Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

4. szám - Gayer József: Nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyamok

254 Nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyamok Gayer József, VITUKI Bevezetés Az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO 1965-ben indította útjára a Nemzetközi Hidrológiai Dekádot az ú.n. 62-es határozatával. A Dekád célja az volt, hogy szakítva a "használd és dobd el" gyakorlattal elősegítsék a racionális vízgazdálkodás elterjesztését a világban. Ez volt az első világméretű program, amely a hidrológiai ciklus vizsgálatával foglalkozott. Az eredetileg kutatási jellegű kezdeményezés kiegészült a hidrológia oktatásával, ill. vízügyi szakemberek képzésével foglalkozó programmal is, ezért az UNESCO egy munkacsoportot hozott létre a FAO és a WMO bevonásával ennek támogatására. A Dekád első évében hozott 1966. évi II-7. UNESCO határozat pedig már konkrétabb megfogalmazással a nemzeti bizottságokhoz fordult, felkérve azokat a fejlődő országok támogatására, vízügyi szakembereik képzése, ill. nemzetközi hidrológiai együttműködés formájában. A magyarországi tanfolyam kezdete Magyarország az elsők között válaszolt a felhívásra és már 1966-ban megrendezte a Vízgazdálkodás Fejlesztésének Hidrológiai Módszerei című féléves továbbképző tanfolyamot az UNESCO, az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) és az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága támogatásával. Ezen a tanfolyamon 12 országból 13-an vettek részt, s szereztek pályájukat meghatározó szakmai tudást a magyar vízgazdálkodás szakembereitől. Míg az első tanfolyamon nem volt magyar hallgató, addig a második, 1968-ban sorra került továbbképzést már 3 hazai szakember is elvégezte a 18-as összlétszámból. Ez a tendencia sokáig fennmaradt. A vízügy mindenkori vezetői hangsúlyt helyeztek arra, hogy az amúgy szűkös nemzetközi kapcsolatok javításaként néhány fiatal szakembert minden évben beiskolázzanak erre az egyre nagyobb nemzetközi ismertséget és elismertséget szerző kurzusra. Magyarország úttörő szerepe természetesen nem a véletlen műve. A nemzetközi téren is elért hidrológiai tudományos sikerek, a vízgazdálkodás gyakorlati eredményei mintegy predesztinálták az országot ilyen tanfolyam megrendezésére. A "höskor"-nak számító 1960-as években a budapesti mellett mindössze négy másik hasonló, UNESCO által támogatott tanfolyam létezett. Delflben, Madridban, Padovában és Prága ban, (Gilbrich, 1991), amelyek közé tartozni rangot jelentett nemzetközi vízügyi körökben. Az UNESCO mellett a nemzetközi hidrológiai együttműködés másik vezető szervezete a Meteorológiai Világszervezet (WMO), amely az ENSZ meteorológiával és operatív hidrológiával foglalkozó szervezete. A WMO elsődleges célkitűzése közé tartozik a tagországok segítsége a humán erőforrás fejlesztésében szakmai és anyagi támogatás nyújtásával, mint például ösztöndíj biztosítása fejlődő országok rászoruló hallgatói számára. Magyarországnak ugyancsak érdeke fűződött a fejlődő országok különböző módon történő támogatásához. így az említett szervezetek, ill. a FAO esetenkénti hozzájárulásával a tanfolyamot a tavaszi félévben rendszeresen megrendezték 1974-ig kétévente, majd ettől kezdve évente. A résztvevő országok köre egyre bővült, de jellemző maradt a harmadik világ szakembereinek dominanciája, bár esetenként az iparilag fejlett országok is delegáltak hallgatót, illetve a tanfolyam a hazai szakemberképzést (ill. továbbképzést) is segítette. A tanfolyam tanterve A tanterv bizonyos módosításokkal követi az UNESCO általjavasolt mintát (Ayibotele et al, 1988). Felépítése három szakaszra osztható: (1) az alaptárgyak felfrissítő jellegű oktatása; (2) a hidrológiai folyamatok részletes oktatása; (3) alkalmazások a vízgazdálkodás gyakorlatában. Az oktatott tantárgycsoportok az alábbiak: - matematika (statisztika, valószinűségszámítás, numerikus módszerek) - hidraulika (folyadékok mechanikája, numerikus hidraulika) - földtudományok (hidrometeorológia, geológia, talajban, geofizika) - hidrológiai folyamatok (a hidrológiai körfolyamat és elemei) - hidrológiai mérések és elsődleges adatfeldolgozás (mérőhálózat, hidrometria, távérzékelés, G1S) - hidrológiai analízis és modellezés (sztohasztikus és determinisztikus modellek, előrejelzés) - vízi környezetvédelem (környezeti hidrológia, vízminőség, hulladékgazdálkodás, környezeti hatástanulmány, a vízi környezet rendszerszemléletű megközelítése) - víz- és környezetgazdálkodás vonatkozású alkalmazások (tározók méretezése és üzemeltetése, folyószabályozás, mezőgazdasági vízgazdálkodás, városi hidrológia, vízerőhasznosítás, stb.) A hallgatók záródolgozatot is készítenek, általában egy saját országukból hozott problémát dolgoznak fel konzulensi segítséggel. Eredményüket a záróvizsgán mutatják be. Az itteni teljesítmény, a dolgozatra kapott osztályzat, ill. az évközi tesztek eredménye alapján alakul ki a bizonyítvány eredményjegye. A résztvevők a mintegy 400 órás tantermi foglalkozások (előadás ill, gyakorlatok) mellett terepi mérőgyakorlaton is résztvesznek, valamint számos szakintézményt látogatnak meg Budapesten és vidéken. A csoportos munka és bizonyos mértékű egymásrautaltság kiváló összekovácsoló tényező a szakmai képzettségi színvonal és kulturális háttér szempontjából általában igen heterogén összetételű hallgatói kör számára. A természeti környezet megóvásának az elmúlt évtizedben tapasztalt növekvő igénye változást hozott a tanfolyami tárgyak összetételében. A vízi környezetvédelemmel foglalkozó tárgyak nagyobb hangsúlyt kaptak a képzésben, új jegyzet került kiadásra, melyben a környezeti hidrológia rendszerszemléletű megközelítése dominál. A tárgyhoz kapcsolódóan számítógéppel segített oktatási