Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

tornán is alacsonynak értékelhető Ezek alapján feltételezhető, hogy a kis egyedszám a planktofág halfajok mennyiségét limitálhatja az egyes mintavételi pontokon. A halállomány vizsgálat eredményei Vizsgálataink során a két csatornából 35 faj jelenlétét sikerült kimutatni, ez mintegy 7000 egyed meghatározását jelentette. Az elmúlt évek adataival együtt a két vízfolyásból összesen 42 faj előfordulása ismert, amelyek közül 9 védett (2. táblázat). 2. táblázat A két csatornából eló'került halfajok listája A két csatornát összehasonlítva a KFCS halfaunája gazdagabbnak tekinthető (41 faj). Ez leginkább a speciális élőhely igényű fajok jelenlétében mutatkozik meg. Ilyen a reofil máma (Barbus barbus), szilvaomi keszeg (Vimba vimba), paduc (Chondrostoma nasus), magyar bucó (Zingei zingel) és kősüllő (Stizostedion volgensis), valamint a stagnofil lápi póc (Umbra krameri), széles kárász (Carassius auratus) és réti csík (Misgumus fossilis) előfordulása. A faunisztikai eredmények mindezek figyelembevételével azt mutatják, hogy a két csatorna halállománya hasonló. A pontosabb mintavételezéssel kapott eredmények azonban rámutatnak arra, hogy ez az egységesnek tűnő fauna valójában kisebb, jól körülhatárolható halegyüttesekre tagolódik. A hálós és az elektromos módszer eredményei között az adott mintavételi pontok eredményeit figyelembe véve különbség figyelhető meg, azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a gyakori fajok mindkét módszer alapján azonosak voltak. A mintavételi pontok közötti összefüggéseket cluster analízissel nyert dendrogramok mutatják be. A minták elemzéséhez a hálóval gyűjtött minták esetében Euklideszi (4. ábra), az elektromos halászgéppel fogott mintáknál pedig Cekanowsky hasonlóság függvényt használtunk (az elektromos módszer eredményeinél azért használtuk a Cekanowsky függvényt, mert ez erőscbb csoportosítást eredményez) az összevonásnál Ward-Orlóczy (MISSQ) módszerét alkalmaztuk. Az eredmények szakaszonkénti változásokat mutatnak a halállomány fajösszetétele és mennyiségi viszonyai alapján. A KFCS esetében ez egyértelműbb, vagyis az egyes szakaszok viszonylag homogénnek 421 tekinthetők, míg a NyFCS-n az egyes mintavételi pontok erősebben eltérnek egymástól, elfedve ezzel a szakasz jelleget, amely csak a legfelső szakaszon érvényesül A szakaszjelleg emellett a hálós mintavétel esetén markánsabban jelentkezik, és hasonlóan a vízsebességi adatokhoz az I. és II. szakasz közelebb áll egymáshoz. Mivel a cluster analízis elsősorban csoportok hasonlóságának, vagy különbözőségének mértékét fejezi ki, ezért az eredmények különálló csoportokként jelennek meg, azonban ebben az esetben a fenti tendenciák sokkal inkább bizonyos állapotok térben változó sorozataként értelmezhetők. Ezek a felső szakasz irányából az alsó szakasz irányába mutatnak. 4. ábra. A mintapontok clustere a hálóval történt fogások alapján Az elektromos halászgéppel történt fogásoknál a szakasz jelleg hatása kisebb mértékben érvényesül (5. ábra), ami - figyelembe véve a vízsebességi adatokat - azt bizonyítja, hogy a szegélynél, a kisebb vízsebesség, valamint ezzel összefüggésben az itt található növényzet ha5. ábra. A mintavételi pontok clustere az elektromos mintavételi módszerrel történt fogások alapján A hálóegységre jutó fogások (KH/CPUE), valamint az elektromos módszerrel egységnyi területre korrigált fogások (E/CPUE) szakaszonkénü eredményeit a 3. táblázat mutatja be. Az értékek a fogott egyedszámra vonatkoznak, vagyis csak korlátozottan használhatók a biomassza nagyságának becslésére. 3. táblázat Számított egyedszámok alakulása az egyes mintavételi szakaszokon KI KII Kill Nyl Nyíl NylII KH/CPUE 88 160 316 110 269 247 E/CPUE 50 86 150 51 96 84 A fogási eredményeket oszlopdiagramokon ábrázoltuk. A diagramokon azokat a fajokat tüntettük fel, melyek relatív előfordulási gyakorisága legalább egy szakaszon elérte a 3 %-ot (6-9. ábra). HALFAJ KFCS NYFCS Anguilla antaiilla + + Rutilus rutilus + + Ctenopharynaodon idella + + Scardinius ervthroDhthalmus + + Leuciscus cephalus + + Leuciscus idus + + Aspius aspius + + Leucaspius delineatus + + Alburnus alburnus + + Blicca bioerkna + + Abramis brama + + Abramis ballerus + + Abramis saoa + + Vimba vimba + _ Chondrostoma nasus + Tinea tinea + + Barbus barbus + Gobio albioinnatus + + Pseudorasbora parva + + Rhodeus senceus + + Carassius carassius + Carassius auratus + + Cvprinus carpio + + Hvpophthalmicthvs molitrix + + Misgumus fossilis + Cobitis taenia + + Sabaneiewia aurata + Silurus alarus + + Ictalurus melas + + Umbra kramen + Esox lucius + + Lota lota + + Lepomis aibbosus + + Perca fluviatilis + + Gvmnocephalus cemuus + + Gvmnocephalus balom + + Gvmnocephalus schraetzer + + Stizostedion lucioperca + + Stizostedion volaensis + Zincel zinael + Percottus clehni + + Proterorhinus marmoratus + + tására sajátos halegyüttes alakul ki.