Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

431 Őslénytani adatok a Velencei-tó múltjáról. Előzetes eredmények Nagyné Bodor Elvira

1 - Szűrömmé Korecz Andrea

2 'Magyar Állami Földtani Intézet, 1142. Budapest, Stefánia út 14. 2MOL Rt. Hazai Kutatás Termelés Mélyfúrási és Geofizikai Felügy. Bányászati Labor. 1039. Budapest, Batthyány u. 45. Kivonat: A Velencei-tó medrébe mélyített két sekélyfúrás (talpmélység: Vetó-1. 1,60 m; Vetó-2. 2,70 m) sporomorpha és ostracoda együtteseit vizsgáltuk (/. ábra). A fúrások idősebb, ősmaradvány-tartalmú rétegeiben (Vetó-1. sz. 0,30-1,50 m, Vetó-2. 0,10-0,95 m) hidegebb (glaciális) illetve melegebb (interglaciális) éghajlatra utaló együtteseket ismertünk fel (2. ábra). A hűvös szakaszokban a vegetációból hiányoztak a termofil elemek, csupán tűlevelűek fordultak elö. A melegebb szakaszokban jelent meg egy-egy termofil elem. Mindez arra utalhat, hogy a tárgyalt rétegek a pleisztocén korban rakódhattak le. Mivel a vegetációból teljesen hiányoztak a szubtrópusi fajok, amelyek a középső-pleisztocén Mindel-Riss interglaciálisáig éltek, sőt az elegyes lombos erdő is hiányzott, ami még a Riss-Würm mterglaciálisában is megtalálható. Feltételezhető, hogy az idősebb rétegek lerakódása legkésőbb a Riss-Würm interglaciális után, a kora -vagy a késő glaciálisra- tehető. A Vetó-1. sz. fúrásban a 0,00-0,30 m, míg a Vetó-2. sz. fúrásban a 0,000,10 m között rétegek lerakódása a holocén végén, a szubatlantikus (2500 év BP -tői) idején történt. A szubatlantikus idején a sekélyvízben a Botryococcus, Spirogyra és Pediastrum boryanum algaszervezetek tenyésztek. A nyíltvízi hínárokat, a süllőhínárok (Mynophyllum), míg a mocsári és vízparti növényeket főként a rence (Utricularia) a békabuzogányfélék (Sparganium), a nád (Phragmites) és a harmatkása (Gfyceria) képviselte. Az ostracoda faunában a Pseudoccmdona, Candona, Linmocythere és Ilyocypris genus fajai szerepeltek a legnagyobb számban. A tó környezetében elegyes lombos erdő teijedt el. A tóhoz közelebbi területen a Quercus robur, míg távolabb a Fagus silvatica és Carpinus betulus uralkodott. Kulcsszavak: Velencei-tó, sporomorpha, ostracoda, pleisztocén, holocén Bevezetés A Velencei-tó és vízgyűjtője területén számos szerző (Sédi 1953, Sümeghy 1944, zidám 1955, Bendefy 1969; végzett vízrajzi és földtani kutatásokat. Jelen dolgozatunkban nem térünk ki ezek ismertetésére, mivel Cserny Tibor önálló dolgozatban, ebben a kötetben részletesen ismerteti ezeket a müveket, kiegészítve a két vizsgált fúrás (Vetó-1. Vetó-2.) rétegtani leírásával. Az 1970-es évek elején a VITUKI fúrásokat mélyített a tó medrében, melyek palinológiai vizsgálatát Járainé Komlódi (1970; végezte el. Módszer A Vetó-1. sz. fúrás teljes szelvényéből és a Vetó-2. sz. fúrás 0,00-0,50 m illetve 0,70-1,05 m rétegeiből 5 cm-ként történt mintavétel. A Vetó-2. sz. fúrás idősebb rétegeiből (1,05-2,70 m) csak 30 cm-ként állt rendelkezésünkre minta. A begyűjtött mintákból paleontológiái (pollen, ostracoda, mollusca), ásvány-kőzettani (X-ray, DTA) és szerves kőzettani (macera), valamint radiokarbon (C 14) és stabil izotóp (018, Cl3), valamint radioaktív izotóp (Cs 134, Cs 137) vizsgálatok készülnek. A pollen feltárást Erdtman-Zólyomi-féle ZnCb eljárással tártuk fel (Zólyomi 1953) Eddig a Vetó-1. sz. fúrás sporomorpha együtteseinek Tilia programmal történt ábrázolása készült el. Külön tüntettük fel a fás növényeket (arbor pollen/AP), a szárazföldi és vízi lágvszárúakat (non arbor pollen/NAP). A rendkívül alacsony egyedszám miatt az ábrázolhatóság érdekében az egyedszám tízszeresével számoltunk. A kőzetanyagból H2O2.OS feltárással szabadítottuk ki az ostracodákat. Meghatározásuk a féltenökből történt. Az iszapolási maradékban figyelemmel kísértük a Chara oogoniumok, mollusca héj töredék valamint a szenesedett növ énymaradványok mennyiségi változását is. Eredmények A Vetó-1. sz. fúrás ősmaradvány vizsgálata alapján a következő együtteseket különítettünk el (2. ábra) A fúrás legidősebb rétegeiből (1,50-1,60 m) csak gombaspórák kerültek elő, amelyek nedves környezetre utaltak. Az iszapolási maradékból értékelhető ősmaradvány nem került elő. Változás 1,50 m-nél következett be, ahol a fenyők mellett már megjelent a Corylus és a Botryococcus is. Ez arra enged következtetni, hogy az éghajlat kissé csapadékosabbá és esetleg melegebbé válhatott és némi vízborítás is, kialakulhatott (1,35-1,50 m). Az említett néhány pollenen kívül egyéb ősmaradványt nem találtunk. Az 1,00-1,35 m közötti szakaszban eltűntek a meleg és nedvességkedvelő növények (Phterydophyta, Corylus), csupán a gombaspórák, Pinns silvestris és néhány Botryococcus braunii maradt meg. Mindez feltételezheti a lehűlést, vagy a területen a vízborítás csökkenését, nagyon sekély, mocsaras (?) környezet kialakulását. A tárgyalt szakaszból kiválogatott ostracodák között a hidegkedvelő taxonok (Cytherissa lacustris, Limnocythere inopinata, Ilyocypris bradyi) megjelenése és dominanciája szintén hűvös éghajlatot, sekélyvízi környezetet igazolt. A szakaszon belül az együttes gazdagodása esetleg kismértékű és fokozatos "mélyülés" eredménye. Itt már kevés mollusca héjtöredéket is találtunk. Sukoró A vizsgált fúrások (Vetó-1., Vetó-2.) helyszínrajza Újabb, kis mértékű felmelegedés történhetett a következő szakasz (0,75-1,00 m) leülepedése idején. A fenyők mellett már a Tilia és a lágyszárú növények (Polypodtum vulgare, Dryopteris, Compositae) is megjelentek. A vízi környezetben a Spirogyra vált jelentőssé (Simons - Beem 1990). Az ostracoda együttes egyedszáma a korábbi szakaszszal összevetve lecsökkent. Feltűnt, hogy háttérbe szorultak a hidegkedvelő kagylósrákok (Limnocythere inopinata, Ilyocypris bradyi) és megjelent a melegkedvelő Cypridopsis vidua (Mania 1967/ A sporomorpha állomány drasztikus elszegényedését tapasztaltuk a 0,30-0,75 m között. A fás növények között néhány fenyő és egy darab, nagyon rossz megtartású mogyoró pollen maradt meg, sőt a szárazföldi lágyszárúak pollenszemcséi már egyáltalában nem fordultak elő. A vízi környezetben a Spiro-