Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.
344 ÍIIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6 SZ. fiiggélyekre eső rész anyaghozamokat. Ezeket összegezve egy részletesen számolt, teljes anyaghozamot kaptunk. Átlagos anyaghozam számítás (Qm gs ) Az átlagos anyaghozamot az adott méréssorozat vizsgált komponensének keresztszelvényre számolt átlagából és a vízrajzi osztály által megadott szelvényre számolt átlagvízhozamából ( 1440 m 3/s ) képeztük. Sodorvonalból vett minta alapján számolt anyaghozam (Qsvg/s) A mintavételi szabványok a sodorvonalból, felszín közelében merített mintát írják elő feldolgozásra. Ezért megvizsgáltuk, hogy a keresztszelvényünknek ezen a pontján vett minta adott komponensének koncentrációjából számított anyaghozam mennyiben tér el a részletesen számolt teljes anyaghozamtól (Q f g/s). Esetünkben ezt az értéket a négyes fuggély felső rétegének mintavételi pontja koncentrációjának és az átlagos vízhozam értékének szorzata képezi. Az így kapott három különböző módon számolt anyaghozamot úgy hasonlítottuk össze, hogy a fuggélyenkénti (Qf g/s), azaz részletesen számolt teljes anyaghozamot tekintettük a valósághoz legközelebb állónak, és ehhez viszonyítottuk a másik két anyaghozam számítás eredményeit. Természetesen ezeket a számításokat mind az öt méréssorozatra elvégeztük. (10. ábraj Ezen az ábrán az összes ólom tartalom ily módon számolt anyaghozam értékeit mutatjuk be grafikusan. Az eltérő mintázatú oszlopok jelölik a különbözőképpen számolt anyaghozamokat. Ugyancsak ezen a diagramon ábrázoltuk vonalgrafikon formájában a függélyenként részletesen számolt anyaghozamtól való százalékos eltérést is. f üggélyenkénti anyaghozam (Qf) áttagos anyaghozam (Qátt) sodorvonali anyaghozam (Qsv) •d Qf-Qáfl (%) -Qf-Qsv (%) méréssorozat sorszáma 10. ábra Az eredmények értékelése A méréssorozatok koncentrációk szerinti elemzése Az öt méréssorozat eredményeinek kiértékelése során azt tapasztaltuk, hogy eredeti hipotézisünk - miszerint a lebegőanyag koncentrációja (így a hozzá kötődő nehézfémek koncentrációja is) a víztestben jelentós heterogenitást mutat a vízmélységtől és az áramlási sebességtől függően - csak részben igazolódott. A lebegőanyag tartalom tekintetében viszonylag homogén eloszlást tapasztaltunk. A keresztszelvényen belül az öt méréssorozat esetén a koncentrációk százalékos szórása 3,8-8,1 % között változott. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a méréssorozatok idején a Tiszán egy kisebb árhullám vonult le, és ez az árhullám felszálló ágában a hordalék mennyiségének növekedését, és a nagyobb vízáramlási sebesség következtében, annak egyenletesebb eloszlását okozta. A nehézfém tartalom esetében nagyobb eltérést tapasztaltunk. Az ólom koncentráció értékek szórása 8,9-22,8% közötti volt. Összes réz tartalom esetében 6,8-13,5 között változott a szórás százalékos értéke. Összes cink koncentrációk esetén pedig 9,7-26,2% között. Mivel a víztérben mérhető lebegőanyaghoz kötött nehézfémek koncentrációja elsősorban a meddőhányó anyagának bemosódási körülményeitől (a salak mennyisége és minőségi összetétele) függ, ezért a folyó paraméterei csak részben befolyásolják annak szelvénybeni eloszlását. A továbbiakban azt elemeztük, miként változott az átlagos ólom, réz, cink koncentrációja az időben a szelvényen belül. (3-4. ábra) A grafikon alapján azt a megállapítást tehetjük, a lebegőanyag tartalom és a vizsgált nehézfémek koncentrációváltozását bemutató görbét tekintve, hogy azok ellentétesen változnak. Amíg a lebegőanyag esetében a negyedik méréssorozat alatt mértük a legmagasabb koncentráció értékeket, addig a nehézfémek esetében a negyedik méréssorozatnál csökkenést tapasztaltunk az előző koncentráció értékekhez képest A 3-4. ábrát elemezve azt a megállapítást tehetjük, hogy a legmagasabb ólom koncentráció az V. méréssorozat mintáiban volt kimutatható. Cink és réz esetén viszont a koncentrációmaximumokat a III. méréssorozat idején tapasztaltuk. A lebegőanyaghoz kötött nehézfém tartalom mérési eredményei alapján (mg/kg La), azt a megállapítást tehetjük, hogy a kérdéses időintervallumban, a lebegőanyag réz és cink tartalma a III méréssorozat idején érte el a maximumát. Ellenben a lebegőanyaghoz kötött ólom legmagasabb koncentráció értékeit az V. méréssorozat ideje alatt mértük. A sodorvonali minták koncentrációja nem tér el jelentősen az átlag értékektől (/. táblázat) Kiugró érték a II. és az V. méréssorozat lebegőanyag tartalmánál figyelhető meg, ahol az átlag értékek 718 és 775 mg/l, a sodorvonali pedig 830 és 850 mg/l. A fajlagos anyaghozam számítások értékelése A fajlagos anyaghozam értékek a vártnak megfelelően a mederfenék közelében és a parthoz közeli függélyekben voltak a legkisebbek. Míg a legnagyobb értékeket a sodorvonal és az ahhoz közeli függélyekben, illetve azok felszínhez közeli rétegeiben mértük Ez a tendencia mind az öt méréssorozat ólom fajlagos anyaghozam ábráján megfigyelhető (5-9. ábra). A lebegőanyag tekintetében is ezt tapasztaltuk. Az ólom esetében a koncentráció grafikonhoz hasonlóan a fajlagos anyaghozam értékekben is a negyedik méréssorozat esetén tapasztaltunk csökkenést és a legnagyobb értékeket az ötödik méréssorozat mutatta. A különböző módon számolt anyaghozamok összehasonlítása (10. ábra) Lebegőanyag-hozam: A lebegőanyag tekintetében az átlagosan számolt anyaghozam %-os eltérése a részletesen számolttól mindössze 0,01-1,46 % közötti volt. A sodorvonalból vett minta alapján számolt anyaghozam értékeknél nagyobb %-os eltérés tapasztalható 0,89-12,2 %.
