Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

319 A budapesti pakurató, mint madárcsapda: Egy nyíltszínü olajtározó vizuális ökológiai hatása a vízimadár faunára 1 Bernáth Balázs,

1 Szedenics Gábor, 2 Kriska György,

1 Horváth Gábor 1 ELTE Biológiai Fizika Tanszék, 1112. Budapest, Pázmány Péter sétány 1. ( Lágymányos) 2 ELTE Biológiai Szakmódszertani Csoport, Budapest, Ludovika tér 3. Kivonat: A szerzők egy budapesti pakurató madarakra gyakorolt vizuális ökológiai szjerepét vizsgálták A sötét olajfelszin csalogató szerepét műanyag fóliás választásos kísérletek segítségével tanulmányozták Becslések szennt a létesítés óta 12-14 ezer madár pusztulhatott a pakura tárolóban Kulcssz.: pakurató, kátránymocsarak, vízimadarak, fosszilia, Bevezetés Egy nyílt felszínű, hét medencéből álló pakura-tároló létezett Budapest XVIII kerületében 1951 óta. Az üzemeltetők szándékán kívül a tó mintegy ötven éven át madárcsapdaként is működött, évente madarak százait tévesztette meg, és okozta pusztulásukat. Partján rendszeresen pusztultak el galambok és kistestű madarak, időről-időre vadkacsák, hattyúk, és más vízimadarak szálltak le medencék közepére. Magunk is több alkalommal megfigyeltük, hogy galambok a medencék partján szálltak le, és inni próbáltak a pakurából, fogságába estek és elpusztultak. A budapesti pakurató sajnos nem az egyetlen emberkéz alkotta olajtó. A kőolaj kitermelése és szállítása során rendszeresen keletkeznek kisebb-nagyobb olajfolyások, olykor pedig szándékos pusztítás hoz létre nagyfelületű olajszennyezéseket a szárazföldön. Az 1990/9l-es öbölháborúban a visszavonuló iraki hadsereg több mint 900 kőolajkutat robbantott fel, melynek során számos kisebb-nagyobb kőolajtó keletkezett Kuvaitban. Ezek a kőolajtavak vízimadarak ezreit ejtették fogságba (Pilcher & Sexton, 1993, Pearce, 1995, Horváth & Zeil, 1996). Ám nem csak az emberi tevékenység eredményeként keletkeznek nyílt olajfclszínek, olykor a természet is létrehoz hozzájuk hasonló kátrányfelületeket. A budapesti pakurató jelenkori hasonmása a pleisztocén kori kátránymocsaraknak, melyekből igen jó megtartású állatmaradványok kerültek elő. (Miller, 1925; Akersten et al., 1983; Kowalski, 1997) A különböző őskori kátránygödrökben talált fosszilis állatvilág lelőhelyről-lelöhelyre más és más faj szerinti eloszlást mutat. Például a perui Talara kátránymocsárban egy kacsafaj (

Anas bahamenicus) a domináns, de minden lelőhelyen madárfajok százai kerültek felszínre, köztük ragadozó madarak is. Az egyik leghíresebb ilyen lelőhely a Los Angelesben található Rancho La Brea kátránygödör. (Akersten et al., 1983; Harris & Jefferson, 1985) A gerinces fossziliái között a lelőhely madárleletcit is részletesen vizsgálták. A leletek alapján 138 madárfajt azonosítottak, az itt talált madárcsontok 70 %-a ragadozó fajoké volt. (Miller, 1925) Az egyik általánosan elfogadott nézőpont a paleontológiában, hogy az állatok véletlenül estek e kátránygödrök fogságába, mivel azok felszínét elborította a por és a lehullott levelek, így nem vették észre őket. Egy másik interpretáció szerint, egy-egy kiadósabb eső után az aszfalton felgyülemlett, elszivárogni nem tudó víz vonzotta a szomjas állatokat, amelyek aztán belesüppedtek a vízréteg alatti kátrányba. A kátránymocsarakból előkerült sok ragadozót azonban valószínűleg a felszínen lebegő tetemek csábíthatták. Arról, hogy a fenti hipotézisek közül melyik áll közelebb a valósághoz, a kátránygödrök jelenkori hasonmásainak vizsgálata alapján foglalhatunk állást. Megfigyeléseink szerint meleg időben az olajtavak, kátránygödrök és aszfaltmocsarak felülete a vízfelszínhez hasonlóan tiszta, sima és fényes, az esővíz pedig hamar az aljára süllyed. Joggal feltételezhető tehát, hogy az olajkátrány- és aszfaltfelületek vonzó hatása nagyrészt optikai sajátságokkal magyarázható. A budapesti pakurató vizsgálatával a jelenkori kőolajszenynyezések madarakra, elsősorban vízimadarakra való veszélyességének mértékét és okát igyekeztünk felderíteni. A madaraknak a fent említett aszfaltmocsarak, kátránygödrök, vagy a mesterséges pakura- és kőolajtavak iránt mutatott nagy érdeklődése felveti a kérdést: Miért vonzódnak annyira ezekhez a képződményekhez? Feltételezésünk szerint a vizet kereső madarakat részben a ragyogó fénytükröződések vonzzák A sima, fényes felület optikai jelei olyan erősek lehetnek, hogy a madarakat az olajfelszin közelében tarthatják. Mivel a kátránymocsarakban igen sok ragadózó tetemét találták, fontos a felszínen lebegő tetemek jelenlétének megfigyelése is. A kérdés eldöntéséhez, segítséget nyújtanak választásos terepkísérleteink. Ezek során az olaj-, kátrány-, illetve aszfaltfelületeket egy, a földre kiterített nagy, fényes, fekete műanyag fóliával, a világosabb, természetes vízfelszíneket pedig ugyanakkora méretű, áttetsző, fehér műanyag fóliával imitáltuk. így tanulmányozhattuk, vajon természetes környezetben az olaj felszínekhez és természetes vízfelszínekhez hasonló műanyag fóliák odacsalják-c a vizet kereső madarakat. Módszerek 1997 augusztus 17-től 1998 március 30-ig hetente, összesen 15 alkalommal látogattunk el a pakuratóhoz. Összegyűjtöttük a parton található tetemeket, illetve távcső segítségével megfigyeltük a pakura által csapdába ejtett madarak tetemeit, rögzítettük hozzávetőleges elhelyezkedésüket. Az Alföldön 1995-től nyaranta a kunfehértói kiszáradt tómederben 600m

2 területű fényes fehér illetve fekete PVC agrofóliákat terítettünk ki egymástól 30 méterre, és téglákkal rögzítettük őket. A fóliákon megjelenő madarakat és viselkedésüket a tőlük 50 méterre felállított lessátorból figyeltük meg. Korábbi vizsgálataink során összehasonlítottuk a fekete és fehér műanyag fóliák optikai sajátságait (fényességüket, színüket, polarizációfokukat és polarizációs irányukat) az olajtavak, illetve a természetes vízfelszínek tulajdonságaival. E mérések alapján a következőket állapíthatjuk meg: (1) A fényes fekete műanyag fólia optikai sajátságai gyakorlatilag megegyeznek (i) a nedves, sáros talaj; (ii) a sötét, mély vizek; és (iii) a fekete olajfelszínek optikai tulajdonságaival. (2) A fényes fehér műanyag fólia optikai szempontból nagyon hasonló (iv) a sekély, átlátszó vizekhez; és (v) a zavaros, tejszerűen fehér, szikes vizekhez. 1996 augusztusában négy napon át folytattunk három fehér gólyával (Cicoma ciconia) egy választásos kísérletet műanyag fóliák segítségével, a Górés tanyán, a Hortobágyi Nemzeti Park területén felnőtt, kifejlett gólyákkal, melyek elektromos áramütés, közúti baleset során sérültek meg. A gólyák két 50 m

2-es, a fentiekkel azonos anyagű fehér és fekete műanyag fóliára adott reakcióit figyeltük meg. A fóliákat egy 50m * 50 m-es elkerített terület közepén terítettük ki a földre, egymástól 10 m távol-