Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

320 ÍIIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6 SZ. ságra. A gólyákat mindkét fóliától egyenlő távolságra (20 m-re) engedtük szabadon, mindig ugyanazon a helyen. A kísérletek során semmiféle zsákmányállat nem volt a fóliákon. A madaraknak a műanyag fóliákra adott reakcióit videokamerával rögzítettük. Eredmények A budapesti pakurató olaj felületének fényvisszaverése jellegzetes, évszakonként váltakozó ciklust mutat. Nyáron a pakurafelszín sima és csillogó, az olaj a rövid, hidegebb periódusok alatt is megőrzi folyékonyságát, ezért a sűrűbb esővíz könnyen le tud süllyedni az olaj alá. így a fekete olajfelszín fényes és tükrözőjellege a meleg hónapok alatt (áprilistól szeptemberig) mindvégig jellemző sajátsága marad. Ősszel a léghőmérseklet csökkenésével a tó felszíne mattá válik. Télen a tó felülete matt és érdes, az esővíz kisebb-nagyobb pocsolyákban gyűlik össze a felszínen. A pakuratóban számos madártetemet találtunk. Mivel ezek többnyire a parttól nem voltak elérhetők, faji hovatartozásukat csak néhány esetben tudtuk megállapítani, azonban a tetemek felfedezésének idejét és helyét, valamint az elsüllyedésük időpontját feljegyeztük. Az 1997 augusztus 19 - november 24. között eltelt 104 nap alatt 98 újonnan csapdába esett madarat regisztráltunk. Ha az időegység alatt csapdába esett madarak számát állandónak tekintjük, eszerint az ötven év alatt 17 200 madártetem pihenne pakurába ágyazva Ha azonban figyelembe vesszük, hogy december eleje és február vége között nem tapasztaltuk, hogy madár ragadt volna a pakurába, s ezért ezt az időszakot nem vesszük figyelembe a számításoknál (azaz, egy évben 365 nap helyett mindössze 275 nappal számolunk) ez a szám 12750-re módosul. Az elpusztult madarak számát minden bizonnyal így is alulról becsüljük, mivel a tavak középső részében található kis méretű tetemeket csak nehezen lehetett észrevenni, így valószínűleg sokat nem észleltünk. Számos tetem elsüllyedhetett a nyári időszakban két, hetenkénti látogatásunk között is. Bár hétről-hétre, évről-évre nagy ingadozások lehettek a csapdába esett madarak számában, a fenti hozzávetőleges számításaink viszonylag jó becslést adhatnak. Ezek alapján 1951 óta a budapesti pakuratóban körülbelül 13-17 ezer különféle madár pusztulhatott el. Az azonosított tetemek közt kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus), csicsőrke {Serimis serinus), zöldike (Carduelis chloris), tengelic (Carduelis carduelis), fíistifecske (Hirundo rusíica), sárszalonka (Galinago galinago), tőkés réce (

Anas Platyrhyncos), erdei fülesbagoly (Asio otus), vörösvércse (Falco tinnunculus), szarka (Pica pica), házigalamb (Columba livid), háziveréb (

Passer domesticus), fácán (Phasianus colchicus) szerepelt. A pakurató partján számos madárkoponyát is begyűjtöttünk, melyeket Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytárának összehasonlító madárcsont gyűjteménye alapján azonosítottunk. Ezek közt háziverebet, zöldikét, házigalambot, gerlét (Streptopelia sp.), sárszalonkát, erdei cankót (Tringa ochropus), tőkés récét, egerészölyvet (Buleo buteő), fülesbaglyot, vörösvércsét találtunk. A csapdába esett madarak legtöbbjének, meglepő módon a vízimadarak nagy részének tetemei is főképp a part mentén helyezkedtek el. Megfigyeltük a madártetemek lassú sodródását a tavakon belüli belső konvekciók, illetve a szomszédos tavak közötti áramlások hatására. Az áramlások minden esetben érintőlegesek, azaz többé-kevésbé párhuzamosak voltak a partvonallal. Sugár irányú, a partvonalra merőleges áramlást nem észleltünk. Tehát az a tény, hogy az elpusztult madarak tetemei általában a part mentén helyezkedtek el, nem magyarázható az áramlatokkal. Valószínű tehát, hogy a legtöbb madár a partról került a pakurába, mikor inni próbált belőle. A madártetemek a pakuratóban az évszaktól függően eltérő sebességgel süllyedtek el. Ez alapvetően az olaj viszkozitásától függ, ami annál kisebb, minél magasabb a levegő hőmérséklete. így nyáron 1 -2 hétig, míg ősszel 45 héten át, egyes tetemek 9-10 hétig is lebegtek a felszínen. Télen a pakura-felszín megdermed, így a tetemek nem tudnak elmerülni, az 1997 decemberében regisztrált tetemek csak 1998 márciusában kezdtek újra süllyedni. Az Alföldön nyílt terepen kiterített fóliáink felett minden nap mutatkoztak füsti-, és molnárfecskék (Hirundo rustica, Delichon urbica), olyan sajátos viselkedést mutatva, amilyet valódi vízfelszínek felett szoktak. Esetenként repülés közben csőrükkel szántották a fehér műanyag fólia felületét, gyakran leszálltak, és csőrüket megpróbálták erőteljesen a fóliába nyomni. Napi rendszerességgel megjelentek és a fóliák által vonzott rovarokból (Kriska el al., 1998) táplálkoztak barázdabillegetők (Motacilla alba) főként a fekete fólián, miként azt természetes vízpartokon is teszik. (Davies, 1977) A fóliára több alkalommal leszállt egy nagy kócsag (Egretta alba). A fehér fólián több, mint fél órát tartózkodott, a fekete fóliát pár perc után elhagyta. (Bernáth & Horváth, 1999) Alkalomszerűen megjelent a fóliáknál szürke cankó (Tringa nebularia) és barna kánya (

Milvus migrans) is. A műanyag fóliák 3 m-ig teijedő környezetében búbos pacsirták (Galerida eristata), fehér gólyák, örvös galambok (Columba palumbus), füsti-, és molnárfecskék, bíbicek (Vanellus vanellus), sirályok, seregélyek (Sturnus vulgaris) szálltak le. A vizet kereső madarakat valószínűleg megtéveszthetik és magukhoz vonzhatják a földre kiterített fényes műanyag fóliák. Hasonlóan vonzó lehet számukra a pakurató, vagy természetes kátránytó fényes felszíne. A Górés tanyán a fóliákkal találkozó fehér gólyák háromszor annyi időt töltöttek a fekete fólián, mint a fehéren. Viselkedésükben felismerhető volt néhány a vizes táplálkozóhelyein jellemző motívum. A fekete fóliánál, a madár a fólia fölé röpült, és röptében óvatosan többször megérintette lábával a fóliafelszínt. Később azonban nyugodtan járkált a felszínén. Lehajtott fejjel szemlélte a fólia felületét, csőrével ollózó mozdulatokat tett, ami az iszapban turkáló madaraknál figyelhető meg. Gyakran tollászkodott, vakaródzott, ez gyakori pótcselekvés a madárnál. A fehér fóliánál is megfigyeltünk hasonló viselkedést. Kezdetben idegenkedve szemlélte a fóliát, a fóliák szélén elhelyezett téglákon járt, de nem lépett rá a fóliára, hoszszasan tollászkodott. Később azonban sétált a fóliafelszínen és átkutatta a csőrével. Ollózó mozdulatokat is végezett, de ritkábban, mint a fekete fólián. Összefoglalás A pakuratónál folytatott vizsgálataink során 1997 augusztus 19. és november 24. között eltelt 104 nap alatt 98 újonnan csapdába esett madarat regisztráltunk. A terepen elhelyezett fényes, vizet utánzó műanyag fóliáinkon és