Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
1. szám - Hankó Zoltán–Orlóci István–Bauer Mária: Újra Magyarország árvizeiről – és gondolatok: hogyan tovább…
4 1 (IDROi/XilAI KÖZLÖNY 2001 81. ÉVF. 1. SZ. ország nyers, frissvíz bevétele az alábbi összetevőkből adódik: - a határt keresztező vízfolyások befolyó vízhozama, - a felszín alatti vízkészletek kölcsönös táplálásának egyenlege, ahol a felszín alatti vízgyújtót politikai határ osztja kette, és - a csapadék (az ország területén belül).' A felszín alatti vizek kiegyenlítődésének egyenlegét elhanyagolva, az évenkénti vízforgalom (hosszú idő átlagában) az alábbiak szerint alakul: - a bevétel a következőkkel jellemezhető: 114 km 3/a felszíni víz befolyás + 58 km 3/a csapadék (az ország területén belül), - a kiadást az alábbiak jellemzik: 120 km 3/a felszíni víz kifolyás az ország területéről + 52 km 3/a párolgás és párologtatás. A 172 km 3/a átlagos vízforgalom 85 és 271 km /a szélsőségek között változik, nagymértékű időbeli változékonysággal E mellett az időbeli változékonyság mellett jelentékeny a területi egyenlőtlenség is. A Duna fofyórendszerének részesedése a teljes vízforgalomból annak háromnegyede (az érintett vízgyűjtőterület valamivel kevesebb, mint az ország területének a fele), míg a Tisza folyó-rendszer a teljes vízforgalom egynegyedével részesedik (miközben az érintett vízgyűjtő terület valamivel nagyobb, mint az ország területének a fele). Ez is hosszú idqű átlag Az időbeli változékonyság párosulva a terüleb egyenlőtlenséggel egyaránt okozhat aszályt és árvizet (ami előállhat párhuzamosan is az ország különböző részein, vagy egymás után következőleg az ország azonos helyén). Ez a körülmény az ország elhelyezkedésének a következménye (a Kárpál medence középső részén,) Közép Európa közepén, ahol a különböző éghajlati rendszerek (frontok) találkoznak (ütköznek): - az enyhe, óceáni eredetű, nyugat felől; - a forró és száraz (máskor meleg és nedves) mediterrán eredetű, dél felöl; - a hideg, száraz, északkelet felől, a Podoliai-hátságról; - és alkalmanként a hideg, sarkvidéki eredetű észak-északnyugat felől. Hz az éghajlati változékonyság (a különböző erősségű frontok ütközése) a forrása a szélsőséges időbeli és térbeli változékonyságnak mmil a hüfrometoorológiai körülményekben, mind pedig - ennek nyomán - a hidrológiai folyamatokban. Ez a gyökere ugyanakkor az ország területén kívül a Kárpátok és az Alpok lejtőin lévő vízgyűjtő területeken az árvizet okoA) lefolyásnak is. Az l/a térképmelléklet jelzi a Duna Jótyórendszerében lévő árvízi rthkwieteket, míg ugyanezek láthatók a Tiszj folvó-rendszerét illetően az l/b térkép-mellékleten* Ezek a térképek az árvízi öbiőrelek azon lehetséges legnagyobb elárasztását mulatják be, ami az 1 % mcghaladási valószínűségű árvíz esetén állna elő, ha az árvízi csúcs tartóssága elegendően hosszú időtartamú käme ahhoz, hogy a teljes árvízi obktoEt elöntésre kerülhessen. 4. A magyarországi ármentesítésről 5 3 Hántó Zoltán (szerkesztő): A magyar vízgazdálkodás az ezred-forduló küszöbén. Elemző tanulmány (Kutatási zárójelentés). VJTVKI Rl. Budapest, 1994. 4 Gayer, József (editor): The Progress of Ríwer Projects and the Control I-evel of the Hanube River. Final Report VoL 1 (Text), Vol. 2 (Tables and Figures). VTWK1 Pic., Budapest, 1996 5 Éltető és pusztító vizánk. Magyar Tudomány, XLV. kötet, 6. szám, Budapest. 2000. - Alföldi IAsztó: Árvíz, belvíz, talajvíz; Az első feljegyzés árvíz okozta károkról a Duna mentén az 1012. esztendőből származik, amikor is az ár pusztítása sok embert érintett és számos ház dőlt össze. Az ezt követő időszakokból a feljegyzésekben szerepel a Margit szigeti apáca zárdát elöntő árvíz 1267- és 1268-ban, de itt a legnagyobb árvizet 1501 augusztusában észlelték A 14 - 17. század között tizenhét pusztító árvizet jegyeztek fel a Dunán Az 1744 évi árvíz 80 házat, az 1768 évi árvíz 611 házat döntött romba Az 1799. évi jeges árvíz Pest Ferencváros kaületét pusztította el (Buda és Pest ekkor még külön település volt, az egyesítés csak 1873-ban történt meg) Ugyanez az árvíz tetemes károkat okozott Kalocsa, Foktő és Fájsz települések part menti részein is. PesttcA délre 1809-ben és 181 l-ben az ár hét falut rombolt le, amelyekből hármat magasabb helyen újra felépítettek Az elmúlt tíz évszázad során a Dunán 75 nagy árhullámot jegyeztek fel Ebből a 18 században magában 23 fordult elő, ugyanannyi, mint amennyi a 10-17. század során összesen. Valószínűleg ez is nagyban hozzájárult a széleskörű ármentesítési reformok megindításához a 1819 században A középkorban az árvizek nem jelentettek szükségszerűen természeti katasztrófát Az árvizek a nagyobb részben erdő borította vízgyűjtőkről vonultak le a széles, nyílt árterekre a folyók síkvidéki szakaszain. Érthetően az árvízi vízállások méterekkel voltak alacsonyabbak a jelenleginél. A lakosság a magasabb helyeken telepedett le a folyók közelében, és gazdálkodó tevékenységével alkalmazkodott a helyi adottságokhoz Az árvizek szétterülése és visszahúzódása a természetes övgátak átvágásával (fokok és torkok), és szabályozásával előmozdította a gazdálkodás céljait (naturális ártéri gazdálkodás) Meg kell azonban jegyezni, hogy a természeti adottságokhoz való igazodás ellenére az annáteszek évszázadonként átlagosan négy pusztító árvizet jegyeztek fel a Dunán Pusztító tiszai árvizekről csak a török uralmat követő időszakból maradtak fenn feljegyzések. A török uralom idején, a 16. és a 17. században a helyzet lényegesen megváltozott. Ennek egyik alapvető oka a nagyarányú erdőt rtás, másik az árvíz szétterülését és visszafolyásál szabályozó fok és torok rendszer felszámolása (elsősorban abból a célból, hogy létrejöjjenek a mesterséges, védelmet jelentő mocsaras területek a vízfolyások síkvidéki szakaszai mentén, az ártereken). A 18 század elején, elsősorban a napóleoni háborúk nyomán kialakult kereslet jelentós extenzív mezőgazdasági fejlesztést indukált Ennek előfeltétele az árterek mentesítése az árvízi elöntésektől, a vízrendezés és a lecsapolás volt. Mindezek elkerülhetetlen velejárója volt a folyók szabályozása is. A 18. század merkantilista gazdaságpolitikája fizetőképes keresletet támasztott Nyugat Európában a magyarországi élelmiszer-alapanyagok (pl. gabona, élőállat, stb.) - Vágás István: Fid vizánkról ismét - aligha utoljára; -Cselőtei lászló: V^ ^mi fmiái-nn^^gywljná^i vízgazdálkodás-öntözés; - .indrásjalvy Bertalan: A vízhaszon vctel és árvízvédelem hagyománya Magyarországon; - A Tisza-szabályozás története és nemzetgazdasági fontossága - 1860 (Ijónyay Menyhért akadémiai székfoglalóját bevezeti: Vágás István).
