Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.
422. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉV F. 56. SZ. 6. ábra. Hálós fogások a KFCS-n szakaszonként (CPUE%) //////// * V r ^ Cr Or 8. ábra. Hálós fogások a NyFCS-n szakaszonként (CPUE %) 7. ábra. Halászgéppel történt fogások a KFCS-n, szakaszonként A grafikonok eredményeinek értékelése összetett következtetések levonását teszik lehetővé. A csatomán lefelé haladva a vízsebesség csökkenésének hatására a reo fi 1 fajok gyakorisága csökken, pontosabban a tapasztalatok azt mutatják, hogy előfordulásuk szigetszerűvé válik és csak a számukra alkalmas élőhelyeken megtalálhatóak; ezek a műtárgyak körüli gyorsabb vízfolyású, magasabb oxigén szintű területek. Az alsóbb szakaszok irányába növekszik viszont a növényállományokhoz kötődő fajok aránya. A fogást eredmények rámutatnak arra, hogy a csatorna halfaunája nem tekinthető egységesnek, mozaikos szerkezetet mutat. A halegyüttesek kialakulásában legjelentősebb környezeti tényezőnek egyrészt a vízsebesség, másrészt a makrofita vízi növényzet típusa és kiterjedése tekinthető. A hínámövények nagy mennyisége egyrészt az alga produkciót korlátozva a planktofág fajokra épülő halegyüttesek jelenlétét befolyásolhatja, másrészt megfelelő élőhelyet biztosíthat a fitofil fajok számára. A szegélynövényzet halegyütteseinek domináns fajai a KFCS-n a bodorka (Rutilus rutilus), vörösszámyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus), szivárványos ökle (Rhodeus sericeus), amelyek nem azonos mértékben, de a csatorna teljes hosszán jelentős állományban találhatók az adott élőhelyen. Az alsó szakaszon e halegyüttesek jellemző fajaiként lehet értékebi a compót (Tinea tinea) és a sügért (Perca fluviatilis), amelyek csak itt jelennek meg magasabb arányban. A kutatási eredmények alapján a magasabb vízsebességű, valamint a nyíltabb területek halegyütteseinek domináns faja a karika keszeg (Blicca bjoerkna), illetve kísérő fajként a vágó durbincs (Gymnocephalus cernuus). Jellemző fajoknak tekinthetők a halványfoltú ktlllő (Gobio albipinnatus), valamint a széles durbincs (Gymnocephalus baloni). A Nyugatifőcsatorna fogási eredményei hasonló tendenciát mutatnak a KFCS-n tapasztaltakkal, az ott kapott eredményeket messzemenőkig megerősítik. 9. ábra. Halászgéppel történt fogások a NyFCS-n, szakaszonként A nyíltabb területet, vagy nagyobb vízsebességet kedvelő fajok itt is az I. szakaszon jelentkeznek nagyobb arányban, de az egyes fajok gyakoriságában mutatkozó eltérések (pl. sügér magasabb, vagy a karika keszeg alacsonyabb gyakorisága a felső szakaszokon) jelzik a két vízfolyás karakterének különbségeit is. A III. szakasz halállományának szerkezete jól mutatja a mederprofil megváltozásából adódó, a biotikus és abiotikus környezeti tényezőkben is megjelenő változásokat. A halegyüttesek itt az I. szakaszhoz hasonló eredményeket adnak, azonban attól sok tekintetben különböznek is. A III. szakasz I. szakaszhoz való hasonlóságának legfőbb oka a mederprofil megváltozásából adódó vízsebesség növekedés, míg különbözőségét a hínámövényzet nagyobb kiterjedése magyarázza. Irodalom Berinkey, L. 1966. Halak. Fauna Hung., vol.79, Akadémiai Kiadó, Budapest, pp 136. Dévai. Gy., Czégény, /., Dévai, I. 1984. A balatoni és zalai üledékek ökológiai hatásvizsgálata az árvaszúnyogok (Diptera: Chironomidae) példáján. Acta Biol. Debr. Oecol. Hung. fasc. 1. Felfóldy, L. 1987 A biológiai vízminösítés. Vízügyi Hidrobiol. vol. 16 Kiss-Keve, T. 1998. Bevezetés az algológiába. ELTE Eötvös Kiadó. Bp Kovács, B. 1998. A Keleti-főcsatorna halfaunisztikai felmérése. Halászat. 44:8-11. Kolding, J. 1997. „PASGEAR" A database package for experimental fishery with passive gear. Bergen. Nelson, J. 1994. Fishes of the World. John Wiley & Sons, Inc. New Yk Tóthmérész, B. 1993. NuCoSA 1.0: Number Cruncher for Community Studies and other Ecological Applications. Abstracta Botanica 17,283-287. Tóthmérész, B. 1995. Comparison of different methods for diversity ordering. Journal of Vegetation Science 6, 283-290. Abstract. Ecological researches has been started on two irrigational canal of the Great-Plain, named Keleti- and Nyugatifőcsatorna in 1999. The aims of these studies were to map the significant hydrological and hydrobiological parameters, the bentomc and planctonic organisms and the fishfaunistical data of these water-bodies in more details, to determine the fish assemblages and reveal the effective environmental factors of the assemblages. The total number of known species is 41 all together. The calculated catch per unit values of the sections increased to the direction of the lower section. The fish assemblages shows mosaic pattern. The dominant species of the lentic parts in all sections are the Rutilus rutilus, Rhodeus sericeus and Scardinius erythrophthalmus, the characteristic species are the Tinea tinea and the Perca fluviatilis The dominant species of the lotic areas is the Blicca bjoerkna, the characteristic ones are the Gobio albipirmatus and the Gymnocephalus baloni. Evaluation of the samples caught by different sampling methods shows same results: in the upper section the water-velocity seems to be the key factor in determining the quality and quantity of fish assemblages. In the middle and the lower sections the results other biotic and abiotic environmental factors determine the structure of the fish assemblages.
