Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

432. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001

. 8

1. ÉVF. 5-6. SZ. gyra-k száma minimálisra csökkent és a szakasz végén már csak a gombaspórák fordultak elő. Az egyed- és fajszámban szegény, de jómegtartású ostracoda együttesben a Ccmdona sp. és Pseudocandom sp. juvenilis alakjai és a hidegkedvelő Limnocythere inopinata taxonok uralkodtak. A szakasz fiatalabb rétegeiben egyre több növénymaradványt és kevés Chara oogoniumot is találtunk. Funqi tp. iolíyacoccul bfounü Splroflyto sp TSengi4*ortK> offidncm T^OAcentricyst«! sp Mirflophyilufn vsfliclllai V I

Bmionms umbtllatus V T 1 Schoenoplsclus sp Utricularla vulgaris Potamogsloa sp Phrogirtlss oustralls Myriophyllum spicolum Pedastrum bofyonum 2. ábra. A Vetó-1. sz. fúrás (Velencei-tó-1.) vízi és mocsári növényei A flórában és a faunában egyaránt nagyarányú változást tapasztaltunk 0,30 m-nél. Megjelentek az elegyes lombos erdők, amelyben a Fagus silvatica és a Quercus robur dominált. A szárazföldi lágyszárúak is tért hódítottak, a Dryopíeris sp. és a Chenopodium sp. vezetésével. Megjelennek az emberi tevékenységre utaló gyomnövények (Chenopodium album, Cenlauera cyanus), és a kultúrnövények (Juglans sp., Secale) is (Behre 1981, 1988, Sümegi 1998). Állandó vízborítás alakult ki. Gazdagodott a plankton állomány, megjelent a Pediastrum boryanum és a Zygnaemataceae is. Elterjedtek a hínárok (Myriophyllum verticillatúm, M spicatum, Potamogeton sp., Utricularia vulgaris). A litorális zónában Phragmites australis, Carex sp. és a Glyceria maxima gazdag állományai tenyésztek. Az ostracoda faunában is nagy változást tapasztaltunk. Az egyed- és fajszám is jelentősen megnőtt a korábbi együtteshez képest. A fauna együttesben a Candona-fé\ék (Ps. compressa, C. neglectd) és a Limnocythere inopinata domináltak. Mellettük számos egyéb, de kis egyedszámú taxon fordult elő. így például a Physocypris fadeewi, Notodromas monarcha, Potamocypris sp., Cypris pubera, Cyprinotus salimis is. A faunakép rendkívül sekély, nádassal sűrűn benőtt, nyugodt, állandó vízborítású üledékgyűjtőre enged következtetni. Az előbbiekben ismertetett együttesek alapján a következő korbesorolást tartjuk valószínűnek. A fúrás idősebb, őslénytanilag értékelhető rétegeiben (0,30-1,50 m) melegebb és hidegebb éghajlatra utaló szakaszokat ismertünk fel. A hűvösebb (glaciális) szakaszok vegetációjából hiányoztak a termofil elemek, csupán tűlevelűek fordultak elő. A melegebb (interglaciális) szakaszokban jelent meg egy-egy termofil elem. Mindez arra utalhat, hogy a tárgyalt rétegek a pleisztocén korban rakódhattak le. Mivel a vegetációból teljesen hiányoztak a szubtrópusi fajok, amelyek a középső-pleisztocén MindelRiss interglaciálisáig mint tercier elemek, találhatók (Miháltzné Faragó 1982) sőt a lombos erdő is hiányzott, ami a még Riss-Würm interglaciálisára is jellemző, feltételezhető, hogy az idősebb rétegek lerakódása legkésőbb a Riss-Würm interglaciális után, a kora vagy a késő glaciálisra tehető. A 0,00-0,30 m közötti rétegek lerakódása a holocén végén, a szubatlantikus (2500 év BP-től) idején történt. A Vetó-2. sz. fúrás által feltárt rétegekből lényegesen kevesebb ősmaradvány került elő, mint a Vetó-1. sz.-ból. A fúrás 0,95-2,70 m közötti rétegeiben értékelhető ősmaradványt nem találtunk. A 0,35-0,95 m közötti rétegekben csak nagyon kevés gomba és fenyő pollent fordult elő. A kiértékelést tovább nehezítette az, hogy a 0,50-0,70 m közötti szakaszból nem állt rendelkezésre minta. így a hidegebb és a melegebb szakaszok kijelölése meglehetősen bizonytalan. A 0,80-0,95 m-ig terjedő szakasz rétegeinek leülepedése hidegebb éghajlat alatt következhetett be, mert a vegetáció csak gombaspórát és Pinns silvestris pollenjét tartalmazta. Az iszapolási maradékban csupán egy darab hidegkedvelő Cytherissa lacustris töredéket találtunk. A 0,70-0,80 m közötti szakasz lerakódása idején növekedhetett a csapadék, mert a sporomorpha állomány már Pice a-val, lágyszárúakkal (Compositae, Artemisia sp.), valamint Botryococcus algával bővült. Az ostracoda fauna továbbra is nagyon szegényes maradt, csupán néhány Cytherissa sp. és Ilyocypris sp. töre-