledék határon a tenyészidöszakban előforduló tartós oxigénhiányra utalt. Az üledekfauna jelenléte, vagy teljes hiánya tapasztalható a tenyészidöszakban a tó vizsgált térségeiben. A detritusz és algákat fogyasztó Microchironomus conjugens, továbbá a ragadozó Procladius choreus és Tanypus punctipennis fajok dominánsak, de a fajok közötti mennyiségi viszonyok évről-évre jelentősen változtak. A Microchironomus conjugens és a Tanypus punctipennis megjelenése esetenként invázió-szerű volt, mint azt 1997. májusában és júniusában a Fürdető térségében tapasztaltuk, a Német-tisztás térségében a Procladius choreus volt tömeges Az. üledékfaunát csak az oldott oxigén mennyiségi változásai iránt türőképes fajok alkották szikes tó, üledékfauna, gyakoriság, dominancia, biomassza A kimarkolt üledéket a helyszínen 250 pm szembőségű szitaszövetből készült hálón átmostuk és hütőtáskában laboratóriumba szállítottuk további feldolgozásra A mintákból az állatokat élő állapotban nyertük ki sztereomikroszkóp alatt történt válogatással, majd különböző állatcsoportokra különítve 80 %-os alkoholban konzerváltuk a fajra történő határozásig. Ezt követően mintánként és állatcsoportonként biomasszájukat becsültük száraz tömegben. A biomassza becsléshez az állatokat szárítószekrényben 105 °C-on 12 órán át tömegállandóra szárítottuk, ezt követően a tömegüket Sartorius Micro XM 100P típusú analitikai mérlegen 1 pg pontossággal mértük. Az így kapott értékeket m

2re vetítve adtuk meg. Az állatok faji szintre történő határozásához a hazai és külföldi szerzők rendszertani munkáit használtuk (Bíró 1981, Cranston és mtsai 1983, Fittkau és Robanck 1983, Fittkau 1962, Hirvenoja 1973, Binder és Reiss 1983). A mintavételi helyek üledékének jellemzése a térségekben A mintavételi helyek üledékének fizikai állapota 19971999-ben minden térségben változatlan volt: A kotort Kajakpálya és Fürdető térség kivételével a többi helyen az üledékre a magas szerves anyag tartalom volt jellemző, emiatt a június-szeptember között gyakori volt az üledék feletti vízrétegben az oxigénhiány. A Hajókikötő és partszél üledéke szintén szerves anyagban gazdag volt. Eredmények és következtetések Fajok A vizsgálatok során 1997-ben a következő fajokat találtuk meg: kevéssertéjü gyürüsférgek (Oligochaeta) Psammoryctides albicola. Árvaszúnyogok (Chironomi-dae) Cladotanytarsus mancus, Dicrotendipes tritomus, Glyptotendipes barbipes. Kiefferulus tendipediformis, Macropelopia nebulosa, Microchironomus conjugens, Procladius choreus Tanypus punctipennis. Tegzesek (Trichoptera) Hydropsyche bulgaromanorum. Az üledéklakó gerinctelen állatfajok 1998-ban az alábbiak voltak: kevéssertéjü gyűrűsférgek (Oligochaeta): Limnodrilus hoffmeisteri, Árvaszúnyogok (Chironomidae): Chironomus halophilus, Einfeldia pecloralis, Kiefferulus tendipediformis, Macropelopia nebulosa, Microchironomus conjugens, ParaUmytarsus lauterborni, Procladius choreus, Tanypus punctipennis, Tanypus villif>ennis. A kagylók és csigák továbbra is hiányoztak. kulcsszavak; Bevezetés A tó üledékfaunájáról az első adataink Bérezik (1956, 1967) vizsgálataiból származnak. A közben eltelt idő alatt a tavat ért hatások az Qlcdékfaunát is megváltoztatták. Az üledékfauna 1997-ben megkezdett rendszeres gyűjtésével a Velencei-tavi tudományos vizsgálatok terén óriási hiányt pótolt a témavezető irányítása alatt végzett monitoring, mivel eddig ilyen jellegű és ilyen rendszeres vizsgálatok a tó történetében korábban nem voltak (Reskóné, 1997, Reskóné és mtsai, 1999) Nem, illetve csupán hézagosan ismertük a tó üledéklakó élővilágát, így természetesen semmrlyen környezeti változás indikálására nem is használhattuk azokat. A vizsgálatok alapján megtudtuk, milyen fajok alkotják az. üledéklakó életközösséget, a fajok s/áma, az állatok egyedsűrüsége milyen évszakos ingadozást mutat, mely fajok mikor, miért tűnnek el, és mikor, miért jelennek meg ismét. A vizsgálatok célja volt tehát, hogy a fenti kérdéseket megválaszoljuk és a kapott ismeretek alapján a várható változásokat előre jelezzük. Anyag és módszer A vizsgálatokhoz a mintákat legtöbb esetben havonta vettük. 1997-ben a Fürdető, Agárd- Gárdonyi-, Lángi-, Német tisztás és a Kajakpálya, 1998-ban az Agárd- Gárdonyi-, a Fürdető, a Mélyvíz, a Lángi-, a Német-, a Vendel tisztás és a Kajakpálya térségeit mintáztuk. 1999-ben a Gárdonyi- tisztás, a Fürdető-, a Kajakpálya, a Német- és a Lángi tisztások térségéből június 3-tól havonként, összesen 5 alkalommal vettük az üledékmintákat Az emberi hatások vizsgálatára a hajókikötő bejáratánál és attól legtávolabb eső partszéli mólóról is gyűjtöttünk mintákat. A mintákat Ekman-Birge markolóval vettük, egy-egy markolás 15 x 15 cm felületről történt. Minden mintavételi térségből egy-egy alkalommal három mintát vettünk, a három üledékminta ennek alapján minden alkalommal 675 cm

2 felületről származott. ni« VELENCEFÜRDÖ DINNYÉS GÁRDONY 1. ábra. Mintavételi helyek és térségek (1997-1999) SUK0HÓ / M/ti